Sokáig nem akartam nagy családot. Sokáig nem akartam gyereket sem. Elhittem, hogy alkalmatlan vagyok a feladatra. Aztán a férjem mellett mertem nagyot álmodni, megérkezett az első fiunk. És azóta mindig csak „még egyet” szeretnék. Most tartunk a harmadiknál, és igen, úgy érzem, még mindig jöhetne még egy. Egy utolsó – mondom már harmadszorra…
Baráti körben, fórumokon, ilyen-olyan játszótéri beszélgetéseken időnként felmerül, ki hány gyereket szeretne. A válasz gyakorlatilag mindenkinek ugyanaz: „annyit, amennyinek még mindent meg tudok adni”. A tartalom viszont, hogy mi az a ’minden’, egyénenként változó.
Egy baráti házaspár egyszer azt mondta, hogy azért állnak meg egészen biztosan kettőnél, mert lakást, diplomát szeretnének biztosítani a gyerekeiknek.
Én ezen egészen elképedtem! Ha ilyen igényeket akarnék kielégíteni, nyugodt szívvel egyetlen gyereket sem vállalhattam volna, ebben teljesen biztos vagyok!
Nem azért nem tűzöm ki ezt célnak, mert „a büdös kölök tanulja csak meg a maga kárán, milyen nehéz boldogulni”, nem, erről szó nincs! Egyszerűen számomra vállalhatatlan, hiszen a saját lakásunk kifizetése is bőven túlnyúlik a gyerekeink nagykorúvá válásán! Nincsenek elfekvő millióink, és bármennyire szeretném, nem tudom megígérni, hogy egy-két évtized múlva lesznek. Ha a csillagok állása úgy hozza, természetesen bármit megadok a gyermekeimnek, de hogy az életre hozásuk alapfeltételévé ezt tegyem, az számomra elképesztő!
De emiatt felelőtlen szülő volnék, aki a semmire szüli sorba a gyerekeket?
A másik érv, ami az egy-kettőnél több gyerek ellen általában felmerül, ökológiai: a túlnépesedés, a pazarló életmód, a globális felmelegedés mindannyiunk jövőjét érinti, így a – vállalt – gyerekeinkét is. Aki sok gyermeket nemz vagy szül a világra, az csak tovább ront a már most is áldatlan állapoton, és saját gyerekeit sodorja még kilátástalanabb helyzetbe.
Elméletben tehát úgy kellene gondolnunk, hogy aki felelősséggel gondolkodik a környezete jövőéről, az önmegtartóztatást tanúsít a gyerekvállalás terén is.
Bevallom, ez utóbbi gondolatmenet sokáig „kezeletlenül” bújt meg a gondolataimban. Éreztem, hogy sok igazságot tartalmaz, de ugyanakkor hittem abban, hogy nem véletlenül azok vállalnak 3 vagy több gyereket, akiknek fontos a környezetük, biodobozokból készítik az ebédet, mosódióval mosnak, és lehetőségeik szerint elköltöznek falura, vagy tanyára.
Amíg én magam nem lettem nagycsaládos anya, addig nem igazán kerestem a válaszokat, most viszont egyre többször szembesülök a kérdéssel: hogyan, milyen elvek mellett vállalható ma kettőnél több gyerek?
A legutóbbi ilyen közös eszmecserén szóba került egy film, aminek megtekintése után sok minden letisztult bennem, pedig eredetileg éppen a gyerekvállalás esztelenségét akarták a film ajánlásával hangsúlyozni. A film a fiktív jövőben játszódik, ahonnan egy narrátor segítségével visszatekinthetünk a múltba, a mi jelenünkbe, amikor még megmenthettük volna a Földet a pusztulástól.
A film után végre bennem is összeállt a kép, hogyan egyeztethető a sok gyerek, és a fenntartható fejlődés. Azok ugyanis, akik tudatosan terveznek nagy családot, de ugyanakkor a környezetükre is figyelnek, és ugyanilyen tudatosan tervezik meg az életmódjukat is, nem fogyasztókat nevelnek!
