Megyek a játszótéren, szembejön egy babakocsi, és amint közelebb érek, észre kell vennem, hogy ketten ülnek benne. Két cuki baba, az egyik szőke, a másik barna hajú, de egyidősek. Beszélgetek az anyukájukkal, de nem vagyunk jó barátnők, most találkoztunk csak. Nem merem megkérdezni, hogy lombikban fogant babák-e ők ketten. És azt sem tudom, ezt ciki-e megkérdezni? Ez egy titkolnivaló dolog vagy bárki megtudhatja? Csak azt veszem észre, hogy sorjáznak az ikrek a játszón, egyre több ikerpárt látok, valószerűtlenül sokat.
Ez vajon egy nyomás az ikres anyukákon, hogy – gondolom, nem csak én, hanem – sokan egyből arra gondolnak, hogyan fogantak a gyermekeik?
Van egy barátnőm, évek óta próbálkoznak mesterséges megtermékenyítéssel, és sajnos, egyelőre sikertelenül. Egy fiúismerősömnek és a párjának viszont egy év után megfogantak a gyerekei lombikban, és azt mondták, túlléptek a sikertelenségeken, azon, hogy sokszor nem tapadt meg, elhalt a megtermékenyített petesejt, mert ezt vállalták, és örülnek a gyerekeiknek. Szintén egy ismerős pár úgy nyilatkozott, hogy igyekeztek sokat nevetni ebben a nehéz időszakban… ma két fiuk van.
Mi úgy gondoljuk, hogy a mesterséges megtermékenyítés segítségével történő gyermekvállalás nagyon fontos téma. Saját történetet viszont, talán csak egyelőre, ki tudja?, nem tudunk írni, és szeretnénk inkább a Ti valós tapasztalataitokra és élményeitekre támaszkodni. Arra kérünk tehát Benneteket, ha elmondanátok gondolataitokat, érzéseiteket, élményeiteket a témával kapcsolatban, írjatok az ursula.cafeblog@gmail.com e-mail címre, és leközöljük azokat, hogy mások is olvashassák!
