Hogy lehet, hogy egyes testvérek szeretik egymást, figyelnek a másikra, és a közelségük kitart hosszú éveken vagy egy életen keresztül, mások pedig kezdettől fogva gyűlölik, vagy nem viselik el a másik közelségét? Szerintetek mi befolyásolja azt, hogy a gyerekek egymáshoz való viszonya hogyan alakul? Tudom, sok nevelési elvet fel lehet hozni, és, remélem, meg is […] Tovább

Szerintem a legjobb az ilyen blogokban, hogy van visszacsatolás, és mindig van módunk megismerni az ellenvéleményt is. Ennél már csak az az izgalmasabb, ha egy adott szituációból született konfliktus másik oldalát is be tudjuk az olvasók segítségével mutatni. Mint most, Brigi soraival: A múltkori megcsalós poszt kapcsán éreztem úgy, hogy meg kell szólalnom. Komolyan mondom, […] Tovább

Egyszer, amikor arról beszéltünk, ki miért jó anya, ígértem, hogy lesz egy olyan poszt is, ami arról szól, hogy kinek miért szép a teste, ő maga pedig mitől vonzó. Szerintem ez a nap ideális arra, hogy egy kicsit megvizsgáljuk magunkat ebből a szempontból is. A ruhapróbás írás kapcsán ráadásul érkezett is egy komment, amely azt […] Tovább

Már megint a játszótér! Van úgy, hogy egy anyának értékes és hasznos segítőtársa akad  apuka, vagy a lelkes nagymama személyében, aki mentesíti őt egy-két órára, és leviszi a gyereket a játszótérre. Épp csak annyi időre, míg a wc-t kitakarítod anélkül, hogy a legkisebb eliszkoljon a wc-kefével, és valahol a szobában falfestőset játsszon vele, vagy leolvasztod […] Tovább

Szerintetek mi a jó ajándék egy anyukának, akinek nulla és nyolc hónap közötti gyermeke van? Ha bármit kérhetnétek a látogatóktól, ilyen helyzetben mit mondanátok? Úgy gondolom, egyrészt alap, hogy ne feltétlen csak a gyereknek hozzanak valamit, különösen, hogy egy újszülöttnek az első időben leginkább semmire sincs szüksége az anyján kívül, legfeljebb némi ruhára. Szóval mondjuk […] Tovább

Gyerekkoromban mindig úgy képzeltem el, hogy valami nagyon vidéken lesz egy házunk, hatalmas udvarral, talán egy kis kerttel is, a ház előtt földúttal, ahol a gyerekek fetrengenek majd a porban, minden kóbor állatot hazahordunk, és persze mindegyiket meg is tartjuk. Háztól vesszük majd a tejet, zöldséget, gyümölcsöt, gyűjtjük a kavicsokat, terméseket, és nagyon-nagyon sokat fogunk […] Tovább

Nagyon kicsi volt a fiam, valahány hónapos, és klasszik módon festettem: kinyúlt póló, lenőtt haj, karikás szemek, pizsama nadrág alkalmanként otthon használatos szakadt farmerre cserélve, izzadság- és tejszag. Non-stop készenlétben álltam, mert ő sokat egyszerre nem aludt, és néha azon ábrándoztam, milyen lenne csak egyetlen szűk órácskára akár, de egyedül lenni. Egyszer, ráadásul, kezembe vettem […] Tovább

Barbi kétségbeesett soraiban panaszolta el nekünk, hogy férje nagy valószínűséggel félrelépett. Ti mikor kezdenétek gyanakodni?    Végső elkeseredésemben írok nektek. Mert nincs blogom, és nem is akarok nyitni egyet, de muszáj valakinek beszélnem arról, ami most körülöttem zajlik. Annyira sablonos, annyira mindennapi, és annyira utálom, hogy ez most velem történik. Megcsal a férjem.   Ő […] Tovább

Hármas poszt következik vendégbloggerrel. Nemlajossal és Csinimamával arról értekezünk, kinek mit jelent, ha egy intézményben úgy szólítják: anyuka. Egyszer, a bölcsi kapcsán már beszámoltam arról, hogy a magam részéről kimondottan utálom, ha így szólnak hozzám. Nehogy már ne tudják megjegyezni a nevem mondjuk a bölcsiben! Az sztk-ban pedig, amikor rendszerint ott van előttük a gyerekem […] Tovább

Szeretem, akármilyen is lesz. Így gondolunk rájuk gyerekként, amikor a jövőnket tervezzük, ezzel a gondolattal fogannak meg, ezzel a gondolattal nézünk rájuk először. Lázadó kamaszként biztosak vagyunk benne, hogy akármilyen deviánsnak mondott kinézettel, gondolkodással tér is haza a gyermekünk, mi elfogadóak leszünk, és támogatni fogjuk őket az önkifejezésben. Később pedig azt hisszük, reméljük, hogy úgyis […] Tovább