Meghalt egy baba. Egy baba, akit ismertem abból az időből, amikor a mamája pocakjában volt. Amikor beszélgettünk, ő ott volt  bent, és hallott minket, és én tudtam, hogy figyel. Egy baba, akit így ismertem, már nincs. Nem tudok hozzátenni semmit, mert úgy érzem, minden szavam kifacsarható, mintha nem lenne jogom a szavakhoz, hiszen nem is […] Tovább

Szerzői társkereső játékunk jelentkezési határideje ma éjfélkor lejár. Köszönöm az eddigi jelentkezéseket, de én telhetetlen vagyok, és hiszem, hogy vannak még, akik szívesen részt vennének ezen a megmérettetésen, úgyhogy a jelentkezés határidejét október 13-a éjfélig kitoltuk! A jövő héttől már jönnek a lájkolható-véleményezhető posztok, úgyhogy hajrá, írjatok, kritizáljatok, kinek mi megy! Íme a mézesmadzag: Tovább

Előfordul, hogy annyira jó cikket találunk egy-egy témában más blogokon, hogy nem tudunk ellenállni a vágynak, hogy – természetesen a szerző engedélyével – mi is megmutassuk Nektek. A következő írás is ilyen. Köszönet érte Medveczky Katának! A hiszti. Miért hisztizik a gyerek? (Szerző: Medveczky Kata tanácsadó szakpszichológus) Hiszti. Ha meghalljuk ezt a szót, talán a […] Tovább

Nem hiszem, hogy emlékeztek, de egyszer, még a blog első heteiben közzétettünk egy felhívást, hogy ha valakinek van kedve megosztani történetét mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban, szívesen látjuk. Nyilván rosszul fogalmaztam, vagy valami nem stimmelt az írással, mindenesetre nem sok reakciót kaptunk. A napokban viszont olvastam egy könyvet, ami mintha erre reagált volna. Mondjuk, bevallom, eléggé megviselt, […] Tovább

Ahogy felszállok a buszra, kiszúrom magamnak. Kidolgozott felsőtest, barna, rövid fürtök, hatalmas barna szem, nyílt tekintet, seprű szempillák. Csak ül, és néz maga elé, kicsit unottan. Nyilván nem akarok tőle semmit, férjem van, gyerekeim, de nem tudom nem észrevenni, ahogy ott ül. Mennyi lehet? Huszonöt? Harminc? Mindig rossz voltam kortippelésből. Én mennyi is vagyok? Több. […] Tovább

Elvira írta meg a történetét. Babát szeretne, és még nem jött össze nekik. Ti mit tanácsoltok?   Sablonos a történetem, azt hiszem. Egyszerűen arról van szó, hogy nagyon vágyom babára, és csak nem akar összejönni. Harmincnégy éves vagyok, két éve házas. Már régebben is próbálkoztunk néha, de nyolc hónapja aktívan rajta vagyunk a “projekten”. Biztos […] Tovább

Az egyik nagy népszerűségnek örvendő napi sorozatunkban egy unoka eljátszott a gondolattal, hogy a nagyszüleit egy idősek otthonába költözteti. A téma kapcsán beszédbe elegyedtünk az anyámmal, és én viccelődve azt találtam neki mondani, hogy miért ne, a legjobb hely egy ilyen otthon, beszélgetőtársak, teljes körű kiszolgálás, még kis műhelyt is rendeztetnék be neki, hogy addig […] Tovább

Várandós voltam, amikor először találkoztam egy nővel, aki két nyelven nevelte a kislányát. Mindenki előtt magyarul beszélt vele, de otthon csak olaszul. Megkérdeztem, hogy az olasz anyanyelve-e, de azt mondta, nem, csak élt kint, és nagyon jól tud, egyáltalán nem probléma, hogy mindent olaszul mondjon, és ez a gyereknek is hasznos. Azóta másokat is ismerek, […] Tovább

Szereti valaki a veszteséget? Nem nagyon hinném, hogy bárki is azt kívánná, bárcsak le kellene mondania valamiről, ami neki fontos, bárcsak nem láthatná többé azt, amit vagy akit szeret, bárcsak ne csinálhatná többé, amit szívesen tesz. Bár tudjuk, hogy a gyerekeinket sem tudjuk felnevelni anélkül, hogy megtapasztalják, mit jelent soha nem tudni visszacsinálni valamit, megjavíthatatlanul […] Tovább

Mint már a facebook-oldalunkon is említettük, az Ursula blog életében hatalmas változások történtek, és még nincs vége. Először is az új arculat, amit köszönünk Kollányi Julinak! Most pedig fájó szívvel, de megértő barátsággal el kell engednem szerkesztőtársamat, terkát, akinek az életében egy választási kényszer lépett fel. Egyedül nem tudom, és nem is akarom tovább vinni […] Tovább