Alexa története rövid, de annál keserűbb. Mi van, ha nem rajtatok múlik, akartok-e még együtt ágyba bújni? Ha nem az a baj, hogy a férj féltékeny, vagy félrelép, hanem hogy egyszerűen képtelen már a szexre? Le lehet így élni – együtt – egy életet?
Olvastalak Benneteket, a különböző olvasói történeteket, ahol a férj megcsal, féltékeny – félrelép vagy gyanakodik, de legalább aktív!
Hát az én sztorim egész másképpen nyomorult.
Az én férjem ugyanis impotens.
Nem hazudik, nem megjátssza: szklerózis multiplex.
Hál’ Istennek, nem sok tünete van, némi kézremegés, fáradékonyság, gyakori pisilés, és hát ez, totális impotencia. Voltunk orvosnál, de a legtöbb azt mondta: Örüljön hogy katéter nem kell, ez van, szokjon hozzá. Végigpróbálta a pirulák egész tárházát, amellett hogy tök drágák, nála nem hatnak, fizikálisan nem javítanak rajta egyáltalán semmit.
Így élünk 3 éve. Lehet mondani, hogy ha igazán szeretem, fogadjam el, meg hogy létezik más mód is hogy örömet szerezzünk egymásnak, de próbáljon meg így élni bárki: garantálom, lassan becsavarodik! Nem szeretem már a próbálkozásokat, mert kikészít lelkileg, sőt már olyan pocak-görcsöket kaptam, hogy kezdem érteni a fiúk lila-golyó sirámait! 🙂
Én mindig is szerettem a szexet, és hiányzik! A béka segge alatt az önbecsülésem, és cseppet sem vigasztal, hogy neki is szörnyű ez a helyzet. Persze, hogy sajnálom őt is, de én lassan ebbe tönkremegyek!
Nincs gyerekünk, szerettünk volna, de ez egyre távolodó ábránd, azt hiszem.
Nem csaltam meg, de nem biztos, hogy meg tudnám állni, ha olyan helyzetbe kerülök. Lassan zsákutca lesz a kapcsolatunk, pedig az élet többi területén egész jól muzsikál(t)!
Most meg már megbeszélni is alig tudjuk a problémáinkat, mert annyira hárít, hogy mindig visszapattanok!
Teljesen tanácstalan vagyok, viszont többször olvastam az itteni hozzászólásokat, és azt hiszem, itt nem tűnik vérivónak a csapat, ezért próbálok tanácsot kérni.
Reménykedjek, hogy elkerül a kísértés, vagy vágyjam, hogy jöjjön már? Lehet áttörés még egy ilyen kapcsolatban? Lehet, kell-e, szabad-e szex nélkül élni?
Valakinek van ötlete? (Pityergő szmájli)
JAAJJJJJJ
Orális közösülés
A másik problémáddal kapcsolatban pedig: bár nem vagyok otthon a témában, de azt tudom, hogy léteznek különféle péniszimplatntátumok, pumpák, stb., ha már a gyógyszeres megoldás úgy tűnik, nem használt. Miért nem kerestek fel ezzel kapcsolatban egy urológust? Azzal nem fognak megoldódni a problémáid, ha otthon ülsz és keseregsz, a férjeddel pedig kerülitek a témát. Utána kell járni, kérdezősködni, ma már szinte mindenre van megoldás. Már ha valóban fontos neked (nektek) ez a dolog.
Jó hír: az impotencia nem akadálya a gyermekvállalásnak. A meddőségi központokban alkalmaznak egy olyan módszert, melynek során herebiopsziával életképes spermiumokat nyernek a férjtől, azokkal megtermékenyítik a feleség petesejtjeit (természetesen stimulálás és leszívás után), majd egy vagy több magzatkezdeményt visszaültetnek. Tehát lombikmódszerrel még lehet közös gyereketek, akár több is, ha szeretnétek. Tudom, hogy ez a szex hiányát nem pótolja, de a másik problémádra (gyermektelenség) megoldást jelent. Az, hogy a férjed impotens, még nem jelenti azt, hogy spermiumtermelése ne volna. Forduljatok a problémával meddőségi specialistához, fognak tudni segíteni!
