Tünde pontosan olyan nő, mint akikért megnyitottuk ezt a blogot. Nem mondhatja el senkinek, ezért elmondja az egész világnak…
A múltkori bejegyzés kommentjeiben szinte megszólítva éreztem magam, amikor számon kérték, hogy lehet elcsábítani egy nős férfit. Hogy egyáltalán, milyen nő tehet ilyet?
Hát tessék, megmondom: egy teljesen átlagos nő is képes rá! Például én.
Nincs bennem semmi különös, tanárként dolgozom egy középiskolában, egyedül élek, egy több éves kapcsolat után végre a magam ura vagyok. És ez a kulcsmondat: úgy érzem, mindenki a saját maga ura, a tetteiért csak ő felelős!
Így nem csináltam különösebb morális problémát abból sem, mikor tavaly a kollégák között észrevettem Janit. Én akkor kerültem a tantestületbe, ő már több éve az iskolában dolgozott. Természetesen igazából nem Janinak hívják. Mint ahogy nem is történelmet tanít, de most mégis mondjuk azt.
Tudtam, hogy felesége van, azt is, hogy van egy 8 hónapos gyereke. És azt is napokon belül megtudtam, hogy a feleségével évek óta rossz a viszony, amolyan se veled, se nélküled kapcsolat. Többször szétmentek már, majd valamiért mindig egymás mellett kötöttek ki.
Nem én érdeklődtem, legalábbis nem jobban, mint bárki más után, mégis azonnal a birtokomba kerültek ezek az információk. Én csak azt tudtam, hogy irtó szexi, és nagyon bejön nekem a humora.
Mivel mind a ketten dohányosok vagyunk, így nem kellett különösebb szervezés ahhoz, hogy a lehető legtöbb időt töltsük el együtt. Folyton egymással dumáltunk, volt, hogy ajtót csapkodtunk, úgy összeszólalkoztunk, ha nem értettünk egyet – persze csak valami apró-cseprő ügyben, máskor meg csak egymásba feledkezve néztük egymást.
Mind a ketten tudtuk, hogy valami elkezdődött. De nem beszéltünk róla. És különösen nem beszéltük a feleségéről. Csak éreztük a vibrálást kettőnk között. És valószínűleg érezték mások is.
A karácsonyi partin aztán elcsattant az első csók. Én egy kis aprósággal kedveskedtem neki az ünnepekre, csak egy tolltartó, mert mindig szerteszét hagyta a tollait. Azt akartam átadni neki, így félrehívtam egy félreeső folyosóra. Nagyon meglepődött, és nagyon megörült az ajándéknak. Aztán ahogy meg akartuk puszilni egymást, hirtelen egy hatalmas örvény kavarodott körülöttünk, s mire felocsúdtunk, már úgy csókoltuk egymást, mintha ez tartana életben minket.
A vágyainknak egy felkapcsolódó villany szabott gátat, s mi zavartan próbáltuk rendbe szedni magunkat, míg az egymás között vihorászó kolléganőim eltűntek a folyosó végében. Szerencsére nem vettek minket észre.
A szünet után próbáltunk úgy csinálni, mintha mi sem történt volna, de az apró érintések, összenézések világosan mutatták számunkra, hogy a tűz ott ég mindkettőnkben.
A félévi osztályozó konferencia után, ami késő délutánig tartott, és eléggé besötétedett, felajánlotta, hogy hazavisz. A ház előtt aztán elszabadult bennünk minden, úgyhogy nem volt kérdés, feljön velem a lakásomba, és befejezzük, amire hónapok óta mind a ketten a levegőnél jobban vágyunk.
Életem legjobb szeretkezése volt!
Talán a tudat, hogy ez a pasi nem az enyém, hogy tilosban járunk, vagy a kiéheztetett szenvedélyünk, de órákon keresztül kényeztettük egymást, szeretgettük egymás összes porcikáját…
Így kezdődött, és egészen az érettségiztetésig tartott. Eldugott helyszínek, lopott órák, izzó együttlétek. Soha nem beszéltünk arról, mi lesz velünk, soha nem kérdeztem, mi van a feleségével. Csak hagytuk, hogy megtörténjen, és ami megtörtént, az jó volt. Aztán az érettséginél lecsapott a villám. Már a szóbeli vizsgák alatt láttam rajta, hogy rettenetesen feszült, de nem árult el semmit, én meg nem kérdeztem, hogy velünk van-e baj.
De amikor átadtuk az utolsó osztály bizonyítványait is, félrehívott. Azt mondta, szerette volna ezt máshogy megbeszélni, de nem akar velem kettesben maradni, mert nem bírna nekem ellenállni.
