URSULA

Nem nyaralunk

Liza temeti az idei nyarat. Ti mentek idén nyaralni? Egyáltalán, fontos a családnak a nyaralás, vagy máshogyan is meg lehet oldani a minőségi közös időt? És mióta tartunk megint ott, hogy gyerekek ezreinek ismeretlen még a Balaton is…?
Amíg az ember babát vár, majd a babával van, fel se tűnik, sőt, szinte megkönnyebbülés, hogy nem megy nyaralni. Igazából el sem tudtam volna képzelni, milyen babával nyaralni, az a rengeteg cucc, először az anyatejes-szoptatási  hacacáré, és gondok, azután a biztonságos hozzátáplálás teljes palettájának elcipelése, babaágy, miegymás… Biztos van, aki könnyebben venné az akadályokat, nekem jó volt így. 
De eljött az idő, amikor a babából kisgyerek lett. Az óvodai csoporttársi beszámolók felizgatják a fantáziáját, és utazni szeretne.
A Balatonra… 
A férjemnek felvetettem, de a Balatontól teljesen elzárkózott. Egy-két napra hajlandó eljönni a cégből, de csak olyan távolságra, ahonnan fél órán belül visszaér a munkahelyére, amikor csak hívják. Vállalkozó, elméletileg muszáj.
Meg természetesen a pénz, a pénz… A vonatköltség se sokkal kisebb, mint egy autó benzinköltsége, de cserébe kényelmetlen is – autóval is kb. 30 000 Ft benzinköltséggel kell számolni, a szállás mondjuk szintén alsó hangon 30 000 Ft pár napra, egy rosszabb helyen. Étkezés, kulturális programok, strand nincs beleszámolva. Szóval a Balaton belekerülne minimum 100-120 ezer Ft-ba. Amikor nincs pénz. Épp, hogy a törlesztőket megússzuk hónapról-hónapra.
Szóval nincs nyaralás. Nem lesz a környékre sem. Inkább sehova. De a férjem nélkül, a gyerekkel kettesben sem akarnék elutazni. Pl. távoli rokonokra sem szívesen testálnám magam, hogy ingyen legyen a szállás. Teher vendégül látni embereket. Azokhoz, akikkel amúgy sem ápolunk napi kapcsolatot, hogy is utazhatnánk el?
kirándulás
Persze, ezt, hogy nincs nyaralás, szinte gyászfolyamatként élem meg:
Először tagadás: Nem! Én és a gyerek elmegyünk! Akkor is!  Lássuk, miért is történt minden így. Mennyi pénz kéne. Miből? Honnan? Esetleg máshova. Esetleg máshogy.
Második szakaszban jött a düh és harag! Apa maradjon csak otthon, egyedül! Miért kerültünk mi ilyen helyzetbe, hogy a gyerekemet nem vihetem el nyaralni? Milyen dolog az, hogy ő nem láthatja a Balatont, amikor annyira vágyik rá? Mérges vagyok! Apa tehet róla! Ő rontotta el a hitelfelvétellel, és az adóssággal, amitől nem szabadulunk! Ő az, aki a munkából nem tud elszabadulni! 
Eljött az alkudozás szakasza is. Annyi átlagos ember el tud menni a nyárra… Mi a jutalom a folyamatos, egész évi munka után, ami segít, hogy kicsit kikapcsoljunk, kicsit csak egymásra koncentráljunk, együtt legyen a család, csak egy kicsit? Ha 3-4 napra, akkor csak annyira, de lássunk már mást a poros városunkon kívül! Lássunk idegen utcákat, érdekesebb tájat, picit mást.  Csak egy kicsit.  Na jó, legyen, a szomszédba menjünk nyaralni. Hogy ha kell, Apa vissza tudjon rohanni. Csak hogy valami legyen. Legyünk picit együtt…
