Megkaptuk első olvasói levelünket Andreától, aki a MILF-es cikkben felvetett kérdésre reagált, arra, hogy anyának és vonzó, szexi nőnek lenni lehet, vagy kell-e egyszerre. Andrea üzenete viszonylag radikális. Ha van gondolatotok a levéllel kapcsolatban, ne habozzatok, kommenteljetek!
„Sziasztok!
Bevallom, már régóta el akarom mondani, amit most leírok.
Olvastam a posztotokat, és még néhány másikat az anyasággal és nőiességgel kapcsolatban, és kezdem azt gondolni, hogy a világ nagyon rossz irányba halad. A többség véleményével úgy tűnik, soha nem fogok egyetérteni. Én ugyanis úgy gondolom, túlságosan nagy hangsúlyt fektetnek manapság arra, hogy egy nőnek hogyan kellene kinéznie és viselkednie, miután anyává válik. Erről persze nekem is van véleményem, csakhogy kicsit más, mint amit szerintem a média sugall, hiszen mindenki állandóan azzal foglalkozik, hogyan is állítható vissza a nő teste szülés után, hogyan lehet vonzó megint, és milyen krémet kell magára kennie, hogy feszes maradjon a bőre.
Ezzel szemben én nem hiszem, hogy kisgyerekes anyáknak azon kellene gondolkozniuk, hogy mennyire vonzóak más férfiak számára, akik nem is hozzájuk tartoznak, sőt, hogy azon kellene rágódniuk, hogy felvesznek-e magassarkú cipőt vagy nem, kell-e még egy arcpakolás, és különösen felháborítónak tartom, amikor azon lamentálnak, hogy feszes-e még a mellük vagy a fenekük, mintha tényleg az lenne a szempontjuk, hogy hogyan csábíthatnak el férfiakat. Felháborítónak tartom az ebben a témában írt korábbi cikketeket is, mert egy anya feladata az, hogy a férjének tetsszen, és másoknak ne, de ezt ne trükkökkel érje el, ruhadarabokkal, hanem odaadással, figyelemmel és szeretettel.
Én a férjemmel egy egységet alkotok, és nem gondolom, hogy más nőket figyelne csak azért, mert rövid a szoknyájuk, ahogy engem sem érdekelnek más férfiak rajta kívül. Három gyerekünk van, és remélem, lesz még néhány. Úgy gondolom, legfőbb feladatom, hogy a gyerekeimet ellássam, emberré neveljem, megtanítsam őket az igazi értékekre, nem pedig az, hogy riszáljam a fenekemet az utcán. Az óvodában is látok olyan anyukákat, akik bejönnek tűsarkúban, kirakott mellel, mini szoknyában. Most komolyan, mit gondolnak magukról? Szerintem egy nő a házasság előtt azért nem kezd el kurválkodni, mert még ártatlan, utána pedig azért nem, mert már férje van. Ilyen egyszerű az egész. A szüleim is így élték végig az életüket boldogan, egymással megelégedve, és a külsőségekkel kevésbé törődve, és én is így élek a férjemmel. Remélem, a gyerekeim is ugyanezt folytatják, erről igyekszem gondoskodni, amikor nevelem őket.
Tudom, hogy szembe megyek a trendekkel, de egy nő dolga az, hogy gyereket szüljön, egy anyáé pedig az, hogy gondoskodjon a férjéről és a gyerekéről. Az a férfi, akinek a külsőségek számítanak, ennek vagy annak a testrésznek a nagysága, kicsisége, a rúzs színe meg a szemfestéké, régen rossz. Soha nem szülnék ilyennek gyereket.
Valójában ez egy egyszerű történet: rendesen kell élni, amíg megtalálod az ideális férfit, utána pedig rendesen kell élni, mert már megtaláltad. Ennyi az egész.
Csak annyit mondhatok: fiatal anyukák, ne legyetek kurvák!”
