Feri egy kedves ismerősöm, és egy beszélgetés alkalmával hirtelen megajándékozott a bizalmával. Semmi okosat nem tudtam tanácsolni neki, ellenben megkérdeztem, leírhatom-e a történetét, hogy megtudjuk, mit is gondolnak erről a kérdésről a nők. Beleegyezett, és persze megígértem, hogy néhány részletet, nevet, körülményt megváltoztatok, hogy ő semmiképpen se legyen beazonosítható. Mondjátok meg, ti mit tanácsolnátok!
Elég klisészerű a történetem. Egy cégnél dolgozom, és az egyik új kolléganő szerintem már hónapok óta hajt rám, de mindvégig próbáltam nem tudomást venni róla. Nem volt könnyű. Kitti ugyanis elképesztően szexi, sajnos még okos is és jó humora van.
De ugye nős vagyok, szeretem a feleségem és a gyerekeinket. Zsófi, a nejem gyönyörű nő, bár tény, hogy mostanában nagyon fárasztó otthon az élet. A gyerkőcök leszívják őt is és engem is minden ellentétes kísérletünk ellenére. Nem arról van szó, hogy ne szerveznénk közös programokat, hogy ne beszélgetnénk, de tényleg hulla fáradtan fekszünk le este, és örülünk, ha nem kell éjjel kelni. És Zsófi mostanában elkezdett még egy tanfolyamra is járni, valami gyógyítást tanul, én nem értem, és nem is tudom követni, hogy pontosan mit. Ő azt mondja, fontos neki, hogy megtalálja magát újra a gyerekek mellett, én meg csak azt látom, hogy elveszi tőlünk az idejét.
Lehet, hogy hülye kifogás, de derekasan küzdöttem Kitti ellen. Mindig nemet mondtam, ha kávézni hívott, igyekeztem nem azzal a társasággal ebédelni menni, amelyikkel ő, és nem maradtam ott az irodában, amikor ő túlórázott. De persze a csapatépítő tréninget nem hagyhattam ki, és bevallom, örültem is, hogy majd két éjszakát alhatok egyedül egy szobában. Hát, nem egyedül aludtam, legalábbis a második este nem. Nem részletezem. Igen, ittam, igen, részeg voltam, és igen, iszonyú jó volt. Sajnos, nagyon beindított aznap este.
Azóta viszont nem hívtam föl, nem válaszoltam az üzeneteire sem. Egy szar alaknak érzem magam, hiszen a feleségemmel ezt tettem, és most valószínűleg egy másik nő is szenved miattam. Viszont nem akarom elhagyni Zsófit. A családomat akarom, és mindent megteszek, hogy ne legyen viszonyom Kittivel. De még arról sincs fogalmam, hogy erről be kellene-e számolnom Zsófinak, vagy „bölcsen” hallgatni, és nem kiborítani az amúgy is hulla-fáradt, önbizalomhiányos feleségemet? És sajnos bennem van a kisördög, hogy én ennek a huszonéves fruskának ennyire bejöttem… alig bírom elhinni.
Meg vagyok zavarodva, kétségbe estem, de nem akarom elveszíteni a családomat. Mit tegyek?
