Hát, az borzasztó.
Most már le merem írni, mert elkezdett megint.
Azért is volt szörnyű, mert baba korában az ég világon semmi problémánk nem akadt ezzel, az első naptól kezdve vígan szopott, ráadásul olyan mennyiségeket, hogy a kórházban el sem hitték. És később is jól akakultak a dolgok evés szempontjából; nehezen is tudtam átérezni mások problémáját ezzel kapcsolatban. Úgy gondoltam, hogy persze, rossz lehet, ha nem sikerül szoptatni… De nem tudtam, milyen az.
Ezzel a résszel rendben voltunk, csak később következtek időszakok , amikor mégsem kívánta már az ételt – itt már nem anyatejről van szó. Nem aggódtam túl a dolgot, mert a nem-evés időszakát jól evés időszaka követte. A környezetem meg-megjegyezte, hogy ez talán nincs rendben, de én úgy gondoltam, semmi gond.
És egyszer csak elkezdődött, hogy reggelire semmi. Na jó, esetleg egy fél joghurt. Ebédre valami kevés, ha bölcsiben volt, otthon legfeljebb tej. Uzsonnára gyakorlatilag semmi, vacsorára legfeljebb egy kis tejbegríz. Megmondom, én mindenfélét megpróbáltam. Azt is, hogy egyen, amit akar, csak egyen, persze határok között, szóval abba nem mentem bele, hogy túró rudi is lehet kifli helyett reggel, viszont lehetett joghurt, tojás, vajas kenyér, mézes kenyér, tehenes sajt, ördögfüle komolyan. Egy alkalommal vacsorára diós gubát, tejberizst, szendvicset vonultattam föl, de semmi sem kellett. Tudom, tudom, nem jó a túl nagy választási lehetőség, tisztában voltam vele már akkor is, csakhogy már túl voltunk az „édes fiam, ez van, ezt eheted”, vagy „ez a kettő van, ezt eheted” körökön. Sem egy valami nem kellett, sem két valami, sem sok valami. És meséltem közben, beszélgettünk, de az sem segített.
Igen, ilyenkor jön a jótanács, amelyik soha nem használható: nem kell annyira ráparázni, túl sok így a feszültség, engedd el! engedd el! engedd el! engedd meg neki, hogy ne egyen, és minden megoldódik. Ebben hiszek. Elhiszem, hogy ha nem parázunk a teherbeesésen, akkor könnyebben jön, ha nem parázunk a munkán, jobban teljesítünk, ha nem parázunk az etetésen, majd jobban megy. Csak hogy az ördögbe’ ne parázzak, amikor parázok? (Bocs, a szlengért.) Az egész éppen arról szól, hogy ne akard annyira, és a felszólítás azt éri el, hogy akarjam ne akarni. Most hova léptem előre? Egyik akarásból a másikba…
De megpróbáltam egyébként. Nem kérsz enni, jó. Ezt mondtam is, néha őszintén, néha viszont nem egészen felszabadult hangsúllyal, hanem meglehetősen feszülten. Mert amikor nem volt uzsonna, sem vacsora, sem reggeli, mégiscsak megint előjött a para…
Aztán hirtelen, ötletem sincs, mitől, egyik napról a másikra, ismét enni kezdett. Egyszerűen nem tudom, miért. Szerencse egyébként, hogy alkatilag nem egy csontváz, attól nem kellett félni, hogy elfogy. (Ez persze nem tudom, mit jelent a későbbiekkel kapcsolatban.) De halleluja – egyelőre.
Nálatok hogy van ez?
Minden gyerek eszik rendesen, csak az enyém nem?
kép innen
Na, ilyenről még tényleg nem hallottam :O
Mondjuk talán már valahol írtam is, hogy tény, a tévé előtt az enyémek is mennyiségekkel többet esznek.
De ez valahol pszichológia is, nem véletlen, hogy annyi a tévé előtt nasizó kövér…
Látom, nem rátok vonatkozik, de azért leírom a véleményem. Vannak gyerekek, akiknek a “buli” fontosabb az evésnél. Egyszerűen nincs türelmük enni, és nem alakulnak ki egészséges táplálkozási szokások náluk. Hiába van terített asztal, ők inkább szaladgálnának, játszanának, nem érnek rá enni.
