És szeretnél az lenni?
Tudjátok, ez a „szaknyelvi kifejezés” a pornófilmekben azokra az anyukákra, akikkel szívesen szexelnek a pasik.
Nekem elsőre visszataszító volt, hogy külön kategóriába teszik a gyerekkel rendelkező és a gyerektelen, persze még nagyon fiatal, nagyon üde nőket. És visszautasítottam mindenféle MILFséget (különösen, hogy a mozaikszó megfejtése nem annyira hízelgő elsőre – erre keressetek rá, lécci, hagy’ ne írjam ide).
Aztán egyszer hallottam egy rádióműsort (a Tiloson mondjuk), amelyikben egy férfi azt fejtegette ezzel a témával kapcsolatban, hogy milyen jó, hogy a pornóban is megjelentek a húsznál valamivel idősebb nők, milyen jó, hogy vannak MILFek, ez is kifejezi, hogy az érett női test ugyanolyan vonzó lehet, mint a még kevesebbet látott, hibátlan. Azt is mondta még, hogy egy nőben épp a testi „hibák”, a változásra utaló jelek lehetnek a vonzóak, amelyek jelzik, hogy a testnek története van. Abba nagyon bele lehet szeretni.
Ezen elgondolkoztam.
A pornó mégiscsak a tömegkultúra része, a tömegkultúra meg szereti azt sulykolni, hogy csak a hibátlan, feszes test az elfogadható. Ez pedig egy rémálom, ha az ember komolyan veszi, és majdnem mindnyájan komolyan vesszük. A gyerekvárás és szoptatás különösen jó alkalom, hogy ebbe beleőrüljünk. Emlékszem, várandósan nagyon foglalkoztatott a kérdés, milyen lesz a testem utána. Egy orvos (férfi) biztosított arról, hogy ugyanolyan, mint előtte. Szerettem volna hinni neki. Egy internetes oldal viszont a mellekkel kapcsolatban a következő, eléggé őszintének tűnő megjegyzést tette: Ha azt akarod, hogy a melleid tökéletesen feszesek maradjanak, soha ne ess teherbe, és ne is öregedj meg!
Most mit mondjak, így utólag: a második életszerűbb. De mi mást is várnánk? Hogyan várhatnánk el a testünktől, hogy kihord egy gyereket, életet ad egy másik életnek, táplálja, majd minderről megfeledkezik, és úgy tesz, mintha mindez nem történt volna meg. Abszurd, és a fiatalság kultúrája mintha mégis ezt követelné, vagy azt hisszük, ezt követeli.
Nekem sokat segített, amikor ezen vívódtam, hogy rájöttem, ebben a harcban csak veszíthetek. Időleges, apró győzelmeim lehetnek, tűnhet sokszor úgy, mintha nem öregednék, de hosszú távon semmi esélyem. És ha a változásért és öregedésért utálom a testem, alapvetően mindenkinek rossz, ráadásul éppen azt nem tisztelem magamban, ami életet tudott adni, ami részt vett a teremtésben. Ez az utálat ráadásul általában párosul bizonytalansággal, félelemmel, vagy, rosszabb esetben, egyfajta bizonyossággal arról, hogy jobb, ha ki sem megyek az utcára, de ha mégis, akkor úgy viselkedek, mintha nem lenne nemem.
Lehet, hogy ez tévedés? Lehet, hogy lehetek még vonzó, minden értelemben attól még, hogy anya vagyok? Nagyon hosszú időnek kellett eltelnie a szülés után, hogy ezt a lehetőséget számba vegyem. Annyira soknak, hogy vagy egy lúzer vagyok, vagy csak egy fiatalság-szépség-hisztéria áldozata, vagy mindkettő, nem tudom. A mérleg azért helyrebillent, vagyis, van, amikor a helyén van, és tetszem magamnak, van, hogy nem tudom hová tenni azokat a csíkokat itt és ott.
Egyébként persze, nem biztos, hogy a pornó a legjobb lenyomata annak, hogy mi tetszik a férfiaknak, reméljük legalábbis, hogy nem az egyetlen irányadó. De lehet, hogy örülhetünk a MILFeknek?
kép: bwsexyphotos.blogspot.hu
