Alig több mint egy hét múlva gyerekek ezrei indulnak el édesanyjuk kezét fogva az óvodák kapui felé. Idén fordulhat elő utoljára (a törvényt figyelembe véve), hogy a 3 évesek még otthon maradhatnak, ha a szülőknek nem sürgős az intézményesítés. Jövőre már minden 3. életévét betöltött kisgyermeknek óvodában lesz a helye.
A mi családunkban idén ősszel ketten is készülnek az évkezdésre. A nagyfiúra mondhatnám, hogy rutinos ovis, de többet hiányzott az első évben, mint amennyit bent volt, úgyhogy azért még érte is izgulhatok.
A középső tegnapelőtt töltötte be a három évet. Szívesen itthon tartanám még, de már tavaly is szomorúan jött ki reggelente az oviból, amikor a bátyját kísértük el, és tudom, ősztől kiürül a játszótér, a kortársai szintén óvodások lesznek.
Kevésbé aggódom érte, mint tavaly a nagyobbikért. Érzem, hogy megérett a közösségre, tökéletesen beszél, játékokba bevonható, érdeklődő, barátságos kisfiú. Egyetlen egy dolog okoz problémát: a szobatisztaság.
Szerintem nagyon fontos, hogy mindenféle szoktatás és trenírozás helyett a gyerek maga érjen meg a szobatisztaságra – ha már egyszer voltunk kedvesek rászoktatni a pelenkára, a saját kényelmünk miatt.
A gyerekek többsége 2.5-3.5 év között hagyja el magától a pelenkát. Nyilván rengeteg történet van, amikor a gyerek sokkal hamarabb vált szobatisztává, akár szoktatás, akár belső, saját igény motiválására, de pszichikailag átlagban 2-2.5 év között kezdődik el a szobatisztaságra való megérés folyamata.
A nagy fiam is óvoda előtt, 3.5 évesen tette le a pelenkát, nem, nem tévedés, ő tette le, és nem én vettem le róla. Igaz, kellett ehhez a gyerekorvos megjátszott értetlenkedése, és másnap már szinte száz százalékos megbízhatósággal válthattunk kisgatyára.
Most viszont pont ez a fél év hiányzik. Én már a nyár elején pánikoltam, hogy hogy lesz ebből szeptemberre szobatisztaság, ezért többször is nekifutottunk a dolognak, de hiába. Pisitócsák, kakigombócok, és extra mosás volt a buzgóságom jutalma. A pelenka pedig mindig visszakerült.
Jelenleg ott tartunk, hogy jó két hete ismét megpróbálkoztunk a pelenka levételével, és szinte teljes a siker. Szinte, mert az elmúlt napokban következetesen gatyába került a nagyobb dolog. Mivel a nagy fiammal évekig kínlódtunk pszichés székletvisszatartási problémával, és az utóbbi hónapokban a legkisebbem is pont ugyanazokat a tüneteket produkálja, ezért teljes joggal estem pánikba, hogy a saját hülyeségem miatt az ez idáig tökéletesen működő fiamnál is sikerül valami kakifóbiát előidéznem.
Nem tudok a történet végére pontot tenni, mert ugyan tegnap és ma – némi „jutalomfalat” ígéretére – sikerült jó helyre produkálni a produktumot, cserébe tegnap pisis gatyát nyertem, hármat is egy nap alatt.
A mai napunk még egyelőre tökéletes (épp most szaladt el pisilni), de én azért elgondolkoztam: mit fog kezdeni a következő ősszel az óvodai világ a sok alig, vagy semennyire sem szobatiszta gyerekkel?
Mert az óvodai felvételnek (törvényileg) nem kritériuma a szobatisztaság. Emiatt (elvileg) egy gyermek sem elutasítható. Viszont az óvodáknak sem kapacitása, sem higiéniai háttere nincs a pelenkacserékre, -tárolásra.