Nagyon köszönöm a válaszokat, és Aranytincsnek igaza van, gyerek nélkül nem biztos hogy megéri, pláne úgy, hogy még bőven lenne is mit hagynom rá, elég morbid vetülete a dolognak, hogy már lassan a munkát is megkérdőjelezem, minek halmozzak? Az örökbefogadáson gondolkodtam, de nem biztos, hogy ezt így sokáig húzhatjuk, és az se lenne fair egy kisgyerekkel…
Igazatok van abban is, hogy már nem vagyok nőies, inkább semlegesen öltözöm, pedig kifejezetten ragyogtam régen… Most 35 vagyok, és néha a tükörben egy poros terminátort látok, aki arra tök alkalmas, hogy elvégezze a feladatait, pénzt keressen, de egyéb funkciója nincs is…
Obama, igaz, hogy lehet próbálkozni, de nem nagyon van kedvünk hozzá már. És ebben én is hibás vagyok, ez is tény. Mondjuk nem mondom, de a lelkesedésem egyáltalán nem a régi.
Tilla (Havasi), köszönöm a hozzászólást, (és mindenkinek, mert itthon, ha mondtam valakinek ezt, úgy nézett rám, mintha én lennék babilon szajhája, „szépen éltek, mi kell még” holott pont az a típusú intimitás szűnik meg, ami egyben tartja a kapcsolatokat. )
Gondolatébresztő, mert mi lesz, ha 70-80 leszek, hogy gondolok erre vissza? Hóbagoly írta és igaza van: az élet elmegy. Pluszban nagyon jó meglátás, hogy gyakorlatilag korrekt barátságban élünk. Eddig erre nem is gondoltam, de milyen igaz.
Ancsa, köszönöm a történetedet, ez is érdekes.
Ezüstfény, köszönöm… 🙂
A párterápián nagyon gondolkodom, szerintem ősszel szépen megkérem, jöjjön el velem, aztán meglátjuk.
Carpediem, Ferenc József, tudom, nem segít de ezek szerint egyikünk sincs egyedül ebben a helyzetben 🙁
Hasonló cipőben járok én is, de a feleségemmel. Évek óta nem kívánja a szexet, pedig sok mindent megpróbáltam már, hogy felébresszem a vágyait, elvégeztem egy masszázs tanfolyamot is. Elég figyelmes vagyok az ágyban és még sem kell neki, érdekli őt a szex. Nagyon szenvedek emiatt pedig még nagyon fiatal vagyok, nem is nézek ki állítólag rosszul, de eddig nem akartam másnál pótolni az igényeimet, csak tűrtem és szenvedtem….
Nálam a feleségem szed olyan gyógyszert, hogy egyáltalán nem érdekli a szex. Nem hagyom el, már a betegsége miatt sem. Ennek kb. két éve, és a betegsége miatt meg sem érti a problémámat. Úgy élünk mint a jó testvérek. Ancsa érzéseit nagyon át tudom érezni, csak finomabban? fogalmazok: Már nagyon hiányzik egy olyan nővel aki élvezi.
Klimax után is élvezetes a szex,….ha van kivel!!!
63 évesen most is kívánom,…a falra mászom” olykor, hisz 13 éve képtelen a párom, és szenvedés, hogy az aki csak reám gondolt olykor, most semmi közeledést nem tűr meg, csókolózni sem akar.
Mint nyugdíjas itthon vagyok, így ,,pótlás ” is lehetetlen.
Depresszió, ingerültség, és marad a saját érintésem.
Elkeserít, hogy nem lesz már lehetőségem a behatolás gyönyörét érezni soha többet.
