Az utóbbi időkben már egyre több portálon lehet olvasni olyan illemszabály-gyűjteményt, vagy akár csak ajánlásokat, melyek a netes aktivitásunknak próbálnak meg kereteket szabni. Nem is hiábavaló ezzel foglalkozni, hiszen egy radikálisan új véleménynyilvánító és önkifejező fórum nyílt meg az emberek számára a közösségi portálok létrejöttével, és ezek bizony nagy galibát is okozhatnak, ha az ember nem megfelelően használja őket.
Csak hogy a legdurvább dolgokat említsem: mi is írtunk már róla, hogy az utóbbi időkben hányszor fordult elő, hogy kamaszok az öngyilkosságba szekálták valamelyik társukat. Akár azzal, hogy megszégyenítő képeket, videókat raktak fel róla a netre, akár pedig azzal, hogy a neten cikizték. Üsd be a google-ba, hogy „kamasz”, „öngyilkos”, „facebook”, és megdöbbentően sok találatot dob ki a rendszer. Szörnyű.
Az internet hatalmat ad a kezünkbe a másik ember felett, aki kisebb-nagyobb exhibicionizmussal tudósít élete egy-egy eseményéről, megosztja velünk gondolatait, hangulatait – szerintem a legnagyobb bunkóság ezzel visszaélni, beszólni neki, nyilvánosan megszégyeníteni, megalázni, stb. Ha nagyon idegesít, lépjünk tovább, nem vagyunk arra kötelezve, hogy az ő posztjaival foglalkozzunk. Ennyi.
S azt is el kell fogadnunk, hogy más embereknek mások a felhasználói szokásait, mint nekünk. Van, aki egyfolytában a neten lóg, és még azt is kiposztolja, ha kimegy a WC-re. Van, aki pedig alig látható, minden félévben bukkan fel a neve az idővonalon. Egyszerűen más személyiségekről van szó. Az egyik kitárulkozóbb, és valószínűleg élvezi is a nyilvánosságot, a másik pedig zárkózottabb. Nyilván ez előbbi teszi ki magát inkább a (nyilvános) bírálatnak, és biztos vannak esetek, amikor idegesítő is lehet. Ne foglalkozzunk vele, vagy esetleg tüntessük el az idővonalunkról a bejegyzéseit.
Ami engem idegesíteni szokott, azok a cukiságok meg az édeskésen tálalt életbölcsességek. „Szeressük egymást”, meg ki az igazi barát, meg az élet értelme, stb. (A legdurvább tapasztalatom ezzel az volt, hogy pont azok a rokonaim, akik előszeretettel osztják meg ezeket az orbitális közhelyeket, és gondolom, magukban meg vannak arról győződve, hogy ők milyen nagyszerű emberek, no, pont nekik eszükbe sem jutott, hogy részvétüket nyilvánítsák, mikor apám meghalt…)
A facebook aztán kiváló terepet nyújt arra, hogy ez a végzetesen megosztott társadalom itt is egymás nyakának ugorhasson. Azt hiszem, ma Magyarországon „minden rendes családban” (értsd az iróniát) vannak elkötelezett jobboldaliak meg baloldaliak is, a politikai véleményét pedig sok ember előszeretettel osztja meg a nyilvánosság előtt. Én ebben sem látok kivetnivalót, mert akit nem érdekel, az lapozhat tovább.
Annak viszont semmi értelmét nem látom, hogy a facebookon keveredjünk politikai vitákba. Ebben az esetben inkább azt kell alaposan mérlegelni, hogy az a munkakör, munkahely, amelyben az ember dolgozik, mennyiben kompatibilis a nyilvános politikai véleményformálással. Ha én például alkotmánybíró lennék vagy iskolaigazgató, akkor biztos, hogy megfontolt és visszafogott lennék. De ezt mindenkinek magának kell mérlegelnie.
Engem az szokott még halálra idegesíteni, mikor a társaságomban emberek egyfolytában az okostelefonjukat birizgálják. Teszem azt, elmegyünk kirándulni, barátokkal, ki a természetbe, aztán jön az, hogy készítsünk fotót, de azt nyomban meg kell szerkeszteni az instagramon, feltölteni azon nyomban a netre, szitkozódni, hogy miért olyan lassú a net, stb… Hát, én ettől rikácsolós boszorkánnyá tudok változni egy pillanat alatt… Mikor a telefonom tönkrement, direkt butát vettem magamnak ismét, amin nincs net.
Hirtelen ennyi jutott eszembe. Van valami, amit kihagytam? Kíváncsian várom, milyen javaslatotok, ötletetek van!
A cím alapján másra számítottam és a belinkelt illemszabály-gyűjtemény is csalódást okozott. Engem ugyanis az zavar a legjobban, hogy a különböző vitafórumokon milyen bárdolatlanságok vannak tömkelegével. A vitatkozó vagy véleménynyilvánító arctalan, névtelen emberek mennyire képesek kikelni magukból, mennyi a személyeskedés, a trágárság, a gyűlölet, intolerancia, stb. Ezeken mindig megrökönyödöm és már régóta csak olyan fórumokat keresek fel, ahol többnyire kulturáltabb mederben folyik a társalgás.