Ma is vannak a rendszerben szobatisztaságra még éretlen gyerekek, hallani is rémtörténeteket, délután ugyanabban a pelenkában hazaadott gyerektől, az óvoda által behívott szülőig, aki azonmód kakisan találta a gyermekét, ahogyan egy órával azelőtt erről értesítették…
Nyilván vannak óvodák, ahol ezt igyekeznek normálisan megoldani, talán egy-egy gyereknél ez még vállalható – én mondjuk nem várnám el, éppen ezért a gyerekem csak abban az esetben kezdi meg az óvodát, ha ez a helyzet normalizálódik, vagy legalább kiszámíthatóvá válik, mondjuk kakilni csak itthon lesz hajlandó, vagy szól, hogy ha kakilni kell –, de vajon egy harminc fős csoportban több balesetes gyereknél hogyan lehet ezt az ügyet kezelni?
Hű, amióta erre jártam, egész komoly vita lett…
Véletlenül én is egészen képben vagyok a gyerekek fejlődésével kapcsolatban, és igen, a szobatisztaság kialakulása idegrendszeri érési folyamat által meghatározott. És semmi köze valóban a mentális képességekhez, amennyiben azokon intellektuális képességeket értünk. Szóval az “okos” gyereknél is elhúzódhat a folyamat. Szerintem az, ha egy szülő ezt figyelembe véve segíti a folyamatot, azzal a lehető legjobbat teszi a gyerekének.
És végül, majd ha az én gyerekem megy óvodába, én azt szeretném, ha az óvónő velem együttműködne, partnernek és egyenrangú félnek tekintene, aki szakértő a maga gyereke tekintetében. Nem pedig helyettem oldana meg kérdéseket, akár játékosan is.
A szabályozástól pedig a hideg kiráz sajnos. Rossz néven veszem, ha törvényileg akarják megmondani, hogy hogyan osszam be az időnket. Még ha esetleg kistestvérrel is vagyok otthon. Pl. lehet, hogy fél napra óvodába vinném a nagyot, a közösség ugyanis bizonyíthatóan jót tesz a mentális képességek fejlődésének, nem csak a szociális és érzelmi intelligenciának. És közben szegény kicsi is kaphat kizárólagos figyelmet, amiben a nagy az ő érkezéséig korlátlanul fürdőzhetett.. De majd látjuk, ha ott tartunk 🙂
Egyébként én nem arról beszéltem, mikor a gyerek belefeledkezik a játékba, hanem amikor egyszerűen valamiért még pszichésen nincs kész mondjuk a wc-be tenni a kakit, és ha ezt erőltetjük, csak nagyobb károkat okozunk. Ilyenkor egyszerűbb hagyni egy kicsit még a pelenkát.
Vagy azokról, akik 3 évesen még egyszerűen nem érzik előre, hogy pisilni kell. A nagyobbikom – ismétlem – ilyen volt, sose hittem volna, hogy 2-3 hónap múlva pikkpakk menni fog az egész szobatisztaság projekt.
De ehhez kellett, hogy arra a 2-3 hónapra még rajta hagyjam a pelenkát.
Ha ő nyári gyerek lenne, kötelező 3 éves kori ovikezdéssel, akkor valószínűleg nagy bajok is lehettek volna (ellenben pont a szobatisztasággal oldódott benne a kakielengedési stressz, ami addig évekig kínozta).
ha már mindketten stádiumokról, vagyis folyamatról beszélünk, akkor nem is volt ez a vita olyan meddő 😉
És köszönöm a megnyugtató szavakat!
Nem fogjuk tudni egymást meggyőzni, így én befejezem e meddő vitát. Csak annyit tennék még hozzá, hogy ebben a stádiumban már nem akar “maga alá csinálni”, van igénye rá, hogy bilibe, WC-be csináljon. Ezért fordul elő gyakran, hogy szalad a WC-re, csak már nem ér oda, mert utolsó pillanatra hagyta.
Mindenesetre remélem, hogy mint gyermekét nem “megbízható szobatisztán” óvodába adó szülő, legalább megnyugtattam kissé. Bár a szobatisztaság meghatározásának tekintetében nem azonos a véleményünk, a lényeg ugyanaz. A gyerek szükségletei ki lesznek elégítve és közben nem lesz megszégyenítve.