40 ÉVESEN LETT IGAZÁN JÓ, 45 évesen klimaxoltam , miután 5 évig távol éltünk egymástól. aztán 47 évesen minden ,,megszűnt”.
2 gyerek, 3 unóka, de jó lenne szerelmet érezni minden formájában.
Volt egy film is hasonló helyzetről – Lady Chatterley szeretője címmel.
Ha egy férfi és egy nő házasságot köt, azt úgy is szokták mondani, hogy családot alapít. Jelen esetben családról nincs szó, hiszen a család, apa, anya, gyermek(ek), és fél százalék esély sincs arra, hogy ez az állapot változzon.
Bár a férjnek kellene magától proponálnia, de mivel ő nem tette meg, kedves Alexa, ezt Önnek kell meglépnie. E kapcsolatot más szinten kell fenntartani, ha mindkét fél továbbra is igényli a kapcsolatot, éspedig a barátság szintjén, de a házasság felbontásával, hiszen már most is úgy élnek, mintha csak barátok lennének.
Valaminek a vége egy új dolognak a kezdete. Egész más lenne a helyzet, ha már lennének gyermekeik, de a férje részéről önzés lenne, ha nem engedné el (Én boldogtalan vagyok, legyél te is az, én szenvedek, szenvedj te is, nekem rossz így, neked miért legyen jobb), vagy eleve úgy viselkedne, hogy bűntudattal tudjon csak kilépni ebből a házasságból.
Tehát csak egy megoldás létezik – szerintem – felbontani a házasságot, külön élni, és lelkileg megerősödve kezdeni új kapcsolatot. Az idő senkire nem vár, ha nem lép, elmegy Ön mellett.
Kedves Alexa! Én azt olvastam ki az írásodból, hogy még fiatalok vagytok. Nem értek egyet azzal, hogy a klimax bekövetkeztével, vagy már utána már kevésbé lehet kívánni a szexet. Nekem hál Istennek szép családom van. 3 gyermeket neveltünk fel és bizony 25év úgy elszaladt, hogy észre sem vettük. Szerencsére volt munka, sőt sok is, még szombat-vasárnapra is jutott. Munka-család-háztartás, bizony nagyon kimerítő ha az ember nem akarja, hogy a gyermekei rossz helyen találják magukat. Állandó odafigyelés, beszélgetés stb, hogy normális felnőtt váljon belőlük. Fáradság, feszültség idegeskedés, napi küzdelmek és bizony akkoriban előjött a most ne “fáj a fejem” jól ismert idézet. Néha volt is belőle kisebb konfliktusunk, de mind a ketten le voltunk terhelve, túl tettük magunkat ezen a ” semmiségen” A lényeg!!!
A gyerekek kiröpültek és ketten maradtunk, ami először furcsa volt, de egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Ugye fiatalon először volt a szerelem, aztán inkább talán szeretet, és most mély szerelem!
Újra felfedeztük egymást, van terünk és időnk egymásra, / nem nyithat be egy gyerek sem ./értékeljük és élvezzük a szexet, sok új dolgot is felfedezünk és nagyon megerősödött a kapcsolatunk-házasságunk. Akárki akármit is mond férfi és nő kapcsolatában igenis a jó szex az alapja mindennek!!!! Ne dobd el magadtól ennek a lehetőségét, mert lehet, hogy megalkuszol és mellette maradsz de boldogtalan leszel. Ha meg találsz valakit akivel jó együtt lenni, beszélgetni, szórakozni és a szex is összhangban van, / bár erre a lopott órák nem alkalmasak / úgyis többet akartok egymásból. Tudom a betegség szörnyű,de nem lenne kegyetlenség ha még a párodnak ezen a betegségen, ami lassú leépülést jelent még azzal is szembe kellene néznie, hogy te éppen talán valahol valakivel, mondjuk ki nyíltan, szexelsz. Hosszútávon úgyis rájön, és te még ekkor is csapdában vagy, mert sem igazi család, sem gyermek sem igazi férfi nincs melletted. A te döntésed, sem pró, sem kontra nem akarok tanácsot adni, csak segíteni talán egy picit ha elgondolkozol a helyzeteden. Szeretettel gondolok rád!!!
