„Meddig tart egy házasság?”
Meg kell mondanom, nem tudom, de ez volt a címlapokon, amikor a sajtóban megjelent Vincent Cassel és Monica Bellucci válásának híre. Nem mondom, hogy egy világ omlott össze bennem, de Johnny Depp és Vanessa Paradis mellett ők voltak az a páros, akiket szerettem. Monica annyira nőies, hogy még utálni sem tudom, Vincent meg szexi a legtöbb esetben.
Tény, hogy nem a szokásos sztár-allűröket használva nyilatkoztak a kapcsolatukról. Sosem tagadták, hogy nem tudnak mit kezdeni a másik barátaival, és többször kifejtették, hogy a kapcsolatuk titka abban rejlik, hogy tisztelik a másik függetlenségét. Engem mindig megütött és egy kicsit lenyűgözött Monica őszintesége, sőt, szinte nyersesége a nyilatkozataiban: valahogy azt fejezte ki, hogy az ő életük egyáltalán nem tökéletes a hagyományos értelemben, nem nagyon érdekli őket, hogy mások mit gondolnak róluk, és sosem szándékoznának egymás köreit megzavarni, ha az éppen nem vevő rá. Kicsit néha már-már távolinak éreztem egy ilyen együttlétet, de persze nem vagyunk egyformák.
Most még azt is olvastam valahol, hogy Bellucci hűséget sem várt a férjétől azokban az időszakokban, amikor távol dolgoztak és éltek egymástól. „Az számít, hogy amikor jelen van, tényleg ott van-e.” Ezt mondta, és egyébként érdekes gondolat; ha lándzsát törnék mellette, lenne néhány ellentmondó vélemény, ugye?
De a legutolsó dolog, ami megütötte a fülemet a válásukról szóló cikkekben az volt, hogy ez Monicának a második „kudarcba fulladt házassága”. Vagyis Vincent előtt már egyszer elvált, és most megint kudarccal végződik életének ez a szakasza. Ezen kezdtem el gondolkodni. Mert nyilván fogalmunk sincs, mi történik a két sztár között, ahogy szerintem azt sem tudhatjuk pontosan, mi történik két barátunk között, hiszen sosem látunk bele tökéletesen két ember kapcsolatába, nem beszélve totál ismeretlenekről.
De vajon egy válás szükségszerűen kudarc is? Nem lehet úgy felfogni, hogy egy kapcsolat sikeres volt sokáig, majd elváltak, és ez is egyfajta siker, vagy legalábbis nem kudarc, hiszen talán változtatni kellett, talán a benne maradás sokkal nagyobb kudarc lett volna, mint a szakítás, ha már mindenképpen minősíteni kell a lépést. Hiszen a siker-kudarc megnevezés valahol minősítés is.
Persze, nehéz elképzelni, hogy egy szakítás könnyű és örömteli, fájdalommentes, de mindenképpen kudarc? Lehet, hogy valaminek a sikeres megoldása.
Szerintetek?