Vagy éppen ezért gondoljuk úgy, hogy a szobatisztaság egy folyamat, nem pedig egy kapu, amin átlépünk. Van az a rész, amikor észreveszi az ingert, van, amikor már hamarabb észreveszi az ingert, és van az igény, amikor már nem is akar maga alá csinálni.
A kérdés, hogy a folyamat melyik fázisában vesszük le a gyerekről a pelenkát.
Én azt a vonalat követem, aki megengedi a gyermeknek, hogy maga döntsön a pelenka elhagyásáról, nem hozva őt abba a helyzetbe, hogy naponta tócsákat és kolbászokat hagyjon a lakás különböző pontjain.
És ez nem feltétlenül az én kényelmem (nyilván én sem örülök az ágy közepére szaró gyereknek), hanem a gyerek akaratának figyelembe vétele.
Nem, nem szobatisztaság, ha a gyerek naponta kétszer bepisil-bekakil, maximum egy lépés egy nagyon hosszú úton, ezt még mindig állítom.
Válaszoltam a legutóbbi bejegyzésére, csak nem jól küldtem el, ezért fölül olvasható. 🙂
Dehogy. Ez már szobatisztaság. Hiszen a gyerek észre veszi ha ingere van, tudja, hogy bilibe, WC-be kell “intézi a dolgát”. Attól “nem megbízható”, hogy még gyakran fontosabb a játék, a mese…… és eljátszva az időt, későn kap észbe.
Viszont ez most tudatosította bennem, hogy a szülők nem feltétlen vannak tisztába a szobatisztaság fogalmával. 🙂
egyről beszélünk mi, csak a hároméves-kori szobatisztaság ügyében nem jutunk dűlőre.
Az én értelmezésemben ugyanis az, hogy egy gyerek napi(!) 1-2X a bugyiba pisil, kakil, baromi messze van a szobatisztaságtól.
Az nálam még csak annyit jelent, hogy nem adtam rá pelenkát…
Kedves Nemlajos!
A “biztonságos szobatisztaság” mást jelent. Ebben az esetben már nem kell pelenka. A gyerek bilizik, vagy WC-re ül, de időnként még előfordul (mondjuk napjában 1x-2x), hogy a bugyiba sikeredik a pisi, vagy kaki. Arról pedig írtam is, hogy nem probléma, feltűnés nélkül lerendezzük.
Sajnos arra, hogy miért kötelező 3 éves kortól az óvoda, nem tudok válaszolni és nem is értek egyet vele. Gyorsan hozzáteszem, hogy nem a szobatisztaság miatt, hanem azért, mert ennek a korosztálynak még a családban van a legjobb helye, feltételezve, hogy szerető, odafigyelő közegben fejlődhet. Természetesen tudom, hogy főleg a mai világban, az anyukák is kénytelenek minél előbb visszamenni dolgozni. Viszont az érthetetlen számomra, hogy egy otthon lévő (GYES, háztartásbeli, főállású anya……) anyukát miért köteleznek arra, hogy esetleg akarata és a gyerek akarata ellenére óvodába vigye a kicsit. Ráadásul ennek egyenes következménye, mivel nincs elég férőhely, hogy a 6 éveseknek iskolába kell menni, akkor is ha nyári születésűek. Pedig ez a lehető legrosszabb kor a váltásra.
És igen kedves Kriza, ezt is a pszichológusoktól tudom. Valószínűleg több ilyen jellegű könyvet olvastam, előadást hallottam, (nem mellesleg vizsgáztam is belőle párszor), mint a téma iránt érdeklődő szülők.
Kedves Penthesilea!
Nem tudom, hova jártatok, de hivatalosan ilyen papírt az óvodának nem volt joga kérni, mivel mint írtam, a szobatisztaság soha nem volt az óvodai felvétel követelménye. Egyébként az új törvény értelmében egyetlen lehetőség lesz arra, hogy 3 és 5 éves kora között otthon maradjon a gyerek. Mégpedig az, hogy ha a szülő és az óvodavezető egyaránt megfelelőnek ítéli a családi hátteret, körülményeket, akkor a jegyző adhatja meg a felmentést.