Mindenféle szex nagyon jó tud lenni, de hát mindegyik másként jó…
Nekik kettőjüknek kellene ezt kitalálni, csak hát az meg nem megy.
Szerintem ez a fő baj.
Ha volna feleségem, és impotens lennék, akkor is probálkoznék ezzel-azzal!
Igaz ! (-:
Nincs megoldva. Próbáltam. A vibrátor nem olyan, mint az igazi. Hiányzik a másik végéről a pasi.
Az is Jó következő ötlet Orális Szex+Méretes Vibrátor bevetése = Probléma megoldva !
Igen, az nagyon jó. Mostanában mi is így oldjuk meg a férjemmel. 🙂
De azért néha eladnám a lelkem azért, hogy tisztességgel megdugjanak.
l+ Az ORÁLIS kÖZÖSÜLÉS IS NAGYON KELLEMES lEHET sŐT SOKSZOR ÉLVEZETESEBB , MINT A HAGYOMÁNYOS SZEX !
A Pasi is élvezi ! Az idegekhez nem nyúlnak a Pénisz belsejébe helyezik el az Implantátumot !
A Pasi is élvezi ! Az idegekhez nem nyúlnak a Pénisz belsejébe helyezik el az Implantátumot !
Csak sajnos azt a pasi egyáltalán nem élvezi.
Hát……….. Megoldható Péniszimplantátum ! Egy jó Sebész tud segíteni !
Nekem is az jutott eszembe még korábban, hogy vannak bizonyos fogamzásgátló szerek, melyek csökkentik a nemi vágyat. Csak sajnos vannak más mellékhatásaik is. De állítólag nagyon kiegyensúlyozott lesz tőle az ember, nem a hormonjainak rabja… Elgondolkodtató.
Én is nagyon köszönöm a választ!
Ez nagyon nehéz kérdés. Fentebb írta valaki, hogy jó lenne tudni, hány éves vagy. Mert ha még fiatal vagy, akkor talán most kéne kilépni ebből, mert később nagyon megbánhatod, hogy lemondtál sok mindenről. Főleg hogy még gyereket is szeretnél.
Én 25 éve élek együtt a férjemmel, most leszek 45 éves. Kb. 28-30 éves korom körül kezdődtek a problémák. A férjemnek keringési panaszai és prosztatata problémái lettek, mindenféle gyógyszereket kapott, gyakorlatilag nálunk sem volt semmi szex, vagy ha igen, az csak kínlódás volt. Gyerekünk sem lett.
Egy darabig szenvedtem, aztán jött az internet és a kísértés. Nem tudtam ellenállni. Lett egy pár éves távkapcsolatom egy tőlem fiatalabb fiúval. Isteni volt egy ideig, de nem volt jövője, ezt végig tudtuk, úgy is kezeltük. Ismét nőnek éreztem magam, boldog voltam és kiegyensúlyozott. A férjemmel is javult a viszonyunk, mert másképp tudtam hozzáállni a dolgainkhoz. Már ennek is vége pár éve. Szerencsére nem buktam le, és ma is nagyon jó a kapcsolatom a férjemmel. Talán ez a megoldás, de így is sok a kockázat.
Én nem hiszem, hogy erre lehetne engedélyt kérni. Kétlem, hogy az ilyesmit kibírja egy normális házasság. Van az a mondás, hogy amiről nem tud az ember, az nem fáj. Ez nagyon igaz. Sajnos azt sem lehet tudni előre, mit hoz az élet. Nem lehet tudni, hogy ha belekezdesz egy titkos kapcsolatba, mit hoz ki belőled, mit hoz ki a szeretődből? Mi van, ha terhes leszel tőle? Mi van, ha szerelmes leszel? Sok kérdés felmerülhet.