Aztán elmondta, hogy a felesége terhes, a második gyermeküket várja.
Elmondta, hogy bár nagyon szerette, ami kettőnk között történt, és majdnem feláldozta érte a családját (itt megfordult velem a világ, hiszen erről nekem eddig soha nem beszélt), de most döntenie kell, és ő úgy döntött, hogy kitart amellett a nő mellett, aki gyerekeket szült és szül neki.
Elmondta, hogy nem szerelmes a feleségébe, még az is lehet, hogy belém szerelmes, de a feleségét szereti. És hogy a szerelem és a szenvedély elmúlik. Hogy ugrálhatna még így harmincon túl kapcsolatból ki, és kapcsolatba be, de előbb-utóbb mindegyik szerelem szeretetté szelídülne, s ki tudja, lehet, hogy sokkal rosszabb maradna a helyén, mint amiben most van. Hogy lehet, hogy velem most nagyon jó, de ki tudja, hogy ha együtt élnénk, hogy jönnénk ki. És neki most biztosra kell mennie, mert nem csak két ember kapcsolatáról kellett döntenie, hanem a gyerekeiéről is. Akik mindennél fontosabbak neki.
Kérdeztem bármit is ezek után? Hogy miért nem ad legalább egy esélyt? Hogy hogyan képes eldobni magától a szerelmet élete delén? Lemondani egy életre a szenvedélyről, csak azért, hogy egy aránylag biztonságos pocsolyában élje le az életét? Nem, nem kérdeztem. Ha addig nem voltak fontosak a kérdéseim, amíg tartott, akkor most, hogy vége lett, már talán nem is számítanának a válaszok sem…
Annyit mondtam, hogy megértem, és hogy gratulálok a babához.
És idén már egy másik iskolában kezdtem a tanévet.
Most találtam egy nagyon érdekes cikket erről http: // http://www.nlcafe.hu /szexesmas_baktay /20130930 /csalad-szerelem-baktay /
Kedves MaciLaci! Nem minden férfi szemét, az ilyen típusú viszont az. A feleség plusz szerető felállással az a nagyon tisztességtelen, hogy ez nem más, mint a pasas miniháreme. A feleség azért ragaszkodik hozzá, mert félti a család egységét és retteg az elhagyástól, a szerető pedig azért, mert kell neki a szenvedély és néhány érzelemmorzsa. Mindeközben a pasi jót röhög a markába és kénye-kedve szerint d.gja mindkettőt. Érzelmi csökevénysége miatt pedig nem sokat lelkizik rajta. Ez gusztustalan! Igen, a belekeveredett nők is tehetnek róla, hogy nem hisznek magukban. Hogy nem is merül fel bennük: találnak maguknak ennél jobbat is. Szerencsére vannak lelkileg és érzelmileg jóval érettebb pasik is, csak meg kell találni, ki kell várni őket, fel kell nőni hozzájuk.
Hozzáteszem, sok évvel ezelőtt egyszer én is voltam szerető. Frissen visszanyert függetlenségem mámorában keveredtem bele Tündéhez hasonlóan. Az volt a mottóm, hogy nem tartozom senkinek sem elszámolással, ha őt nem zavarja, hogy nős, akkor engem se. Egyvalamiről felejtkeztem csak meg: saját magammal szemben igenis tartozom elszámolással! Ennyi év után még mindig rossz érzés, ha eszembe jut, hogy ilyenbe belementem. Hogy ennyire hülye voltam! Akkoriban, frissen a szakítás után mély gödörbe kerültem és elmentem valakihez segítséget kérni. Az illető pszichológus azt mondta: az olyan pasas, aki képes ezt megtenni a feleségével és a gyerekeivel, az egyszerűen egy nagy nulla emberileg és nem ér fel odáig, hogy szóba álljunk vele egyáltalán.
Ezt meg már én mondom: olyan van, hogy egy házasság, egy kapcsolat megromlik. Akkor le kell zárni és lehet másikat kezdeni, ez így tiszta sor. Minden más csak hazugság, átverés, kihasználás, hitegetés, visszaélés, testi-lelki lejmolás és sok minden más, csak éppen nem szerelem és nem tisztesség, de még csak az alapvető emberbaráti szeretet is durván kimarad belőle.