Kedves Hozzászólók!
Átolvasva az írást és a hozzászólásokat egy kérdés merült fel bennem. Mikor a gyermekeimet beírattam az óvodába, vinni kellett egy orvosi igazolást óvodaérettségről. Ez tartalmazta a szobatisztaságot is. Tehát ha egy gyermek még nem szobatiszta, és a szülő az orvossal együtt úgy ítéli meg, még nem óvodaérett, akkor kötelező lesz-e óvodába járatni 3 éves kortól? Nem jelenthet ez a bizonyos igazolás némi kiskaput?
A lényeget kifelejtettem:
“Másrészről pedig, még egyszer kiemelném, hogy az óvoda bármilyen furcsa is oktatási intézmény.”
Így van. Akkor miért erőltetnek be a rendszerbe olyan gyerekeket, akik még nagyrészt a gondozást is igénylik?
(és itt Önöket, óvónőket védem, természetesen a gyerekek mellett, bármennyire is nehéz ezt elfogadnia)
Bizonyára sokat tud a nem megfelelő időben erőltetett szobatisztaság okozta ürítési zavarokról is…
És ne feledjük, jövőre _kötelező_ menni óvodába, annak is, akinek mondjuk csak annyi problémája van, hogy kellene még 1-2 hónap a biztonságos szobatisztasághoz.
Ez a mondata: “amelyik gyerek ép, egészséges és mentálisan is rendben van, annak 3 évesen (ha a szülők is megfelelően állnak a kérdéshez) nem okozhat gondot a szobatisztaság” pedig olyan sarkítás, amit nem tudok elfogadni.
Az én nagyobbikom majdnem 3.5 éves volt, mire magától elhagyta a pelenkát. Kérdezgettük, motiváltuk, ekkorra ért meg. Ettől még ő ép, egészséges, és mentálisan is rendben van. Csak nem ültettük másfél évesen órákra bilire…
Kedves Nemlajos!
Nem tudom ezt honnan vette, de az óvodai felvételnek soha nem volt feltétele a szobatisztaság. Tehát, amit fentebb írtam, igaz. Egyébként elég jól ismerem ennek a korosztálynak az agyi fejlődését, ezért bátran állíthatom, hogy amelyik gyerek ép, egészséges és mentálisan is rendben van, annak 3 évesen (ha a szülők is megfelelően állnak a kérdéshez) nem okozhat gondot a szobatisztaság.
Másrészről pedig, még egyszer kiemelném, hogy az óvoda bármilyen furcsa is oktatási intézmény. Ha egy napot eltöltene benn, szembesülne vele, messze nem arról szól, hogy eljátszogatunk a gyerekekkel, miközben figyelünk, hogy ne essen bajuk. Remélem, jó helyre kerül a gyermeke és idővel rájön az óvoda szerepére.
És végül még egy apróság. Tőlem bizony egy gyereket sem kell félteni. Ha bekerül a csoportomba egy olyan, aki még nem szobatiszta, azt meg fogom oldani, anélkül, hogy megszégyeníteném. Mivel nekem a gyerek az első, és pontosan tudom, hogy nem ő a hibás. Sőt, a kedves szülő helyett heteken belül szobatisztává fogom varázsolni, jókedvűen, mindenféle erőszakolás nélkül.
Üdvözlettel: óvónéni
Kedves igott!