Aztán (és folyamatosan) az önsajnálat és depresszió szakasza.
Nem fog összejönni az sem, hogy a környékre menjünk. Egyszerűen nem. Nincs pénz, és nincs akarat.
Pedig a gyermekemnek az egész világot megmutatnám. Elvinném mesés tájakra. Nyarakra elutaznék vele, legszívesebben külföldre, hogy más kultúrát is megismerjen, ne csak ezt a sztahanovista dohos, ugyanakkor poros valóságot lássa maga körül. Ez az ország az, ahol az emberi erőforrás olyan sokba kerül a járulékok miatt, mégsem fizeti meg senki. Magyarországon a semmire azt mondják, hogy valami. A picire azt, hogy nagy…
Szeretném, ha a gyermekem eljuthatna ezer helyre. Ha széles látóköre lehetne. Ha élvezhetné az életet, ha látná, hogy máshogy is lehet élni. Ne azt lássa, hogy a szülei dolgoznak, dolgoznak, de sosincs jutalom. Vállalkozóéknál a nyár és a karácsony előtti időszak a kiemelt, az ügyfélbomba… A családdal együtt töltött idő meg az anyagi problémák, és a folyamatos lelki-testi túlterheltség miatt is feszültségben telnek.
Ne ezt lássa! Miért nem láthat egy boldog családot, akik igenis ki tudnak ruccanni, tudnak ünnepelni, és néha nagy lábon élni? Akik nem félnek, hogy egy pici kiesés a munkából teljes csődöt jelent? Ah, kényszervállalkozások. Nem lehet bezárni, mert az ügyfél elpártol. Azonnal megy, megismerni a konkurenciát. Kiélezett a küzdelem.
A végső gyász-szakasz az elfogadás. Van? Lehet? Fáj. A gyermekem nem láthatja a Balatont. Idén biztosan nem. Talán egyszer, ha nagy lesz, csereüdültetésen?… Vagy talán egyszer egy rokon bevállalja, és elviszi? Vagy ha felnőtt lesz, ő jobban keres majd? Boldogabb felnőtt lesz?
Nem a nyaraláson múlik. Nem az idei nyáron múlik. 
De valahogy úgy érzem, ha ez nem jön össze idén, és a gyerekem csalódik, jövőre se fog másképp menni. Ha nem utazunk el sehová, nem kapcsoljuk ki magunkat a munkából (ügyeletben vagyunk, hogy bármikor ugorhassunk), és nyáron is csak a napi rutin megy, csak forróbb a hőmérséklet, nem tudunk igazából együtt lenni.
Ha nem tudunk együtt, családként élményeket megélni, mi lesz? Ha nincs az az időszak az évben, a “nyaralás”, amire készülünk, pakolunk, csomagolunk, szívvel-lélekkel várjuk, hogy autóba vagy vonatra vagy akár buszra szálljunk, és ellátogassunk messzi (de legalább közeli…) tájakra, együtt, ahol néhányat ott alhatunk, csak a feszült hétköznapok és rövidített hétvégék maradnak nekünk. De milyen élet az, ahol kizárólag a munka irányít? Van nyaralás nélkül értelmes élet? Egyáltalán, tényleg fontos a nyaralás, vagy csak túldimenzionálom? De sajnos egyre többen döntenek úgy, hogy nem nyaralnak, kényszerből.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Nahát, Aliza, a férjed tényleg MINDENBEN jobb?! Kár, hogy férjként és apaként egy nagy nulla.
    És hogy annyit nem ér neki a családja, hogy évente egy pár napot veletek töltsön, testben és lélekben.
    Tudod, szívesen elhinném, hogy neked jó így, csak én is szeretnék már egy életigenlő posztot olvasni tőled.

