Tegnap megnéztük a Pinokkió Disney-féle adaptációját a gyerekekkel. Bevallom, én még soha nem láttam, sőt, a történetet sem ismertem a maga teljességében, csak az alapszituációt, a fából készült báburól, aki igazi kisfiú akart lenni. Hogy eddig miért nem vált életem részévé ez a mese, arról majd máskor! Szóval tegnap végre megismerkedtem Pinokkió kalandjaival, és amikor […] Tovább

Az utóbbi napokban kétszer is előfordult, hogy a technika ördöge megtréfált minket, és letiltotta a kommenteket egy-egy posztnál, mi pedig értetlenül vártuk a hozzászólásokat. Én az utóbbi napokban történetesen nagymamáztattam a gyerekeket, úgyhogy rohangáltam a hátsó udvarba, hogy fél lábbal a kerítésen áthajolva elérjem a szomszéd wifijét, és betölthessem az Ursulát. Esténként átszaladtam a boldog […] Tovább

Mostanában kezd az az érzésem lenni, hogy hajlamosak vagyunk össznépileg mindent túlpszichologizálni. Hozzátenném, én is. Vagyis mindennek tulajdonítunk lelki okot, és mindenki más viselkedését pszichológiai mozgatórugókkal meg tudjuk magyarázni. Így vagyunk egymással, a partnerünkkel, a barátainkkal, a szüleinkkel és így vagyunk a gyerekeinkkel is. Egy könyvben olvastam, azt hiszem Pál Ferinél, hogy valaha folyton moralizáltunk, […] Tovább

Az utóbbi időben csak kapkodom itt a fejemet, kissé különös dolog megismerni a férfitársaink gondolkodásmódját rólunk – nőkről. Egyébként is akartam már erről a témáról írni, de most találom csak igazán aktuálisnak, hogy szóba került a nőiességét a maga teljességében megélő, szexis, vonzó anya képe. Na igen, a kérdésfelvetés jogos: ki ne akarna az első […] Tovább

Szívesen mondanám, hogy jönnek az összes férfiak, csak már mondta valaki más. De nagyon is megindultak a blogunkon.  Boldizsárt egyébként régóta győzködöm, hogy írja le a véleményét egy korábbi cikkünkkel kapcsolatban, amely azt a kérdést tette fel, ki is a MILF, ki akar az lenni. A kommentelők nagy része egyáltalán nem akart, Boldizsár viszont úgy […] Tovább

Csak kapkodjuk a fejünket, amilyen iramban az olvasók reagálnak egy-egy – szintén olvasói – posztra. Ildikó kissé felkapta a vizet a tegnapi megmondós íráson, és klaviatúrát ragadott. És finom maradt, és nőies, ahogyan azt kell… Elolvastam az „Egy macsó levele a női nemhez” című levelet. Aztán elolvastam még egyszer. Aztán még egyszer. És kinyílt a bicska a zsebemben. […] Tovább

Robi egy ismerősöm, és a most kifejtett véleményét egy kerti partin hangoztatta néhány sör után. Ekkor kértem meg, hogy esetleg írja is le, amit mond, ha még másnap is vállalja. Vállalta, sőt. Van egy olyan érzésem, mintha kimondottan örülne a nagyszámú női hallgatóságnak, és élvezné, hogy megoszthatja, miben hisz. Valószínűnek tartom azért azt is, hogy […] Tovább

„A törvény is igazodott ahhoz a tényhez, hogy egyre többen vesztik el általános iskolás korukban a szüzességüket. A július elsején hatályba lépett új büntető törvénykönyv megkegyelmezett azoknak a 14–18 éveseknek, akik lefekszenek 12 évesnél idősebb, de még a 14. szülinapjuk előtt álló barátnőjükkel vagy barátjukkal: most már nem ítélhetik őket börtönbüntetésre megrontásért. – index”   […] Tovább

Liza írt nekünk arról, milyen magányos is tud lenni a gyereknevelés, ha az anyukának nincs barátnője, a nagyszülők sem segítenek, és mindent megfullaszt a napi rutin. Van hasonló tapasztalatotok? Mit javasolnátok neki, hogyan tudna barátokra szert tenni?  (egy hasonló bejegyzés korábbról itt) Mióta a munkából kiestem, minden nap a magánnyal küzdök. Az utolsó munkanapomon sírtam, […] Tovább

Rekordot döntöttünk olvasói reakcióidőben, máris itt a – kissé pikírt, amolyan nőkre jellemző – visszacsapás a tegnapi apás-durculós posztra! Sára külön kihangsúlyozta, hogy senkit nem akar megbántani, és mi is sokat gondolkoztunk azon (nagyjából 2 percet), hogy illő-e csípőből visszatüzelnünk. De bízunk a férfiak humorérzékében!   A tegnapi posztról eszembe jutott valami, talán érdemes beszélni […] Tovább