Egy barátnőm vívódik. Van két gyönyörű gyermekük, egy kisfiú és egy kislány. A férje nagyon szeretne egy harmadik babát is, a barátnőm még bizonytalan. Arra gondoltam, összegyűjtöm, miért jó nagycsaládosnak lenni, hátha másnak is jól jön egy ilyen kis összefoglaló.
Aztán a hivatalos részébe bele is tört a bicskám, mert annyi dolog változott az elmúlt időszakban, hogy ember legyen, aki tudja követni, mi aktuális, és mi idejét múlt már. Úgyhogy ha időközben (mondjuk holnap hajnaltól mára visszamenőlegesen) valamit már eltöröltek, mindenkitől elnézést kérek!
Mindenesetre íme a piszkos anyagiak:
- a családi adókedvezmény igazából 3. gyerektől ugrik meg igazán – igaz, ehhez szükséges megfelelő összegű adóalap is
- emelt családi pótlék – nagycsaládosoknak már gyerekenként 16 000 Ft
- gyermeknevelési támogatás – gyakorlatilag kitolt gyes a legkisebb 8 éves koráig
- étkezési támogatás a tanintézményekben, ez önkormányzatoktól függően minimum 50%-os kedvezmény
- ingyenes tankönyvek – bár erről több helyről hallottam már, hogy kamu
- máv és volánkedvezmények utazáshoz – 33, vagy akár 90%-os utazási kedvezmények!
De nem hiszem, hogy bárki ezek miatt bevállalna plusz egy-két gyereket, ezért azt gondoltam, összeírom azt is, amire nem elég a master card…
Szerintem azért jó a sok gyerek, mert:
- soha nem mondhatod, hogy a kutya sem szól hozzád, állandóan szóval tart valaki. Ha szerencsés napod van, mindig csak egy valaki.
- ha mégis úgy alakulna, hogy csönd van, az minden riasztónál biztosabban jelzi, hogy baj van, nagy baj! Ez egyébként egy-két gyereknél is így működik, de nyilván jobban észreveszed, hogy ha egy gőzkalapács hallgat el, mint ha egy szúnyog…
- soha nem unatkozol. Igaz, akkor sem, ha éppen erre vágynál.
- mindig van egy gyerek, aki hajlandó puszit adni, megölelni, vagy fogni a kezed. Nincs annál rosszabb, mint mikor igényelnéd, de méhednek gyümölcse elfordul tőled. Na, ha van testvére, és éppen dúl a testvérháború, tuti, hogy a másiktól megkapod, amit az előzőtől hiába koldultál.
- biztos van legalább egy gyerek, aki – jobb esetben észrevétlenül – belejavít a munkádba (de észrevettem, és kitöröltem!)
- ha eddig azért keseregtél, mert a férjed az ágy másik végében alszik, hátat fordítva, és senki nincs, aki hozzád bújna, hát most többszörösen megkapod! Örülj, ha marad még hely az ágyon, a férjed már úgyis rég a kanapén alszik!
- mindig van lehetőséged a kommunikációs technikádon javítani. Egy nap egy témában akár több százszor is.
- soha nem vagy egyedül. Ha egyedül vagy, akkor is annyi mindent kell elpakolnod, szennyesbe tenned, letörölnöd, megjavítanod, megfőznöd, kitisztítanod, hogy eszedbe sem jut magányosnak érezni magad.
- soha nem kell az ablakon kibámulnod egy kis történésért, csak a négy fal között lezajlik az egész Háború és béke.
- számtalan lehetőséged van a tanulásra. Újratanulhatod a csip-csip csókától a integrálszámításig az egész világot! És ez nem csak lehetőség, hanem feladat!
- kitanulhatsz számtalan új szakmát, az ápolónőtől kezdve, a szobalányon keresztül, a teológuson és a börtönőrön át, egészen az utazásszervezőig.
- memóriagyakorlatnak kiváló lehetőség a nagy család. Mindig fejben kell tartanod, kinek mekkora cipője van (volt tegnap…), van-e ünneplő ruhája, be van-e pakolva a táskája, mit szeret, mi az, amire allergiás, amitől rosszul lesz, ki milyen gyógyszert szed, vagy szedhet, milyen betegsége volt, milyen betegségekre hajlamos… Később majd kifejezetten jól jön ez a tűpontos memória, amikor mondjuk a három fiad különböző barátnőinek nevét kell megjegyezni – különösen barátnőváltós időszakokban…
- Megtanulsz szelektálni. Cipőt, ruhát, játékot, programokat, kora esti filmeket…
- a boltban garantáltan nem töltesz sok időt – feltéve, ha a gyerekeiddel mész. Ha nélkülük, akkor zárás előtt biztosan nem hagyod el az üzletet.
- az érvelési technikád olyan szinten válik kifinomulttá, hogy a politikusok elbújhatnak a hátad mögött (mit gondolsz, miért lehetetlenítenék el egyébként a sokgyerekes, munkába visszatérő anyákat?)
- A hatperces “hogyan csináld” videó–válogatás lesz a leghosszabb filmsorozat, amire futja az idődből.
- Úgy fogsz tudni ruhát beszedni, hajtogatni, szemetet kivinni, zuhanyozni, wc-zni, mint a villám! Különösen ha kis korkülönbséggel jöttek sorba a gyerekek. Hamarosan Te töltesz fel egyperces videókat a netre…
- Megtanulod értékelni, hogy az eladónő nem jön oda kétszer megkérdezni, hogy segíthet-e valamiben. Sőt, kifejezetten vonzónak tartod azokat az üzleteket, ahol nem nyaggatnak mindenféle kérdésekkel.