  2. Jucuska says: (előzmény @Aliza)

    Nem akarom annyiszor ismételni önmagam, hogy miről szól a CSALÁD. Ha ezt nem tudjátok/akarjátok tisztázni egymással, akkor nagyon el kell gondolkodnotok, hogy hogyan tovább…

  3. Már megmutatta. Amikor megismerkedtünk, ő tanított, mert tényleg nem értettem semmihez sem. Tényleg jobb mindenben. És nagyon utál érte, ha bármit kell csinálni. Ha csinálja, végig szitkozódik… Tudja csinálni. Nagyon de nagyon jól. Baromi hatékonyan, és gyorsan.
    Csinálja, van olyan, de akkor abban nincs köszönet…

  4. Jucuska says: (előzmény @Aliza)

    Akkor kérd meg, mutassa meg, szerinte hogyan hatékony. Én pl. a férjemtől “tanultam meg”, hogyan kell mosni (nem részletezem, szüleim otthon eléggé szabadon értelmezték a színek kérdését mosáskor, én is így “tanultam” tőlük, míg a férjem meg nem mutatta…), de pl. sokszor ő vállalja a portörlést, porszívózást, mert tudja, hogy én azt nem tudom olyan “hatékonyan” csinálni, mint ő.
    Még egyszer mondom – egy család csak úgy tud normálisan működni, ha mindegyik fél kiveszi a részét a feladatokból. Ha férjed szerint nem vagy hatékony bizonyos házimunkákban, végezze ő, vagy osszátok meg. Erre nem lehet mentség a “sokat dolgoztam, fáradt vagyok”, ha azt akarja, hogy rend és tisztaság legyen, de szerinte nem vagy elég hatékony ebben, segítsen be, vállaljon magára feladatokat!
    Tudom, könnyű ezt mondani, de mikor benne van valaki egy ilyen helyzetben, már nem olyan egyszerű. De a világos beszéd és kompromisszum (még véletlenül sem meghunyászkodás!!!) csodákra képes!!! 🙂

  5. “Segítenék, de annyira rosszul csinálod a házimunkát, hatékonytalanul, hogy inkább nem járok haza.”
    Okéééé….

  6. Jucuska says: (előzmény @Aliza)

    Liza, itt leginkább arról van szó, hogy alapvetően különböztök a férjeddel, és valahogy sosem tudtok zöld ágra vergődni. Neki fontos a rend, és hogy tökéletes háziasszony legyél és te add a nyugodt családi hátteret. Neked a gyerek fontos, meg az, hogy milyen élményeket kaptok. Nem lehetetlen, hogy a kettőtök álláspontja ne közeledjen egymáshoz, csak akarni kell.
    A férjednek akarni kell lassítani, lenyugodni. Most vicces, amit mondok, de “szedáld le” valamivel, és ha már látod, hogy “lazult”, akkor beszélgessetek KÖZÖS CSALÁDI dolgokról (vásárlás, háztartás, programok). Ne várj arra, hogy majd ő megszervezi a közös programokat, szervezd meg te, így neki semmi dolga nem lesz, csak részt venni. És igenis rá kell venned, hogy hétvégén lazításképpen ne a tv előtt üljön csak, hanem segítsen neked a háztartásban. (Pl. én sem vagyok egy háziasszonyok gyöngye, ezért sokszor áll halomban a vasalnivaló, és szalad a lakás – mostanra is ez a helyzet állt elő. Szombaton ugyan férjnek dolgoznia kellett – ritkán van ilyen, de most előfordult – akkor gyermeket át anyumhoz, én nekiálltam a nagyszobának – ablakmosás, erkélytakarítás, virágok rendbetétele – de vasárnap férjjel együttes erővel raktuk rendbe a gyermek szobáját – ablakmosás, szekrény elhúzás, penészmentesítés, porszívózás, portörlés, totális elpakolás. Most hétvégén a mi hálónk kerül sorra, és abban is segíteni fog, holott szombaton ismét dolgozik. És nem vagyok házisárkány, egyszerűen tudjuk, hogy egy család vagyunk, mindketten dolgozunk, így a házimunkából is közösen vesszük ki a részünket – kimondatlanul!).
    És a másik – neked is rendesen változtatnod kell – legyél határozottabb, és legyen határozottabb az időbeosztásod is, hogy ne folyjon szét a házimunka (ezt a másodikat én is most tanulom, de nem lehetetlen).
    Egy házasság, egy család nem attól működik, hogy az egyik fél fenntartja, együtt kell működnötök, különben a működtető fél egyre inkább áldozattá válik, és elhalványodik a kapcsolatban.

    Úgy szeretnék már tőled egy igazán pozitív kicsengésű posztot olvasni!!! 🙂

  7. Még az élmény frissiben írtam a bejegyzést, amikor kiderült, hogy nem megyünk, nem mehetünk Balatonra, nagyon fájt. Most már megoldom kettesben a gyerkőccel, mi megyünk strandolni, kirándulni ettől függetlenül.
    Hát igen, apát nagyon nagyon idegesítem a másságommal… Nekem a szórakozás fontosabb, mint a kicsit jóhoz közelítő háziasszony szerep. Sajnos sosem leszek rendszerető, aki feladom a gyerekkel történő foglalkozást a rendezkedésért és takarításért. A férjem meg harcol, és szitkozódik, mert miért szórakoztuk el az időt, és nincs rend. Ez már tényleg nem a nyaralás téma.