Ma már nem olyan fontos számomra a szex, talán ez már tényleg a klimax. Jól élünk ma is a férjemmel, nem bántam meg, hogy nem hagytam el, de azért néha elgondolkodom rajta, hogy mi mindenről lemaradtam.
Aranytincsnek válaszolnám, gyerek nélkül is lehet élni. Nem tudom, neked van-e gyereked, és ha igen, mekkora/mekkorák. A kicsik tényleg ennivalóak és belesajdul az ember szíve, mikor látja a másét, de az én korosztályomnak már tizenéves gyerekeik vannak, sokszor hallom a problémáikat, nem irigylem őket.
Pontosan így van, egy idő után elfelejtesz nő lenni, a szexmentes kapcsolatban. Hiába tudom, hogy nem tehetek róla, mégis ott az önvád, hogy biztosan én rontok el valamit. Keserűség, depresszió és rengeteg sírás kíséri ezt az állapotot. Tapasztalatból beszélek én is. 5 év van így. A kaland kereséssel az a baj, hogy már nincs hozzá önbizalmam. Tartok attól is, ha a “kaland” lelkileg rendbe hozna, nem tudnám többé szeretni a párom, mert annyi mindent elveszítettem ennyi idő alatt.
Párkapcsolati tréninggel javítható a kommunikáció, talán az intimitás is, de attól még nem lesz teljes a dolog.
Egy párkapcsolatban a bizalom, a közös jövőkép és az intimitás a legfontosabb.
Ha jól értem akkor ezekből egyik sem teljes köztetek.
Semmi sem fehér és semmi sem fekete.
Mindenki, aki tanácsot ad a saját értékítélete alapján teszi, de döntened és cselekedned neked kell a te zsinormértéked mentén.
Férfiszemmel sem az impotenciát tartom ebben a legnagyobb problémának, hanem a férj kommunikációs képtelenségét.
Bő 50-es vagyok, nekem meglepő milyen sok fiatalabb férfitársnak jelent problémát a merevedés, – de majdnem minden esetben az kíséri, hogy elhárít minden ezzel kapcsolatos kommunikációt.
A nélkül viszont biztosan nincs semmiféle kapcsolat, én is ezért szakítottam 12 után.
Azt tanácsolom, csak nagyon egyszerűen, és nem bántóan kérdezd meg, hogy ő mit tanácsol, hogyan jussál szexuális örömhöz?
Szia!
Az én anyukám az öregek otthonában önkéntes a demens osztályon… A halálos ágyukon amit a leginkább megbánnak az emberek a következők. Túl sokat dolgoztam és a kapcsolatom rovására ment, bárcsak többet lettem volna a családommal. Sajnálom, hogy nem utaztam és nem éltem… stb.
Szerintem üljetek le a férjeddel és beszéljétek meg. Mond neki, képzelje magát a helyedbe. Te őt szereted, te egészséges vagy, szexre van szükséged amit ő sajnos nem tud megadni. Ez nem jelenti azt, hogy ettől neked nem lehet. Ha ő szeret és nem a kisajátitást és önzőséget nevezi szeretetnek, akkor megérti.. sőt igazából neki kellett volna ezt felajánlania. A legjobb lenne szerintem, ha nappal csinálnád, hogy este haza együtt lehessetek. Megmondanám neki, ezentúl lesz szexuális életem, de te leszel a párom veled élek. Nem írtad hány éves vagy. Az sokban segítene. A megszokás az egy dolog.. megszoktad, hogy együtt vagytok, nehéz lenne tovább lépni. Mérlegelned kell… szeretnél így élni, hogy te folyamatosan sóvárogsz valami után, ha nem élsz úgy ahogy szeretnél, annak később tünetei lehetnek, feszültség, stressz, depresszió, ingerlékenység… az a kapcsolat rovására fog menni. Nincs értelme. Mindenképpen ÉLJ. Csinálj azt amit akarsz, szeretnél. Mi az amit zsigerileg szeretnél, ne gondolj most másra, magadra, ez a te életed. Nagyon jó lenne, ha férjed elgondolkodna.. megbecsülne téged, hogy ilyen kitartó vagy! Ne legyen önző, ne akarja megvonni tőled azt a csodálatos élményt a szexet. Legyen elfogadó magával szemben. Szeressen téged önzetlenül. Előfordulhat, hogy beleszeretsz másba… nem tudom mennyi időd van a klimaxig, mert utána te is megváltozol, és nem fog annyira zavarni, hogy nincs szexuális életed. Attól még, hogy ő impotens, kedveskedhet, meglephet, kényeztethet..stb máshol, napközben pedig észrevétlenül, nagyon fontos a diszkréció szexelhetsz is. Sok sikert kívánok!
