A női magazinok, a jobbak is, rengeteg interjút készítenek és bocsájtanak közre sztárokkal, hírességekkel: színészekkel, modellekkel, ismertebb írókkal, celebekkel, vagyis ugye a meghatározatlan okból híressé vált emberekkel. A nyilatkozataik engem rendszerint feldühítenek, ugyanis mindig arról szólnak, hogy míg eddig kicsit nehezebb volt az életük, kisebb-nagyobb bökkenők követték egymást, válás, szakmai problémák stb., most végre megtalálták magukat. Rájöttek, hogy csak maguknak kell megfelelniük, hogy senki másnak nem kell bizonyítaniuk, és éppen úgy jók, ahogy vannak. Végre tudják, mit jelent a pillanatban élni, és ezt meg is teszik. Élvezik az életet úgy, ahogy van. Esetleg össze is jöttek épp most az Igazival, átélhetik a tökéletes kapcsolatot, kiteljesedtek az anyaságban, és majdhogynem azt sugallják, hogy ezentúl semmi nem választhatja el őket az univerzummal való egybeolvadástól.
Majd néhány hónap múlva hírt kapunk arról, hogy az illető elvált, kicsit alkoholista lett, esetleg már évek óta drogfüggő. Miközben nemrég még azt olvastam, hogy basszus, mennyire jó már neki, és szolídan ostorozhattam magamat, hogy csak én vagyok akkora lúzer, hogy még mindig nem élek tökéletes harmóniában önmagammal és a világgal. Bezzeg Klaudia, Kate, Nóra és Gabi meg a többiek benne vannak a rózsaszínben. Titeket nem irritál, hogy ők általában már „ott” vannak, és legtöbbször meg is mondják, hogy mit kell tenni érte?
Megértem ám, hogy nem akarnak mindent közzétenni, és hogy valójában nincs közöm a magánéletükhöz, de akkor miért mondják el, és miért festik ki? És bevallom, szeretném látni, hogy néha nekik is nehéz, hogy ők is küzdenek, és hogy nem mindig találnak megoldást. Sokkal jobban tudnám szeretni őket.
Mennyire imádtam például Uma Thurmant, amikor többször is azt nyilatkozta, hogy igazság szerint tiszta zűrzavar az élete, fogalma sincs, mit kellene tennie, és arról sem, hogy ki is ő valójában. Vagy akár Vanessa Paradist, aki egy néhány hónappal ezelőtti Elle-magazinban egyszerűen visszautasította a válásával kapcsolatos kérdést, és elmondta, hogy utálja, hogy a fájdalmaiból üzletet csinálnak.
Tény mondjuk, hogy ők meg Johnnyval éveken keresztül arról beszéltek, mennyire iszonyúan szerelmesek csak egymásba, aztán utólag ez is kissé megdőlt. Ahogy mondjuk Heidi meg Seal csodálatos házassága, amit évről évre megerősítettek, míg teljesen szét nem szakadt egy váratlan pillanatban.
De amint Vanessa kimondta, hogy fáj, akkor emberibb lett és szerethető. Nekem bejött.
A mindig toppon levést, azt egyszerűen nem bírom elviselni.
Ti hogy vagytok ezzel?