Bár az én gyerekem három évesen szobatiszta volt, felhívom figyelmedet, hogy az értelmi képesség és a szobatisztaság mely egyértelműen idegrendszeri érettséget feltételez, nem függ össze!!!!!!!! Szomorú vagyok, hogy sok éves óvónői múltaddal ezt még nem sikerült megtanulnod. Elég lenne esetleg egy gyermekekkel foglalkozó pszichológiai könyv elolvasása! Nem értem miért nem veszi a fáradtságot sok szülő, hogy ha már gyereket vállalt, akkor elolvasson egyet is a velük foglalkozó könyvek közül. Az, hogy az óvónők nem olvassák el, még jobban elszomorít:( Azt el tudom képzelni és megértem, hogy nincs rá idő, hogy több gyereket is pelenkázzanak az óvódában, de hogy az okos gyerek szobatiszta is, ez kiborít. És nem! Nem nevelem könyvből a gyerekeimet, még mielőtt bárki is ezt feltételezné. (Dr Ranschburg Jenő és Vekerdy Tamás mint kötelező irodalom) Elnézést ha durva és szókimondó vagyok, de a kommentelők teljesen szembemennek az általam képviselt értékrenddel ebben a kérdésben.
És akkor kapok egy ilyen hozzászólást, és összeszorul a gyomrom, hogy nem elég a problémánk, de elképzelhető, hogy a mi óvodánk óvónőjének is pont ugyanilyen sarkos véleménye van a gyerekekről. 3 éves, legyen szobatiszta, pont. Hülye agyi fejlődést kutatók meg menjenek a sunyiba.
(arra nem gondol a kedves óvónő, hogy pár éve azért nem fordult elő, mert azt a gyereket, aki nem volt szobatiszta, egyszerűen nem vették fel, ilyen-olyan okból?)
Nagyon fontosnak tartom a rendszert ebben a témában is. Az evés, a lefekvés és alvás, játék és séta stb. lehetőleg azonos idejének betartását. A bilire szoktatás is ezekhez tartozna. Segítenek a DVD-k és játékos magyarázatok: Az ELMO c. is erről szól. Nem hagyható ki a játékos bemutatás sem. A 2 éves kor valóban a kezdet, de elhúzódhat a 3 évesig, amikor már a kicsi komfort érzete is ezt diktálja. Az óvodában a dajka nénik cserélik a pellust, akik a takarítást is végzik! Jó ez a babáknak? Nem érné meg, hogy az anyukák és apukák, nagyobb testvér foglalkozna otthon ezzel a témával! Hosszadalmas és türelmet igénylő, mint minden egyéb, ami a gyerekünkkel kapcsolatos!
Köszi! Kipróbáljuk!
Kedves Lárifári!
Sok éve vagyok óvónő és még mindig imádom a munkám. Nagyon sok mindenre képes vagyok a gyerekekért, de azért azt ne felejtsük el, hogy az óvoda oktatási intézmény! Persze a gyerekek életkorából adódóan, még nagy szerepe van a gondozásnak, de azt gondolom, hogy a pelenkázás ebben a korban már túlzás. Mondom ezt úgy, hogy nekem is 3 gyerekem van és mind a 3 szobatisztán került óvodába. Egyébként távol álljon tőlem, hogy a szülőket minősítsem, de még pár évvel ezelőtt sem fordult elő, hogy egy 3 éves gyerek pelenkával került volna óvodába. A gyerekek egyre értelmesebbek, tehát bátran ki merem jelenteni, hogy nem az ő hibájuk, ha a szobatisztaság elérése kitolódik. Viszont sajnos azt tapasztalom, hogy a szülők egy része (szerencsére még nem jelentős), igyekszik egyre több mindent az óvodára áthárítani. Természetesen nem arról beszélek, hogy időnként előfordul egy-egy bepisilés, bekakilás. Ez belefér, és igyekszünk úgy lerendezni, hogy a többi gyerek lehetőleg észre se vegye, tehát mindenféle megszégyenítés nélkül. Azt viszont állítom, hogy nem természetes, ha egy gyereket, az óvodáskort elérve, még mindig pelenkázni kell.
