Csúnyának mondanak? Kövér vagy? Netán kórosan sovány? Nincs melled vagy feneked? Vagy ellenkezőleg, túl nagyok? Van egy kis bajuszka a szád fölött, vagy akár homlokodba is benő a hajad? Nem vagy hajlandó borotválni a lábad és a hónaljad? Csámpás vagy, netán iksz-lábad is van? Az átlagnál magasabb vagy alacsonyabb vagy?
Ezek bizony komoly bűnök abban a társadalomban, mely csak a tökéletességet tolerálja, és határozott elképzelésekkel rendelkezik az ideális külsőről. Ha ennek nem felelsz meg, véged.
Nem találsz párt, frusztrált leszel, ki fognak közösíteni, és ráadásul egy valag pénzt fogsz arra költeni, hogy kompenzáld a „fogyatékosságaidat”. Egész életedet szorongással fogod tölteni, és mindig másoktól várod majd a megerősítést, hogy nem is vagy olyan ronda.
Már ha hagyod magad! Ha nem mész bele ebbe a játszmába, akkor hidd el, ugyanolyan értékes életet élhetsz, mint bárki más! Vagyis pontosabban, az élet értéke nem a testtömeg-index függvénye, és egyáltalán nem biztos, hogy azok, akik beszólnak az utcán és kiröhögnek a hátad mögött, azok boldog és teljes életet élnek… (Ha úgy lenne, akkor nem találnának élvezetet abban, hogy másnak fájdalmat okozzanak.)
Már sehol sem találom sajnos az interneten azt a cikket, amit egy amerikai nő írt, aki egyszer csak úgy döntött, hogy nem hajlandó szőrteleníteni magát. A botrány akkor tört ki, amikor olyan képeket töltött fel magáról a twitterre, amelyeken látszott, hogy nem borotválja a bikinivonalát, és a szőrszálak bizony kilátszanak a bikinibugyi alól. A közösségi oldal szerkesztői ezt pornográfiának minősítették, és kicenzúrázták.
A csaj pedig végtelenül felháborodott: semmi pornográf nem volt ugyanis a képen, csak egy természetes, de a konszenzusos testi ideált nem követő nő. Ő ugyanis azzal érvelt, hogy a szőr természetes jelenség egy női testen is, és neki ezzel semmi gondja nincsen. Azt meg kifejezetten képmutatónak tartotta, hogy az övénél sokkal pornográfabb képekkel semmi baja nem volt a twitternek. Vagyis: kivillanó cici oké, kilátszó szőrszálak pedig nem.
Arra pedig én is emlékszem a mai napig, mennyi beszólást kaptam már kora kamaszkoromban azért, mert már akkor látszott, hogy nem átlagos méretűek lesznek a melleim. Az sem volt rendben, hogy a tesitanár guvasztotta a szemét, amikor tornamezben sorba álltunk, de amikor „tejcsarnoknak” nevezett egy srác, az az eset bizony sokáig elkísért. Sok-sok évbe került elfogadni, hogy ezek ekkorák, kisebbek már nem lesznek sehogy sem, és az elfogadás folyamatát persze nem segítették a férfiak és nők (!!!) részéről is érkező megjegyzések. Az utóbbiak tudnak különösen kegyetlenek lenni egymással…
De a legnagyobb kihívást az emberiség erre fogékony része számára a testsúlyproblémák jelentik. Meg van ugyanis határozva „tudományosan” mekkora magassághoz mekkora súly dukál, és ha több, akkor bizony ejnye-bejnye!
Én nem vagyok éppen nádszálvékony, de a kövérségtől is messze állok. A csontjaim viszont már kamaszkoromban is jól megdobták a súlyomat, amikor még vékonyabb voltam. Mit tehetnék, megtanultam ezzel élni, hogy nehéz vagyok, viszont bevallom, nem esik jól, amikor egészségügyi ellenőrzés alkalmával ingatják a fejüket a nénik, hogy „túlsúlyos” lennék…
Azt elhiszem, hogy egészségügyi szempontból egy bizonyos határon túl már kockázatos a plusz súly, sőt! De ne cikizzünk vagy bántsunk már ezért embereket! Ez valahol kulturáltság kérdése is…
Nyilván óriási üzleti érdek fűződik ahhoz, hogy az emberek mindent elkövessenek és hajlandóak legyenek még egy rakás pénzt is kiadni azért, hogy kövessék a mindenkori trendeket, és legalább megközelítsék az „ideális” kinézetet. A legnagyobb biznisz minden bizonnyal a fogyókúrás csodaszerekben és módszerekben van, de szépen teljesít a narancsbőrtelenítő ipar is.
Ne üljünk fel ezeknek a praktikáknak, melyekkel befolyásolni akarják, mit gondoljunk magunkról, vagy mit gondoljunk másokról! Legyünk csak bátran olyanok, amilyenek vagyunk, és ahogyan jól érezzük magunkat a bőrünkben! Túl rövid az élet az efféle marhaságokra…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: