Nyár van, úgyhogy az elején megelőlegezném a konklúziót, hogy senki se izguljon: szerintem mindkettő.
Tudom, hogy a téma heves vitákat vált ki a kismama fórumokon, sőt mitöbb, vérre menőket, nagyjából vagy talán teljesen ahhoz hasonló indulatokat, mint a kiságyban altatás vagy a közös ágyban alvás, és sokan szigorúan megkövetelik a választást a kettő között, általában azok, akik csak a hordozás mellett érvelnek.
Így kezdtem én is egyébként: csak hordozókendőt vásároltam, mondván, a babakocsinak nincs értelme, de a szüleim úgy gondolták, hogy van, és vettek egy használtat azokra az alkalmakra, amikor náluk voltunk. Rá kellett jönnöm, hogy néha kapóra jön: nagyokat tud aludni benne a baba, nem kell mindig ott lennem közvetlenül mellette, tehát lezuhanyozhatok, wc-re is mehetek, szóval némi luxust is megenged nekem, bele lehet pakolni a közértben, és hosszan sétálhatunk akkor is, ha a hátam már nem bírja a hordozást. Ráadásul egyáltalán nem láttam, hogy a gyereknek baja lett volna abból, hogy néha babakocsiba tesszük. Így hordozókendő-babakocsi kombó játszott nálunk, és nem érzékeltem ellentmondást.
Utána, amikor már kikukucskált az apró, persze jött a nagy kérdés, hogy merre forduljon: először természetesen magam felé fordítottam, a neten láttam, hogy ez is elvi kérdés, hogy rendes, kötődő anya mindig mutatja az arcát a gyereknek, csak úgy történt, hogy egy idő után, oké, egy jó idő után, már nem az én arcom érdekelte, hanem az utca, az autó, a szembe jövő többi babakocsi. Csak meg kellett fordítani.
Megint az derült ki, hogy jók az elvek, csak nem mindig működnek.
Megmondom, a kengurus anyákra sem vetek követ, láttam már nagyon jó kiképzésű kengurukat.
Amit nem értek, az a csővázas hátizsákhoz hasonlító hordozó. Hogy az kinek jó? Baromi nehéz lehet, mert a súlypont folytonosan eltolódik, hiszen a gyerek kileng minden lépésnél, és nem tudom, ő élvezi-e, hogy kileng. Talán igen. Egyvalami esetleg előnyös lehet benne: ilyenkor kevésbé izzadják össze egymást az anyával. Ha ez előny…