Ahhoz, hogy a saját lányomat rávegyem, hogy üljön le, és ne csak egy falatot egyen, muszáj volt elterelni közben a figyelmét videónézéssel (előtte ezt bizarrnak és nagyon elvetendőnek gondoltam). Egyébként képes volt tényleg hetekig csak egy-egy falatot enni a lányom, és nem is nasizott, csak fogyott, fogyott. Ijesztő. Azóta már kezd rászokni az evésre, és kezd rájönni, hogy mi az, hogy éhségérzet. Addig csak rosszul volt, ideges volt, dühös volt, de nem tudtam evésre bírni. Most mondja végre, hogy kérek enni, és eszik is. Hah, 2,5 év után.
Nekem van egy rossz és két jó evőm 😀 A rossz evő gyerekem anyagcserebeteg, nem szopizhatott, gyógytápszert kapott, és kicsinek jó evő volt. Aztán úgy 1 éves kora körül minden fontosabb lett, mint az evés. Most 11 éves, magas, vékony lányzó, és néha rossz nézni, mintha fájna neki az evés 🙁 máskor meg annyit eszik, mint én 😀 eleinte én is aggódtam, de miután kiderült, h az alapbetegségén kívül más baja nincs, belenyugodtam, h ilyen. (Én is meg öcsém is rossz evők voltunk kiskorunkban, most normál magasságú és súlyúak vagyunk). A másik két gyerekemet meg könnyebb ruházni, mint etetni. A középsőm az konkrétan idegesítő volt, amikor 2 évesen a nyers lisztet meg a nyers húst kóstolgatta, meg úgy kellett oviban is rászólni, ugyanmár, ne egye meg a 6. szelet Nutellás kenyeret, mert rosszul lesz… Rajta amúgy nem látszik, vékony lányzó, bár súlyilag okés. A fiam meg kimondottan magasabb és súlyosabb a kortársainál, nem dagi, hanem kis vasgyúró, de most (4,5 éves) kezd vhogy nyúlni ő is, még a végén sovány lesz 😀 de hihetetlen mennyiségeket képesek még mindig befalni.
Képzeljétek, komoly evés van nálunk. Az lett a megoldás, hogy állítólag jöttek a hátsó fogai sokáig, és ezért nem evett. (Csak én balga, azt hittem, a fogjövés ilyenkor már nem akkor probléma.) Meg én is kezdtem adni Béres Cseppet, de mostanra annyit eszik, hogy elhagytam.
Nálunk speciel nemigen csipegette le, vagy mondjuk egy-két kanállal, azt meg elég kevésnek ítéltem. Voltak olyan napok, hogy nem evett egy fél maroknyi ételt sem összesen.
Ismerek olyan anyukát, aki arról panaszkodik, hogy a kislány megeszi a zaftos tésztát, de csakis azt és már hónapok óta azon él…
ha a “terített asztal” eleve normális, vitaminban gazdag ételeket takar, akkor végül is mindegy, mit csipeget le róla, nem?
Persze ez nálam csak elmélet, sokszor nézem a kölköket, hogy bakker, csupa szénhidrát amit esznek:S Úgyhogy most figyelek jobban a zöldségre. Egyelőre a répa csúszik…
Nem egyszerű, az tény.
Pedig eszik, ha éhes. Látod, evett, vajas kenyeret.
Azért szerintem a kiegyensúlyozatlan táplálkozáshoz jóval több kell, mint 72 óráig vajas kenyéren élni.
Az enyémnek édesség-korszaka van (mióta él :D).
Kap vajas-mézes vagy lekváros kenyeret, kap szilvás gombócot, paradicsomos gombócot, mittomén. De már én hányok a gejtől.
De nem és nem, nem eszi meg a szendvicset, a főzeléket, a sajtot, a húst (kivéve, ha rántott vagy darált, és a csillagok úgy állnak), és soha, de soha nem kóstolná meg a nyers paradicsomot.