- Megtanulsz határozottan nemet mondani. Meg is riadsz, amikor először mondod a főnöködnek, úgy, mint otthon a gyereknek…
- Megérted, mit jelent: hallani a saját gondolataidat. Csak ritkán tudod kipróbálni.
- Minden nő vágyik titkon arra, hogy megküzdjenek a kegyeiért. Most képzeld el, hogy a gyerekeid a Te ágyadban fekszenek, és mind melléd akar feküdni. És kettőnél többen vannak!
Most mondd, hát nem megéri?
Nem hinném, hogy panaszkodnánk… Szerintem inkább megnyugtató, hogy nem vagyunk egyedül bizonyos helyzetekkel, és nagyon sok segítség születhet így ezeknek a megoldására.
Természetesen 🙂
Szerintem tök vicces 🙂
Nem tudom a 3-4 gyerek nagycsaládnak számít-e, de ha igen ajánlanék minden bizonytalankodónak két baráti családot. Minden érvelésnél hatékonyabb a “Miért igen” oldal javára 🙂 Mondjuk tény, hogy mindkét családban igen erős a szülők egymás közti szövetsége, ezért bár valóban sok nehéz helyzet van, mégsem olyan nehéz, mintha csak anyuka gyűrné egyedül a mindennapokat.
(A kommentháború viszont valóban gyalázat, azt én is utálom, remélem ide nem téved egy ilyen alak sem.)
“Van két gyönyörű gyermekük, egy kisfiú és egy kislány. A férje nagyon szeretne egy harmadik babát is, a barátnőm még bizonytalan. ”
Értékelendő, ha egy férfi (nagy)családot szeretne arról azért ne feledkezzen meg az ember, hogy a munka oroszlánrésze (jellemzően) az anyáé, ezért az “utolsó szó joga” is.
Aki a kedvezmények miatt vállal több gyereket, az nem tud számolni. Többe kerül egy gyerek, mint amennyi támogatás jár utána. Az első időkben még talán ki lehet jönni az utána kapott pénzből, de a későbbiekben biztosan nem. (S nem arról van szó, hogy mindenből újat és a legdrágábbat kell megvenni.)
Szerintem is viccesen megírt cikk, de szerintem ezt csak azok a nők értik, akik már szültek. De ők nagyon is! 🙂
Miért jó a sok gyerek?
– Mert minden gyermekeddel egy hatalmas adag szeretet is születik a szívedben.
– Mert mindegyik csodálatos, szép, okos és kedves…. Persze akadnak hibáik is, de Te feltétel nélkül szereted őket.
– Hogy nehéz? Hát persze! De tiéd az öröm is a szeretet is, ami nap, mint nap felbukkan az életedben.
– Édesanyának lenni csodálatos dolog, ha tudsz, ha megengedheted, ha úgy érzed, hogy belefér, akkor vállalj be bátran többet is. Ez persze többszörös energiabfeketetéssel fog járni, de amit tőlük fogsz kapni cserében az MINDENT megér!
– Hmmm…. Azért a kamasz kort, azt most hagyjuk….
hát a kedvem nem hoztad meg a nagycsaládhoz, viszont sírva röhögtem. jól indult a hétfőm, köszi!!!
az egyébként milyen durva, ha valaki a kedvezmények miatt vállal egy halom gyereket, konkrétan van ilyen ismerősöm.
Akkor áruld már el -.–.-, légy szíves, hogy szerinted mégis hogyan kellene a témát kezelni? 🙂 Nagycsaládosnak lenni minden nehézség ellenére is nagyon szuper dolog, legalábbis szerintem erről szól a poszt, illetve hogy egy nagy adag humorérzékkel lehet a legkönnyebben átlendülni az akadályokon. Én hangosan nevettem rajta, s így magamon is egy kicsit, amikor olvastam. 🙂
A nyavalygást én sem szeretem, s volt idő, amikor én is úgy gondoltam, hogy elegem van a nőkből, én sem olvasok többé ilyesmit, mondjuk nem annyira a siránkozás, inkább a kommentháborúk miatt. Aztán kiderült, hogy csak terhes vagyok, s kikészítettek a hormonok… 😛
Azt kívánom neked, hogy mégse vegyék el a “mindenféle Anyák” által írt dolgok a kedvedet, s pár év múlva velünk együtt nevess az ilyen posztokon! Szerintem már az első gyerek is változtatni fog a nézőpontodon. 😉
üdv, egy nagycsaládos anya
A mindenféle Anyák nevében üzenem, humorérzék nélkül nem lesz egyszerű dolgod, de remélem, azért legalább egyet minden aknamunkánk ellenére is bevállaltok majd!
Már elhatároztam, hogy a mindenféle Anya által írt dolgokat soha többé nem olvasok el, mert állandóan csak panaszkodik mind, hogy milyen nehéz, milyen kaotikus, és úgy általában szar…De persze úgy adja elő, hogy sírva nevessünk rajta. Hát nem jött be, nekem teljesen elveszik a kedvemet ezekkel a posztokkal az anyaságtól. 3-4 gyereket akartam, de lassan már egyet sem. Én is nagycsaládban nőttem fel, tudom, hogy egy része igaz, de ezt akkor sem így kellene kezelni. Erre most itt egy poszt, gondoltam elolvasom, hátha mond valami pozitívat, és tessék, átdob a cím a palánkon: ez is a szokásos nyavalygás. Soha többé nem akarok más nőkkel beszélni. Bocsi, de ki kellett már adnom magamból.