Alig több mint egy hét múlva gyerekek ezrei indulnak el édesanyjuk kezét fogva az óvodák kapui felé. Idén fordulhat elő utoljára (a törvényt figyelembe véve), hogy a 3 évesek még otthon maradhatnak, ha a szülőknek nem sürgős az intézményesítés. Jövőre már minden 3. életévét betöltött kisgyermeknek óvodában lesz a helye.
A mi családunkban idén ősszel ketten is készülnek az évkezdésre. A nagyfiúra mondhatnám, hogy rutinos ovis, de többet hiányzott az első évben, mint amennyit bent volt, úgyhogy azért még érte is izgulhatok.
A középső tegnapelőtt töltötte be a három évet. Szívesen itthon tartanám még, de már tavaly is szomorúan jött ki reggelente az oviból, amikor a bátyját kísértük el, és tudom, ősztől kiürül a játszótér, a kortársai szintén óvodások lesznek.
Kevésbé aggódom érte, mint tavaly a nagyobbikért. Érzem, hogy megérett a közösségre, tökéletesen beszél, játékokba bevonható, érdeklődő, barátságos kisfiú. Egyetlen egy dolog okoz problémát: a szobatisztaság.
Szerintem nagyon fontos, hogy mindenféle szoktatás és trenírozás helyett a gyerek maga érjen meg a szobatisztaságra – ha már egyszer voltunk kedvesek rászoktatni a pelenkára, a saját kényelmünk miatt.
A gyerekek többsége 2.5-3.5 év között hagyja el magától a pelenkát. Nyilván rengeteg történet van, amikor a gyerek sokkal hamarabb vált szobatisztává, akár szoktatás, akár belső, saját igény motiválására, de pszichikailag átlagban 2-2.5 év között kezdődik el a szobatisztaságra való megérés folyamata.
A nagy fiam is óvoda előtt, 3.5 évesen tette le a pelenkát, nem, nem tévedés, ő tette le, és nem én vettem le róla. Igaz, kellett ehhez a gyerekorvos megjátszott értetlenkedése, és másnap már szinte száz százalékos megbízhatósággal válthattunk kisgatyára.
Most viszont pont ez a fél év hiányzik. Én már a nyár elején pánikoltam, hogy hogy lesz ebből szeptemberre szobatisztaság, ezért többször is nekifutottunk a dolognak, de hiába. Pisitócsák, kakigombócok, és extra mosás volt a buzgóságom jutalma. A pelenka pedig mindig visszakerült.
Jelenleg ott tartunk, hogy jó két hete ismét megpróbálkoztunk a pelenka levételével, és szinte teljes a siker. Szinte, mert az elmúlt napokban következetesen gatyába került a nagyobb dolog. Mivel a nagy fiammal évekig kínlódtunk pszichés székletvisszatartási problémával, és az utóbbi hónapokban a legkisebbem is pont ugyanazokat a tüneteket produkálja, ezért teljes joggal estem pánikba, hogy a saját hülyeségem miatt az ez idáig tökéletesen működő fiamnál is sikerül valami kakifóbiát előidéznem.
Nem tudok a történet végére pontot tenni, mert ugyan tegnap és ma – némi „jutalomfalat” ígéretére – sikerült jó helyre produkálni a produktumot, cserébe tegnap pisis gatyát nyertem, hármat is egy nap alatt.
A mai napunk még egyelőre tökéletes (épp most szaladt el pisilni), de én azért elgondolkoztam: mit fog kezdeni a következő ősszel az óvodai világ a sok alig, vagy semennyire sem szobatiszta gyerekkel?
Mert az óvodai felvételnek (törvényileg) nem kritériuma a szobatisztaság. Emiatt (elvileg) egy gyermek sem elutasítható. Viszont az óvodáknak sem kapacitása, sem higiéniai háttere nincs a pelenkacserékre, -tárolásra.
Ma is vannak a rendszerben szobatisztaságra még éretlen gyerekek, hallani is rémtörténeteket, délután ugyanabban a pelenkában hazaadott gyerektől, az óvoda által behívott szülőig, aki azonmód kakisan találta a gyermekét, ahogyan egy órával azelőtt erről értesítették…
Nyilván vannak óvodák, ahol ezt igyekeznek normálisan megoldani, talán egy-egy gyereknél ez még vállalható – én mondjuk nem várnám el, éppen ezért a gyerekem csak abban az esetben kezdi meg az óvodát, ha ez a helyzet normalizálódik, vagy legalább kiszámíthatóvá válik, mondjuk kakilni csak itthon lesz hajlandó, vagy szól, hogy ha kakilni kell –, de vajon egy harminc fős csoportban több balesetes gyereknél hogyan lehet ezt az ügyet kezelni?