De azért nem fogom villával kergetni…
azt hiszem, az én 2-3 éves kori fényevős problémámmal messze elbújhatok:O
Előre szólok, én alapból parázós vagyok, de legyetek elnézőek, nem vitát akarok indítani.
Bevallom engem sosem nyugtatott meg a “majd eszik ha éhes” és a “terített asztal mellett nem hal éhen” elmélet. Mert szerintem nem csak az a fontos hogy ne legyen éhes, hanem ami abban van tápanyag, vitamin stb. – annak is van fontos szerepe. Mert attól hogy nem éhes, még hosszú távon esetleg lehet hiány valamiből, amit már a szervezet nem képes tolerálni vagy később okoz gondot.
Mert ha a gyerek nem eszik, az legtöbbször szinte mindenre vonatkozik: húsra, gabonára, zöldségfélére, gyümölcsre, bármilyen formában legyen is – leves, főzelék, köret stb.
Ezért én amint lehetett elkezdtem neki adni a “mezei Béres cseppet” (doktor bácsi) meg a C-vitamint. Már 10 kilótól lehet adni egész kicsi kortól, és a híreszteléseknek megfelelően tényleg csinált egy kis étvágyat is.
Írtam már, hogy nálunk más volt a gond, ennél többet nem tudtam tenni, de tény hogy ez is segített valamit, és legalább nagyon kicsit megnyugtatott 😉
Az enyimgyerek 4,5 éves és úgy fogalmaznék, hogy ez idő alatt volt pár olyan nap amikor jól evett. 1,5 éves koráig szopizott, lassan és keveset evett, ez mindmáig igaz. Válogat és nem eszik. ‘Ha nem eszik majd megéhezik és enni fog’ elmélet akkora baromság! Volt, hogy kipróbáltuk, és nem, ha nem a kedvére való ő nem eszik (eredmény: 72 óra alatt 3 szelet vajaskenyér) Féltem (félek), hogy a helytelen táplálkozásból kifolyólag egyszer vmi komolyabb baja lesz, DE nem tudok mit csinálni, ő ilyen.
Voltunk orvosoknál is, de csak annyit tanálcsoltak, hogy ne hagyjuk válogatni, meg egye azt amit mi vagy semmit (persze akkor napokig semmit nem evett) úgyhogy ez ilyen beletörődtem, mert nem tudok mást tenni 🙁 🙁
Szeretnéd, hogy meséljek??? Az elmúlt 19 hónapban csak az evésen paráztam. Ő nem szopizott a kórházban, nem is volt hajlandó próbálkozni, besárgult és besűrűsödött a vére a folyadékhiánytól. 5 nap infúzió és kék fény és közben minden nővérke azon dolgozott, hogy a kislányom végre elkezdjen szopizni. Itthon 5 hónap harc a szoptatásért, mellette tápszerrel pótoltunk, de már ekkor is mérföldekkel kevesebbet evett, mint az átlag. A hozzáátáplálás maga volt a rémálom. Hónapokig csak köpködött és összeszorította a száját. Semmi nem ízlett. Voltak picit jobb időszakok, de a mai napig küzdünk. Mindent, de mindent kipróbáltunk ó, amit tanácsoltak, de semmi nem hatott. És nálunk is hasonló volt a helyzet. Néhány hónapja egy betegség (nátha) után egyik napról a másikra elkezdett enni. Máig nem jöttem rá, miért? Mostanában vannak jobban evő napjai, úgyhogy már nem parázom állandóan. De borzasztó bosszantó a rengeteg kiöntött étel. Egyáltalán nem lehet eligazodni az ízlésnél. És még vékonyka is! Viszont eleven, mosolygós és egészséges is 🙂 És ha elkezd beszélni, csak könnyebb lesz picit!
