A kommentek és leveleitek alapján úgy tűnik, sokakat foglalkoztat a párkapcsolat-megcsalás-házasság tematika. Ezzel kapcsolatban érkezett egy olvasói levél Sonjától, aki úgy véli, sok mindent az anyák rontanak el, amikor nem szabnak határt kisfiuknak, ám ettől a gyerek önállóságra képtelenné válik.
Az utóbbi időben több poszt szólt arról, milyen szeretőnek lenni. Félretéve a harmadik felet, úgy gondolom, hogy egy kapcsolat két emberen múlik, és amikor a harmadik már feltűnik, akkor ő nem ok, hanem következmény. Lehet a szeretőket szidni és sírni, de talán azon kellene elgondolkozni, hogy a felek hol rontották el, mit hibáztak, mert legtöbbször elbeszélnek egymás mellett, vagy eltávolodnak a másiktól, például mert az egyik befutott szakmailag, a másik pedig nem bírta követni.
Ehhez kapcsolódik a másik gondolatom.
Én úgy látom, a pasik alulválasztanak: ritka, hogy húszas-harmincas éveik elején járó párok két tagja ugyanazon körből kerüljön ki. És lássuk be: sokkal egyszerűbb egy pasinak szerényebb képességű lánnyal együtt élni, igaz, ebben a helyzetben nincs ami motiválja, viszont úgy fogadják el, ahogy van. Ő a mácsó: egyszerűbben keresztülviszi az akaratát és lehet kakas a szemétdombon. Szerintem a pasik lusták. Nem tanulnak, nem fejlesztik magukat, nem érdeklődnek, Dolgoznak, hazamennek, és szépen elbeszélgetnek a semmiről az asszonnyal. Vita maximum abban van, hova menjenek nyaralni. Csak sajnos egy negyvenes pasinak, aki unja magát, hamar beugrik, hogy te jó ég, micsoda szellemi csatát vívott egy kolléganővel, aki inspirálta őt, és ez felér egy intellektuális orgazmussal is. Ekkor jönnek a képbe a szingli harminc feletti csajok, akik karriert futottak be. Okosak, magabiztosak és nem kérdeznek, nem követelnek (biztos van itt is kivétel, de én még nem találkoztam ilyennel).
Ez pedig így megy körbe-körbe. Úgy gondolom, a felelősség az anyákon van, rajtuk múlik, hogy milyen fiúkat nevelnek. Mert a lányokat általában nem kímélik: nem arra nevelik őket, hogy majd férjhez mennek és jó lesz otthon, hanem, hogy „menj, tégy le valamit az asztalra”. Szemben a fiúkkal, az “én édes kicsi fiammal”, akiknek épp hogy nem rágják meg az ételt és adják a szájukba. Egy tizennyolc éves fiú legtöbb esetben még egy csekket sem fizetett be, nem tudja, mennyibe kerül egy liter tej, hol a bolt és a kuka, nem takarította még ki a lakást, és a mosógépet se ismeri még.
Na, szerintem itt van a kutya elásva! Idáig nem szabadna eljutni, mert ez újra azt a kört eredményezi, hogy elvesz egy húsz évest, és szeretője lesz egy harminc éves.
Szerintem meg ez egy nagyon nagy általánosítás volt!
Én megcsalva még nem voltam ( vagy nem tudok róla) , de 3. fél már voltam. Ott teljesen sablon sztori volt, a pasinak élettársa volt, már hosszú évek óta, állítása szerint sosem szerette és már sokszor el akarta hagyni, de aztán jött a gyerek és így vele maradt! Még engem is hitegetett ,hogy elhagyja a csajt és összeköltözik velem. Rég volt, még fiatal voltam és naív. Aztán én hagytam el őt, szóval nem tudtam meg mi lett volna, ha….