Az, aki mindent meg akar adni a gyerekének, csupa olyan dolgot sorol, ami a mai modern társadalmak számára értéket jelent ugyan, de a Föld szempontjából többnyire értéktelen, vagy éppen kárt okozunk vele. Ilyen az autó, a lakás, a divatos ruhák, a márkás cipők, az elektronikai eszközök sora, vagy éppen egy világkörüli út – repülővel…
Az általam (sajnos még kevéssé) ismert nagycsaládosok, akik a többség számára túl zöldek, túl elvontak, nos, ők bizony többnyire turkálókból öltöznek, helyi termelőktől vásárolnak (így többek között a környezetszennyező szállítást kiiktatják), vagy maguk termelik meg a szükséges élelmiszer egy részét. Alternatív energiát, tisztítószereket, gyógyító szereket kutatnak fel, és használnak a mindennapokban, szelektíven gyűjtik a szemetet, komposztálnak, és még millió apró dolog, amivel kímélik a környezetet.
S ha ezt nézzük, akkor ők azok, akik mindent megadnak az összes gyereküknek: a jövő lehetőségét!
Mert autót, lakást, és minden tárgyi dolgot, amire vágyik, meg tud majd önerőből is szerezni, de ezt az egyet csak a szüleinktől örökölhetjük!
Bevallom, én ezen az úton még el sem indultam.
Bár a ruháink jelentős része turkálóból származik, de kínai kisautókkal el tudnék látni egy kisebb játéküzletet. Egyébként sem preferálom a környezettudatosnak mondott fa játékokat, az összerakós vonattal konkrétan koponyát lehet lékelni, de a többi is baromi nagyot tud ütni, ha repül. Már pedig itt sok játék repül, úgyhogy egyelőre maradnak a műanyagok – igaz, igyekszem inkább a minőségi, tartósabb játékot keresni (viszont van sok rokonunk, aki meg nem…), bár úgyis mindegyik Kínából jön (mármint a játékok, nem a rokonok!).
Bio mosószert használok, de képtelen vagyok a szelektív szemétgyűjtésre. Na jó, az elem, meg a PET megy külön helyre, de a kartondobozok sokszor kifognak rajtam, mert túl sok rajtuk a ragasztószalag, vagy túl zsíros volt a pizza… Viszont a használt olajért megverekszem a férjemmel!
Aki egyébként két munkatársával összefogva jár dolgozni, viszont minden nap 60km-t autóznak oda is, vissza is. De legalább csak egy autóval. Mivel a családunkban csak egy autó van, így a gyerekekkel hétközben csak sétálok, elvétve bkv-zom. Hétvégén autóval járunk bevásárolni. Hiperbe. És egyáltalán nem vásárolok bioélelmiszert, legalábbis tudatosan nem.
Egyszer egyébként hallottam egy történetet, hogy honnan kerül a tojás a biofarmra, ha hirtelen elfogyott. Nem akarom elmondani…
A mi családunknak érezhetően méretes még az ökolábnyoma, de szívesen tanulnék, hogy ez megváltozzon, akár Tőletek is!
Nagyon szeretném, ha a gyermekeimnek már nem az lenne a természetes, hogy a világ erőforrásai viszonzatlanul kifoszthatóak, szeretném, hogy ne a mennyiség, hanem a minőség hozza őket lázba (ezt mondjuk egyelőre elképzelni sem tudom – legalábbis ha visszakanyarodhatok egy zárójel erejéig a kisautókra…), hogy önmagukat ne a világ tetején pöffeszkedve helyezzék el, hanem sok közös szállal összefonódva a miket körülvevő élőlényekkel.
Mert nem fogyasztót, hanem embert szeretnék nevelni. És sok jó ember…
Ha van köztetek olyan, aki szívesen írna a tudatos életmódról egy posztot, annak nagyon örülnénk!