  8. Jucuska says:

    Nekem fontos a nyaralás, a pihenés, hogy kiengedjem a gőzt, hogy újra összeszedjem magam a munkás napok, és a hétköznapok rutinja után. Persze, gyerekkel már nem annyira egyszerű, de megoldható, és az a legszebb, amikor az arcán látom, hogy mennyire élvezi.
    Igen, vannak idők, mikor össze kell húzni a nadrágszíjat, és egy belföldi több napos nyaralás is csak vágyálom, a külföldi meg egyszerűen elérhetetlen. De igenis, ha NEKED igényed van rá, hogy kimozduljatok, akkor menjetek, akár férj nélkül is. Kukutyinfalváról is biztos lehet ide-oda 1 napos kirándulást szervezni, vagy csak egyszerűen strandolni valahol a közelben természetes vízparton, vagy telepített strandon. Csak döntés és szervezés kérdése az egész.

    Most biztos népszerűtlen leszek, de leírom – minden posztodból, hozzászólásodból lerí, mennyire nem vagy határozott, mennyire nem tudod képviselni a SAJÁT elképzeléseidet, vágyaidat, vagy, hogy pontosabb legyek, az ÉLETEDET. Nem megbántani akarlak, ez távol álljon tőlem, de azt látom, hogy rettentően pesszimistán, lemondóan állsz hozzá dolgokhoz, amikor pedig akár kezedbe is vehetnéd az irányítást.
    Úgy látom, a férjeddel nagyon más az életfelfogásotok, így két dolgot tehetsz – vagy beletörődsz, és idomulsz, ahogy eddig is tetted, és benne ragadsz az áldozat szerepébe, vagy felállsz és azt mondod, ez így nem mehet tovább. Család vagytok, ami azt jelenti, hogy férj és feleség együtt éli az életét, neveli a gyerekét, keresi meg a betevőt. Senki más nem képes arra, hogy férjedet rávegye arra, hogy vegye ki a részét a családból, csak te. És, ha feszült csak azért, mert a családjával kell lennie, az sajnos már régen rossz. És erre nem lehet mentség a vállalkozói lét és túlhajszoltság, itt hozzáállásbeli probléma van, amit “kezelni” kell!

  9. A Balatontól 300 km-re lakunk, “Kukutyinpusztán”. A túralehetőségek igen csak korlátozottak, van gémeskút, horgásztó, valóban van valamilyen strand, és persze nem a szitu hibája, de a férjem utálja a strandokat. És szerintem munkaholista, mint ahogy a linkekben is szerepel, mivel annyira csak a munka-tv tölti be a mindennapjait, nem is tudja, milyen az, hogy velünk lenni. Illetve dehogynem, hétvégén, akkor általában mindig nagyon feszült, mert nem bírja elviselni az otthonlétet, a gyerekkel járó kötöttségeket. Valószínű egy hosszabb nyaralás katasztrófába torkollna. Egyszer, kb. 5 éve voltunk 4 napra, és elviselhetetlen volt a feszültségtől. A “feszültségben telnek” link alatti írás szerintem a legeslegtalálóbb.

  10. Katka22 says:

    Szerintem lehet olcsóbban is nyaralni a Balatonon, ha ez ember meghoz bizonyos kompromisszumokat…. Például telepített sátorban simán el lehet lenni 20 ezer forintért 4-5 napot. A strandért nem kell fizetni (olyan helyre kell menni), főzni tudsz magatoknak. És azt otthon is kellene, nem plusz költség, hogy esztek.
    És a benzinpénz sincs ennyi, hacsak nem az ország másik végén laktok…. Egy tank benzin olyan 20 ezer forint és azért azzal általában 500-600 kmet el lehet menni a Balaton meg Pesttől nincs ilyen messze….
    Sajnálom az anyagi helyzeteteket, szerintem a nyaralás nagyon fontos, de valahogy ki van tekerve ez a helyzet nálatok, mert olyan nincs, hogy valaki soha nem pihen és mindig ügyeletes. Ha így csináljátok, akkor arra rá fogtok menni….
    És lehet, olyat is, ha nincs sok pénz, hogy 1 napos programokra mentek. Rengeteg ingyenes program van ám a nyáron, csak nézz körül. Vagy elmenni túrázni egyet, az sem kerül túl sokba….
    Meg, hogyha nem a Balcsira mentek, hanem valamelyik kisebb tóra, akkor ott általában minden olcsóbb….


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!