De a másik…neked elég nagy baráti /haveri társaságom van, közöttük szinte mind már évek óta párkapcsolatban van, vagy házas, vagy együtt élnek. Van közöttük olyan is, aki már csalta meg a párját és olyan is, akit csaltak meg. Meg kell,hogy mondjam sosem az volt az oka,hogy a már évek óta meglévő partner lebabázott és csak otthon ült, és apuci ezt megunta, vagy sosem az volt a gond,hogy az egyik fél a másiknál csúnyábbat vagy butábbat választott volna magának és erre unt rá. Simán csak ellaposodtak a a kapcsolatok, elhidegültek egymástól és ez független attól,hogy volt-e gyerek vagy sem és ,hogy ki milyen neveltetést kapott!
Azért ez erős túlzás!! Miért lenne egy babázó nő unalmas jelenség? Milyen férfi az, aki a gyereke anyját ilyennek tartja? Egy semmirekellő disznó!
Természetesen a nő nem hagyhatja el magát és igenis tessék kimozdulni, programot csinálni, amennyit csak lehet. Gyerekkel és anélkül is.
Az én párom minden nap többször elmondja, milyen szép vagyok és, mennyire szeret. Ez nagyon fontos. Az Ő önbecsülésének és az enyémnek is kell a dicséret. Ahogy Ő is, én is megszoktam 34 éves koromra, hogy sikeres vagyok a munkámban és kell a pozitív megerősítés. Ez a babázás terén sincs másként…
Nálunk ez pont nem így van. Párom l feljebb választott, és egy jóval maga alá való nővel csalt meg (és nem a rosszindulat beszél belőlem, ez csak tény). És a férjem vágyik továbbtanulásra, képzésre, csinálja is,amit szeret, ahogy én is. Szerintem ez így nem állja meg a helyét, ahogy az olvasó leírta. a férjem 18 évesen már dolgozott, fizette a csekkeket és bevásárolt…és rajta kívül ismerek még egy csomó pasit, akik képzésekre járnak, és a feleségük nem egy tök…(bár ehhez azt is hozzá tenném, nem a tanulmányok számítanak szerintem).
Sok munka, és a hosszú kapcsolat unalma, amikor a férfi nem nőként, hanem használati tárgyként tekint a másikra. Nincs újdonság -varázs, a préda már megvan. Tudom ez egy szélsőség, de ez van.
Hm… de akkor, mi lehet a férjed problémája Liza Liza? Nem akarok indiszkrét lenni, csak próbálom megérteni.
Egy kicsit sem hanyagoltam el magam. A kolléganőim irigylik az alakom, és a valósnál kb. 8 évvel látszom fiatalabbnak. Színházba járni ès társaságba járni nem megy. Indexet, Origot, HVG-t szoktam azért olvasni.
Bocs, telefonról nehezen írok jól.
Mert gyönyörű vahyok és intelligens, de a férjem nem bír nézni, pedig minden pasi megbámul, amit èn nem akarok.
Liza Liza süt Rólad a pesszimizmus minden kommentedben, miért lenne egy babázó anyuka mindenképpen unalmas? Már vagy hatodszorra jössz ezzel! 😀 Nem lógós, hányásfoltos melegítőben kell otthon nyomulni szénaboglya hajjal! És nem csak a két fal között lehet tartózkodni azzal a gyerekkel! Csakis rajtunk múlik, hogy használjuk ki a lehetőségeinket, én meg francokat választom a gyermektelenséget! 😀 Van megoldás mindenre, hidd el!
Végigolvastam, de nem nagyon értem, hogy hogyan függ össze egy fiú önállósága a párválasztással. Attól, hogy valaki tud mosni vagy csekket feladni, még egyáltalán nem biztos, hogy nem választ olyan partnert, akinél intellektuálisan több, és így könnyű mellette macsónak lenni.
Szerintem sokkal inkább az a lényeg, hogy az illető férfi mennyire hiú illetve hogy mennyi önbizalma van.
Az viszont igaz, hogy egy anya meg tudja tanítani a fiának, hogy ne kössön meg lustaságból olyan kompromisszumokat, amiket nem kéne.
Egyetértek, de kiegészítem azzal, hogy a karriert befutott, későn babázó anya is épp olyan unalmas jelenség, mint a nem karrierista korán szülő/házasodó. Otthon leáll az ember agya, ès nincs idő olvasni, lehetőség se. Patt. Megoldás: Gyermektelenség?