Szerintem a legjobb az ilyen blogokban, hogy van visszacsatolás, és mindig van módunk megismerni az ellenvéleményt is. Ennél már csak az az izgalmasabb, ha egy adott szituációból született konfliktus másik oldalát is be tudjuk az olvasók segítségével mutatni. Mint most, Brigi soraival:
A múltkori megcsalós poszt kapcsán éreztem úgy, hogy meg kell szólalnom.
Komolyan mondom, én elolvastam legalább háromszor az egészet, de sehol nem találok olyan konkrét bizonyítékot, ami miatt temetni kellene ezt a házasságot!
Nem maradt ki a többnapos tréningből, míg egy munkatársa meg igen: szerintem ez csak annak a jele, hogy utálja a ferde utakat, és ami kötelező, abból nem húzza ki magát hazugsággal. És akkor egyből lehet is örülni, mert egy ilyen pasi nyilván egyenes lesz akkor is, amikor a házassága megy ép tönkre!
Jó, elhiszem, hogy nem esett jól az elmaradt születésnap, de azóta csak felköszöntött, nem? Mellesleg a pasik szeretik ezt az ünnepet jól elfelejteni.
Az autóból látott „pár” meg eleve több sebből vérzik, most mennyire biztos, hogy a férjet látom, egy olyan helyen, ahol semmi keresnivalója nincs, ha amúgy is zaklatott vagyok, és ő jár folyton az eszemben?
De még ha ő is volt, az nem lehet, hogy ha rákérdeznél, egy olyan tökéletesen logikus választ kapnál, amitől egyből elmúlna minden félelmed, és minden vád alaptalannak bizonyulna? Nem jobb lenne, mint a háta mögött őrlődni?
Megmondom, miért akadékoskodom: a férjem féltékeny. Nem kicsit, nagyon. Jelenleg totálisan őrületbe kerget ezzel, és ha valamiért, hát emiatt még tönkre mehet a házasságunk.
Eleinte csak nem szerette, ha nélküle szervezek programot. Valahogy mindig közbejött valami, ha el akartam menni pár órára, moziba a barátnőkkel, vagy a kollégákkal bulizni egyet. Vagy hirtelen rosszul érezte magát, vagy keresztbe szervezett vendégeket hozzánk, de mindig történt valami, ami miatt nem tudtam elmenni.
Minden kollégámra egyesével rákérdezett, lemeózta, van-e családja, felesége. Később, ha mégis sikerült valahová eljutnom, rám telefonált, hogy minden rendben van-e. Meg lehet érteni, mennyire zavaró a villogó-rezgő telefon egy mozifilm nézésekor! Ha viszont kikapcsoltam, akkor otthon egy magából kikelt, feldúlt pasi várt, akinek éjszakába nyúlóan kellett bizonygatnom, hogy nem tettem semmi rosszat, és nincs viszonyom senkivel!
Mára már odáig jutottunk, hogy kaptam már rajta, hogy követ engem. Csak úgy „véletlenül” elsétál a munkahelyem előtt, vagy volt már, hogy majdnem egymásnak ütköztünk a Belvárosban.
Persze ilyenkor mindig van valami nagyon gyatra kifogás, de én már átlátok a szitán!
Eleinte persze még imponált is, hogy ennyire félti a kapcsolatunkat, viszont mostanában már teljesen kikészít ez a fajta bizalmatlanság. Persze minél jobban elfordulok tőle, ő annál féltékenyebb, és annál jobban bizonyítottnak látja, hogy van valakim.
Nem tudom, mi lesz velünk, de most kapott egy ultimátumot, hogy vagy megtanul bízni bennem, vagy nem hagyom kétségek között, hanem kiteszem a szűrét! Nincs gyerekünk, mindkettőnknek van lakása, úgyhogy szerencsére megtehetem. Akkor is, ha szeretem, és azt akartam, hogy ő legyen majd a gyermekeim apja. De ilyen áron inkább nem kell. Ennél már lehet, hogy az is jobb lenne, ha ő csalna meg engem!
Úgyhogy azt ajánlom, hogy a féltékenykedés és a kombinálás helyett inkább bízzatok a párotokban, és beszéljétek át a félelmeiteket, mert a bizalmatlankodás semmi jóra nem vezet!
etta, nem éltél ilyen emberrel együtt. Nagyon is valós a helyzet, hogy komoly ok nélkül előfordul a féltékenység napi szinten. Csak azért mert a férfiak szemetek és bárkit be tudnak hálózni. Persze a férfi 100%-ig megbízik a feleségében és nem is őt tartja hibásnak. Agyrémnek hangzik, de sokszor hallottam már én is ezt egész éjjel ordítva. 🙁
Szerintem el kellene menned személyiségfejlesztésre…
Tudjátok, én meg a férjemmel vagyok így. Vagyis fordítva. Nem hiszem el, hogy nincs senkije, már azóta, hogy összejöttünk. Annyira jó pasi, de annyira, hogy sosem értettem, miért vette el azt a szürke kisegeret, aki én vagyok. Nem lehet, hogy nem jön össze a bombázó munkatársaival. Próbálom tartani magam, nem direktbe megkérdezni, nem kutatni, de beleőrülök, komolyan.
Brigi, nem akarsz te valójában tényleg másik pasit? Tudod, nem zörög a haraszt… ezt szokták mondani!
A) A korábbi megcsalós blog szerintem teljesen jogos. Egy férfi nem lesz csak úgy piperkőc, és nem törölgeti ki az SMS-eit, amúgy is, ki kap késő este a kollégájától üzeneteket?
B) A féltékenység még rosszabb. Elviselhetetlen, kibírhatatlan, nem emberhez méltó szerintem, amit a párod művel. Kezelni kellene. Rosszabbodhat is, a párkapcsolati erőszak melegágya ez a viselkedés szerintem.