Nos kedves hölgyeim! Hemzseg a sok vélemény az előítélettől és a férfiak iránti gyűlölettel van átitatva!!! Nagyon furcsának tartom, hogy a házasság és párkapcsolat megromlásában csak és kizárólag az “ösztönlény patkány férfi” lehet a hibás. Nem mondom hogy mi férfiak vétlenek lennénk, de nem ártana, ha a kedves hölgyek a tükröt maguk elé tartva nem csak szépítkeznének, hanem önkritikát is gyakorolnának. Általában egy klasszikus férfi-nő párkapcsolathoz és annak fenntartásához is két ember kell. Az egyetlen megoldás, ha megbeszélik a problémáikat és nem söprik a szőnyeg alá, mert sok ki nem mondott apró-cseprő szálka könnyen begyulladhat és a végeredmény a fent említett problémákat eredményezi. Szóval amikor a fejfájásra hivatkoznak jobb lenne ki mondani a valós okot!!! Ja és nem vagyok rosszabb, mint egy nő. Ugyan úgy vágyom a szerelemre, szeretetre és a szexre is, mint egy nő!
Nem kell elítélni Tündét. Én feleség voltam.És valóban van se veled,se nélküled kapcsolat.A miénk 12 évig tartott.Volt,hogy hónapokig nem szexeltünk,egymás mellett éltünk,majd újra fellángolt,és jött pár szebb hónap.Nálunk is voltak szeretők.Majd a legutolsó el is vitte.Azt hitte,különb nálam,jobb,több.Majd pár év múlva rájön,hogy pont annyit ér,mint én.De ez már legyen az ő gondjuk.Az itt leírt esetben a gyerekek nem sérültek,hiszen a szülők együtt maradtak.A feleség sem feltétlenül sérült,hiszen a kapcsolatuk eddig sem volt felhőtlen.A szerető sérült,de elfogadta a helyzetet,nem tette tönkre a családot,nem szapulta a férjet,emelt fővel vette tudomásul a döntést.Nem mindenki ilyen,tapasztalatból mondom.A tanulság? Ne ítéld el a szeretőt.Nem ő a felelős egyedül.Hiszen ehhez bizony 2ember kell.És amíg egy nőt meg lehet erőszakolni,addig bizony egy férfit nem…Ott bizony a férfi akarja.Tudomásul kell venni.
Még, hogy “rossz a kapcsolata a feleségével, olyan se veled, se nélküled”… Hahaha… Ezt aki beveszi… Minden aljadék férfi ezt mondja, mert a nő ezt akarja hallani! Közben meg csak használja a butus nőt. Ez rohadt kényelmes neki.
Tuti pasi!
Én nem tudtam lapátra tenni. Hosszú időre elment-küldtem is, de ment is, de mégis vissza találtunk egymáshoz. Én mindettől függetlenül nagyon szeretem a férjem.
Szeplőtelen fogantatásról még nem hallottál? :-p
Az a hímnemű, akinek ettől lesz teljes az élete, nem férfi, csak egy puhap.cs.
Loreleight, ez annyira tipikus! Ilyen helyzetben szerintem gondolkodás nélkül lapátra kell tenni a pasit.
Szerintem te pasi vagy…
Ő húzta a rövidebbet? Szerintem a gyerekeik…de kinek a pap, kinek a papné, kinek meg Pappék 🙂
jaja, állítólag 7 hónapig van a szerelem hormon a szervezetben(ha azt számoljuk, kb az a kapcsolat is addig tartott)
Sziasztok! Nem ítélem el sem Tündét sem a Janit, a női lét pedig az elfogadásról szól. Többek közt el kell fogadnunk a férfit úgy ahogy megteremtetett, és ahogyan az életét és az abban élőket rendezgeti. Pl kell egy feleség, aki mindig ott lesz történjen bármi vagy tegyen bármi rosszat, ő haza várja mindig neveli a gyerekeket, ő a biztos pont, akinek a legtöbbet igyekszik a férfi megadni. Azon kívül kell a szerelem a bizsergés mert az elmúlik ugye 1-2 év után, de hősünk újra vágyik rá, ez az 1. számú szerető, kiléte mindig cserélődik. De posztja mindig be lesz töltve. A 2. számú szeretőnek mocskosnak kell lenni, ugye a férfi disznó még ha tagadja is rejtett vágyait, kell egy olyan akit mindenre rá lehet venni, akivel kipróbálhat olyat is, amivel sem feleségét sem szeretőjét nem alázná meg, de vki “erre valót” szivesen. Ezek mellett pedig néha egy-egy bár vagy táncos klub a haverokkal ahol élvezik hogy mint teremtés koronái, pénzért bármit megkaphatnak. Ezekkel lesz teljes egy férfi élete. Ez a legutolsó 4. körben lévőknek jó csak. Az összes többi körnek szenvedés. Szenved a feleség hisz tudja, érzi h nincs egyedül, szenved a szerető, mert érzi az érzelmeket, de érzi mellé a gátat is, és lelke mélyén tudja, hogy álma sosem válik valóra. Szenved kéjencnek tartott is, mert sosem lép elő még a feleség melletti “csajommá” sem. Ebből csak az örömlányoknak és leginkább a férfinak van haszna. De ez ilyen. Ha találunk néha egy olyat aki tökéletesen el tudja hitetni velünk hogy “csak te vagy nekem drágám” és mindent megad nem csak szóban hanem tényleg, azt becsüljük meg és soha de soha ne hallgassunk barátnőnk “intő” szavaira aki látta h párunk hol merre…stb. Akkor még élhetünk boldogan. Nem kell eltűrni semmit ami nem jó, de -mérlegelni-, azt kell!