Bocsi, nem de, hanem HA rendszeresen…
Szinten alig eszik, kis vekonyka kislany, de a fiam is ilyen volt 3 evesnek, aztan megis eletben maradt :)) Most sem nagyevo, de amennyit kell, elfogyaszt. Szerintem a kinalgatassal, evesert dicsergetessel csak elrontjuk a termeszetes ehsegerzetuket es azt hogy osztonosen tudjak mibol es mennyire van szukseguk. Gyerek meg ehen nem halt, de rendszeresen egeszseges taplalek kerult az asztalra, en ezt kovetem, es ha egesz napi kaja egy fel alma, harom szem mazsola es harom szem rizs, akkor ennyi, majd masnap vagy a kovetkezo heten esetleg eszik kicsit tobbet. Jokedvu, tele energiaval, mi kene mas?
Lányok, köszi a hozzászólásokat, megosztást meg tanácsokat. Remélem, semmi extra nem derül ki majd később, hogy pl. mandula vagy ilyesmi. Egyébként persze, folyadék, gyümölcs… mások is mondták. A gyümölcsben nem vagyok valami jó, de igyekszem 🙂
Hasonló volt a helyzet: kicsiként gömbölyű volt de nagyon, amíg tartott az anyatej. Kétéves korában még mindig szopott de addigra már nyilván sokkal-sokkal kevesebb volt a tejem, el is kezdett fogyni. A világért sem ment a hozzátáplálás, totál kiborultam, alig evett. Tipikus tök sovány gyerek volt, néha-néha evett csak, akkor is keveset, borzalom volt, tiszta csont és bőr 🙁
Éveknek kellett eltelnie, mire kiderült, hogy olyan hatalmasak a mandulái, hogy alig volt hely a torkában nyelni. Miután kivették őket (nem ezért), elkezdett enni, most már elég masszív.
De igen, emlékszem még mikor mindent megpróbáltam és semmi eredmény…
Az enyémek is fényevőkké váltak 2-3 éves koruk között.
Idegölő. Én annyira nem aggódtam, de a sok-sok felesleges körtől (és kidobott kajától) azért nem volt túl őszinte a mosolyom…
Anyukám mesélte, hogy volt, hogy én sem ettem jól, s én sajnos még csak nagyon jó húsban sem voltam, de ez egy másik történet. Mai napig vannak “rossz” napjaim, holott mára már inkább túlsúlyos vagyok. Gyümölcsüt és zöldséget voltam/ vagyok fogyasztani azokon a napokon. Anyukámnak annak idején azt mondta az orvos, hogy teritett aztal mellett még nem halt éhen gyerek, én úgy mondanám nehezen tallom elképzelhetőnek. Főleg ha meleg van, főleg ha megviselte valami a gyomrom olyankor fordul elő. Egyébként fűszer és tartósitószer allergiám van és rosszul tolerálom a tejet, mig ki nem derült finnyásnak, válogatósnak gondoltak, de a soványságom jó indok volt a “különcködésre”. Érdemes lenne esetleg megfigyelni hogy egy egy ilyen periódus mikor következik be pl naplót vezetni az étkezésekről és ha gyakoriak ezek az esetek akkor esetleg kivizsgáltatni. Olyan napokon mikor nem eszik mindenképpen fogyasszon sok folyadékot a gyermek és lehetőleg ne cukrosat. Érdekes megfigelés lenne az is, hogy egy egy nem evős periódusban vajon ugyan olyan energiával buzog e. Illetve még egy kényes kérdés, összefügg e a nem evős periódus esetleg üritési problémával. ( Nem tudott Wc-re menni és telitettnek érzi a pociját )
Hát ez szerintem elég egyszerű: ha majd éhes lesz, eszik. Ennyi. 🙂 Szopizásnál más a helyzet, ott még nagyon pici és magatehetetlen a baba, lehet, hogy gondja van a cicizéssel vagy nincs elég tej. De amikor már elég nagy és eszik mindent, akkor nem kell ezen parázni. Még egyetlen gyerek sem lett aszkéta és nem halt éhen önkéntes alapon. Egyébként nekem is van egy barátnőm, akinek rossz étvágyú a gyereke, de ő is arról számol be, hogy időnként jön egy hullám, amikor viszont bekajál a gyerek. És jóval nagyobb, magasabb a vele egyidősekkel, nagyon okos és makkegészséges. Szóval ‘nó para’! 😉