Egyáltalán nem értek egyet ezzel a változással, egy pont 3 éves gyerek számtalan okból lehet éretlen az óvodára…
Mivel szóbakerült a székletvisszatartás és az ide-oda potyogtatás, ajánlom mindenkinek a csillagozós módszert, aki ezzel küzd és nem ismeri. Én nem erőltettem semmit a gyerekre, mégis valamiért elkezdett visszatartani, utána pedig bugyiba pakolni. Persze az ember nem szívesen mossa a bugyit, de jobb, mint amikor a gyerek sehová nem hajlandó kakilni és tartogat. Kitettünk hát egy nagy falinaptárt és minden wc-be kakilásért kapott egy nagy csillagot, és minden bugyiba kakilásért egy kicsit, így jelezve, hogy az is jobb mint a semmi, de azért a wc a király és akkor nem kell bugyit mosni. A módszer működik, mint motiváció és rettentő büszke magára, amikor wc-be pakol és kap egy nagy csillagot. Csak gondoltam, leírom hátha segít valakinek, bár az oviban nyilván nem lesz csillagozás, de hátha még előtte sikerül elérni valamit otthon és nem lesz annyi baleset. Egy idő után, amikor megszokja pedig már nem is kell csillag. 🙂
Folyni fog a sz@r meg a pisi az óvodákban.
Majd akkor rájönnek…
Persze nem a törvényeket és rendeleteket hozó miniszter kisasszonyok és urak küzdenek meg ezzel a problémával a túlterhelt óvodákban.
Majd az ovónéni lesz a ganajtúró, amíg rá nem jönnek, de lesznek megszégyenített, problémássá váló esetek, mire rájönnek nem ez a módja.
Kényszer tiltakozást szül és még több ellenkezést.
Nem igaz, hogy nem jut el az agyukig a jogszabály gépezeteknek, hogy személyes ütemben fejlődik és halad minden gyermek, nincs ugyanolyan séma, sem gyártó sorról lepattant gyerekek.
Hihetetlen, nem baj ennek is elkell jönnie, hogy mire megyünk az oviba a gyerekért ő legyen a csoport büdös bogara, mert rákényszeríti a rendszer a szobatisztaságot, annak ellenére, hogy lesz sok gyerek, akik még nem tökéletesen tudják ezeket a dolgokat kontollálni. Időt kell adni az olyan gyerekeknek, akiknek ez kicsit nehezebben megy. Mit veszít 1 év csúszással?? Semmit, de a következő évben szobatisztán és folt mentesen tud haza jönni az oviból. Nincs kényszer, nincs görcs, nincs pisi és kaki folt. Mindenki boldog lenne…
Szerintem a szociális érettség nincs összefüggésben a szobatisztasággal, feltéve hogy jól kezelik a bili dolgot, azaz nincs megszégyenítés élménye a gyereknek. Szóval ha valaki érett a közösségre és láthatóan vágyik is oda, akkor egy páruzamos dimenzióban, egy másik Magyarországon az ovis infrastruktúrát kellene felfejleszteni a kérdés kezelésére. Csak szerintem sajnos ebben a világban nálunk inkább a gyerkeket tűnik egyszerűbbnek “idomítani” a felnőtt elképzeléseihez… A gyerek érési folyamata, a fejlődés normál menetének támogatása helyett rátehetjük a megfelelés/meg nem felelés terhét a 3 évesekre. Ami ugye nagyjából garantálja is, hogy a szégyen élménye bekerül a képbe… És körbe is értünk 🙁
Igen, de az időtényező még csak egy, mondhatnák, nem kerül több időbe egy peluscsere, mint kakis fenekek törlése.
Csakhogy merem feltételezni, hogy olyan higiéniai szabályok vannak a pelenkázókhoz (nem lehet egy helyiségben az étkezővel, csak hogy a legkézenfekvőbbet említsem), amit egy átlagos óvoda nem tudna egyszerűen megoldani.
Aki ezeket a dolgokat kitalálja…nekem van egy olyan elképzelésem, h ezeknek az embereknek vagy nincs gyereke, vagy nem ők nevelték vagy nem tudom, lehet gyereket/kamaszt nem is láttak még közelről. Olyan emberek, akiknek f*ngjuk sincs oktatásról, pedagógiáról, időről. Áh, belefér az óvónéninek 10 perc peluscsere…aha, csak annyi eszük nincs nekik, h van 20*10 perc az mennyi, addig ki vigyáz a többire meg ilyenek. Ezek a dolgok nem életszerűek, ezt nem értik a nagyfejű, okoskodó kitalátorok.