Voltam olyan kapcsolatban évekkel ezelőtt, ahol nem volt szex az utolsó jó egy évben. Nem egészségügyi oka volt, inkább valamifajta beteg kapcsolati dinamika.. Rettenetesen megviselt az elutasítás, én szerettem volna, de az akkori pasim nagyon ritkán volt rá kapható. Tisztán látszott, hogy ebből a kapcsolatból nem lesz semmi, józan pillanataimban én is tudtam, de hosszú idő kellett, mire lépni is képessé váltam.
Egy betegség esetén talán kevésbé hangsúlyos az elutasítottság élménye, azt képzelem, hiszen fizikai, “racionális” oka van a szexhiánynak, de maga a szex hiányának ténye is kiborító egy idő után!!! És igazából abszolút megérthető Blani expasijának álláspontja, hogy elengedte őt. (Elküldte, na, végül is.)
Gondolom a te férjednél is folyamatban van még a feldolgozás, a gyászolás. Talán ezért is pattansz most le róla, a szembesülést kerülheti így el.. Nagyon nehéz lehet így külön végigcsinálnotok ezt!! Én azt hiszem a téma előhozatala helyett a párterápiát nyomatnám, hátha abba belemegy a férjed!! (Valamikor, ha nem is azonnal.)
Mondjuk ezt az orvosa is mondhatná neki, elég logikus, hogy kapcsolati problémák előkerülnek egy ilyen helyzetben! Hátha kialakítható lenne egy mindkettőtök számára élhető új rend, amiben az ő méltósága is megmarad és te is szexhez jutsz 🙂
Jó sok emléket ébresztettél fel bennem. 5 évvel ezelőtt volt egy nagy szerelmem, akivel közös jövőt, családot terveztem. Éreztem én, hogy nem minden van rendben, egyre ritkább a szex, azt hittem én nem vagyok elég kívánatos. Aztán egy nap kidobott. Azt mondta nem sokáig megy már neki, megmondta az orvos, és nem akar magához láncolni. És hogy addig még “élni” akar. Amíg lehet. Iszonyatosan fájt, szerettem volna visszakapni, vállaltam volna érte, a szexmentes életet. 2 év szenvedés után jött az új szerelem. És most úgy érzem, a jó kapcsolathoz hozzá tartozik a szex is. Mert sajnos ha nem kívánnak, nincsenek pajkos reggelek, intim pillanatok, amikor azt érzed csábító nő vagy, kívánatos, akkor elfelejtesz nő lenni. Bűntudat gyötör, a szíved mélyén azt gondolod, talán a te hibád is, és szégyelled a vágyat. Lehet csúnya dolog amit mondok, de én nem mondanék le a szexről. Mert csak ez az egy életed van. Ha szeretem a férjem, és vele akarnék maradni, keresnék olyan kalandot, ami nem dúlja ezt fel. De keresnék….
Szex nélkül sajnos lehet. De gyerek nélkül örökre? Nem tudom.