Én nem ítélem el Tündét!Bármelyikünk kerülhet ilyen helyzetbe.Ha úgy gondolod,na én aztán nem,lehet sokkal nagyobb gödör aljáról fogsz pislogni pár év múlva,csak mert követted az érzelmeid!Én nem egy gaz csábítót látok,hanem egy sebzett nőt,aki megélte az érzelmeit -legalább nem fog kísérteni a mi lett volna ha? – és aki pontosan tudja,hogy ő húzta a rövidebbet,de vállalja és továbblép.Nem akar válást,könnyeket,feldúlt gyerekéleteket!!Tünde!Kitartás!
csak remélni tudom ,hogy te is kerülsz olyan helyzetbe ,mint a megunt feleség,
Jó kérdéseket teszel fel Pöttöm Panna! 😀 Fején találtad a szöget!
A feleséggel évek óta rossz a viszony, mégis van egy 8 hónapos gyerekük, és most itt a következő.
A postás jár arra ilyen gyakran?
Egyetértek! 🙁 Szegény feleség, remélhetőleg nem érez ebből semmit!
És nem ítéllek el, mert szerintem ez a fajta szenvedély tényleg csak egy kapcsolat elején létezhet.
Ja, és a szerelem elmúlik minden együttélés során. És minden kapcsolatból egy idő után (vagy megfelelő mennyiségű problémák után, pl. gyereknevelési gondok) biztonságos langyi pocsolya lesz, vagy rosszabb esetben szar mocsár. Rátok is ez várt volna, nem lehet együttélésben életünk végéig lobogni. Bizonyos helyzetekben természetes, hogy a szenvedély háttérbe szorul. Biztos nem volt még 5 évnél hosszabb együttéléses kapcsolatod…
Biztos izgi kalandok lehettek.
Furcsállom, hogy jött össze az asszonnyal a második gyerek, ha kihűltek.
Az tuti, hogy baba mellett nem az igazi a házasélet, valaki keresi a kiutat. Sajnos, ha veled jött volna össze, elhagyva a családot, és neked csinált volna gyereket, nagy valószínűséggel te is unalmas lettél volna neki a pici babáddal együtt, és keresett volna újabb kihívást. Van ilyen típus.
Szeretem ezt a rossz a házasságom dumát a pasiktól. Bár tény, ha volna egy pasi, akit meg akarnék kapni- egyébként csajok ne tudjátok meg, milyen empátia van a kanokban egymás iránt, több, mint a nőkben-, és őt zavarná a házasságom, rögtön előkapnám a bocsi, de tudod, végre ez a szenvedély egy kihült ágy után, és bumm, akkor már minden el van nézve…bezony, így van ez, én már csak tudom, hiszen én is egy megcsalt feleség vagyok, és férjem története a szeretőjével pont ugyan ez, azt leszámítva, hogy nem tanár(házinyuszira ezért ne lőjetek, mert utána olyan kínos). Én csak egy valamit kérdeztem a férjemtől, miután mindez kiderült: a házasságán dolgozni-amibe nem csak az önző ki énje élt,hanem egy másik lény, vagyis én, nekem i rossz volt, sőt, sz@r,mégse más ágyába bújással boldogítottam magam, mégis figyelembe tudtam venni, hogy ő is van, és együtt kéne ezen változtatnunk, csak mondja el mi van, én mondtam volna, nem érdekelte, tettem volna, nem kért belőle-, tehát egy dolgot kérdeztem:azt az energiát,amit a megcsalásba, titkos randik leszervezésébe, a máik nő dugásába feccölt, mért nem a házasságába fektette? Ha utána se ment volna, akkor szétválunk(oh,nálunk i volt se veled se nélküled, elköltözött, visszajött előtte-teszem hozzá,mindez ugy tunt a maga boldogítására teszi)nem vagyok annak a híve,hogy maradjunk együtt csak mert házasság meg egy gyerek. Nekem csak ez esett rosszul. Megértettem, hogy mással volt, megértettem, hogy rossz időket élünk, de azt nem, hogy elvárás felém volt,de ő nem tett semmit, kényelmesebb volt félreb..ni.