Adrienn első két évét egy pólyába bugyolálva töltötte, anyja – az első gyereke elvesztése utáni sokk miatt – csupán a szülésre vállalkozott, semmilyen módon nem volt hajlandó kivenni részét a gyerekek ellátásából. Adrienn történetének második része következik. Az anyánk természetesen sohasem halt meg. Talán csak pánikrohama volt, nem több ennél (bár az sem lehetett kellemes), […] Tovább

Kivari érzései sokakat ösztönöztek hasonló vallomástételre, amelyben az édesanyjukkal való kapcsolatukról írtak nekünk. Adrienn története viszont felkavaróbb, megrázóbb, mint amit valaha is el tudtunk volna képzelni. A nevét – saját kérésére – megváltoztattuk.   Nagyon nehéz a múltamról írnom, mivel amikor a gyerekkoromra és azon belül az anyámmal való kapcsolatra gondolok, akkor régi sebeket tépek […] Tovább

Egy olvasónk írt levelet az ikres posztunkra válaszul. J. nemrég tudta meg, hogy volt egy ikertestvére.      Kicsi koromtól kezdve iker gyerekeket szeretnék. Én magam mesterséges megtermékenyítéssel fogantam húsz évvel ezelőtt egy ikerpár tagjaként. Amikor a szüleim gyereket szerettek volna, édesanyám már túl volt a harmincon. Több megtermékenyítésen esett át, nem tudom pontosan, hogy […] Tovább

Itt a nyár, a napom nagy része abból áll, hogy hónom alá csapom a fiúkat, és kibattyogunk a ház mellé a játszótérre. Mezítláb. Nagyfiam négy éves múlt, így ez a negyedik nyarunk a játszóterek különös világában. Emlékszem, tapasztalatlan anyaként mennyire nehezen indultam ebbe az új közösségbe. Mint sok “sorstársam”, én sem akartam „játszótéri anyuka” lenni, […] Tovább

Ez nem egy rettenetes rémtörténet. Csattanója sincs nagyon, mégis ma úgy ébredtem, hogy elmesélem, hátha Veletek is történt hasonló, hátha gondoltok róla valamit. Tematikáját tekintve az anyuka, csinosság, társadalmi megítélések tracken halad, amit szeretek, tudjátok. Elég szimpla, tényleg: egyszer kinéztem magamnak egy ruhát. Elegáns helyen, szóval nem várhattam, hogy túl olcsó lesz, de azért bementem […] Tovább

Közhely, hogy ha egy pillanatig nem figyelsz, akkor biztos, hogy akkor történik valami nagyon-nagyon vad dolog. Természetesen sokszor sok pillanatig nem figyelünk, hiszen lehetetlen mindig a gyereken tartani a szemünket, pláne, ha több gyerek van, mint szem, és az is lehetetlen, hogy folyton mellette legyünk. Ennek ellenére nyomasztó hallani, és nagyon fájdalmas azt mondani: én […] Tovább

Hát, az borzasztó. Most már le merem írni, mert elkezdett megint. Azért is volt szörnyű, mert baba korában az ég világon semmi problémánk nem akadt ezzel, az első naptól kezdve vígan szopott, ráadásul olyan mennyiségeket, hogy a kórházban el sem hitték. És később is jól akakultak a dolgok evés szempontjából; nehezen is tudtam átérezni mások […] Tovább