A férjem egy macsó, bár ne lenne az!
Liza férje – saját megfogalmazása szerint – egy macsó. És most elmondja, hogy ez kell a nőnek, vagy valami teljesen más…
Macsó a férjem. Korábban ez nem zavart, amíg nem volt gyerekünk. Poén együtt lenni egy domináns hímmel. Szép, okos, szellemes férfi, más nők is ilyenről álmodoznak. Én meg szép, okos, szellemes nő vagyok. Nincs itt semmi hiba!
Amíg nem volt gyerek, addig az élet munkával telt mindkettőnk részéről, este hazamentünk, otthon nagyjából elláttam a dolgom, főztem másnapra, egyszerű volt. Nem problémamentes, de könnyen élhető. Hosszú idő után eldöntöttük, hogy jó lenne, ha lenne gyermekünk, aki szinte azonnal megfogant.
Innentől kezdve sokasodtak a gondok. Vagy talán inkább mást vártam. Amikor émelyegtem, több megértésre, bújásra, kedvességre vágytam, arra, hogy korábban hazajöjjön, több időt töltsön velem, kapcsolódjon be a gyermeknevelési könyvek olvasásába vagy legalább megbeszélésébe, hogy kialakuljon egy család.
És vágytam ettől függetlenül szexuális életre is.
A felsoroltak közül egyet se kaptam meg. A munka mindennél fontosabb lett (maradt?). Végül megértettem. Azt is, hogy nem kíván, mert mondjuk félti a magzatot, és különben is, egy terhes anyát nem mindenki kíván.
Ahogy nőtt a hasam, egyre több lett az elvárás a háztartással kapcsolatban. Sosem voltam tökéletes háziasszony, mert valahogy nem jött zsigerből. De amikor rosszul éreztem magam, akkor nem azt vártam, hogy a fejemhez vágják, hogy miért nincs teljes tisztaság, és mi lesz, ha gyerekünk lesz. Mindezt “macsó” stílusban, szerintem könyörtelen módon. Nagy hassal nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam, mi lesz, ha kidob, mert nem vagyok elég jó – így éreztem. Nem hiszem, hogy megtette volna, de célozgatott. Mert igen, az ő anyukája is micsoda jó háziasszony, mindig minden tiszta, stb…
Megszületett a baba, és mint minden baba, sírt néha. A gyereksírást a férjem nem bírta elviselni. Át kellett költöznöm a gyerek szobájába, hogy amint hangot ad ki, azonnal meg tudjam nyugtatni, mert ugyebár a férjem-uramnak másnap fontos munkája akadt.
Reggel elment dolgozni, és este 9 előtt sosem láttam. Állítólag, mert nem volt csend, rend, nyugalom, hívogató otthon, tisztaság, béke.
Bezzeg más anyuka! Más anyuka milyen szép rendet tart, pedig több gyereke is van! Mondjuk hozzám nem tette be senki a lábát, rokon, barátok, de hát más nő ettől még teljesen tud tisztaságot és nyugalmat teremteni, végül is csak otthon van, mi más dolga lenne egy csöppség mellett? Amikor csak egy gyerek van?
A kisbabám mellett, aki mellett még folyamatosan fejnem is kellett, nem tudtam a főzésen-mosáson-vasaláson kívül még csillogó tisztaságot is, és csalogató otthont teremteni. És egyre frusztráltabb lettem egyedül otthon.
Ráadásul abban a hitben voltam, hogy a munkahelyemre sincs vissza út. De tartottam magam. Lefogytam, mosolyogtam. Most is mosolygok. Sok kedves szavam van. Kedves és butácska szavak.
A férjem otthon nyugalomra vágyott, ha véletlenül korábban ért haza, vagy hétvégén itthon volt, akkor mindig elmentünk sétálni a kicsivel. Kettesben. A gyerek meg én. Kell a Macsó Férfinek a pihenés, mert ő a családfenntartó. Az ő fizetése nélkül összedől a világ (és egyébként tényleg). Az ő minket megtűrő képessége nélkül mehetünk akár a híd alá.
Így próbáltunk mindig meghúzódni, nehogy zavarjuk.
Azóta azért javult a helyzet, korábban jár haza, és egy kicsit játszik a gyerekkel este. Hétvégén meg többet. Dolgozom én is, szervezem a napjaim ahogy tudom, főzök, mosok, vasalok.
De azóta se vágyik rám. Mint mondja, ki is vágyna ilyen nőre, aki nem teremt neki meleg otthont. Aki nem tud változni, akinek nincsenek új gondolatai, aki ennyi év után is elköveti ugyanazokat a hibákat, úgy, mint egy kisgyerek (pl. belevág a másik szavába túllelkesülésből), aki nem hozza azt a sztereotipikus, sokak által imádott anyaképet, melyet előszeretettel emlegetnek: főz-mos-takarít-szoptat, nappal okos gondolatai vannak, kifinomult, szellemes, csinos, diszkréten visszafogott, és a gyereke is nyugodt, nem hisztis, átalussza az éjjelt. Ettől függetlenül kitartok, mert jó apa. Mert vannak jó pillanatok.
De éppen ez a macsó viselkedés váltja ki az ellenállást bennem, és állítom, a többi nőben is! A megalázás, a szidó szavak azonnali védekezésre késztetnek. Vesztes pozíció.
Ez a “ha te így, akkor én is így” helyzet. Amióta dolgozom, már nem érzem magam annyira kiszolgáltatottnak. De egy macsó mellett folyamatosan ott van az a teljesítési kényszer, hogy ha nem elég jó a nő, akkor mint egy alkalmazottat, kirúghatják. Ez a félelem egy kiegyensúlyozott kapcsolatnak nem lehetne a része.
“Most van ez a blog is meg mindenféle női cikkek, a feleségem néha megmutat néhányat, de nem fogom fel, mit kell panaszkodni azon, milyen nehéz két vagy három gyereket nevelni, főzni, takarítani. Anyámnak öt gyereke volt, és soha egyetlen rossz szava sem apámhoz. Mindig volt főtt étel, tiszta ruha, nyugodt otthon. Boldogan éltek.“
Úgy vagyok ezzel, hogy igen, de szeretnék én is hinni a mesékben!
Bár én is tudnék ilyen varázsnő lenni, aki az anyaság mellett minden másra is talál időt, és a gyerekeit se hanyagolja el, semmilyen formában! Akarom, hogy elfogadjon a férjem! Akarom, hogy egyszer azt mondja, hogy finom volt a vacsora, és nem azt, hogy miért hagytam nyitva a szekrényt?!
Mindig van valami, ami nem jó. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy lehet ezt egyedül megcsinálni, Macsó férj és Macsó család segítsége nélkül: mert ők persze élik a saját addigi életüket, és nem is akarják, hogy abba belezavarjon bárki.
Nem hiszek a mesékben.
Láttam anyákat, akiket annyira istenítettek a rend és minden más miatt.
Ha nem is mindig látványosan, de lelkileg sokszor elhanyagolták a gyerekeiket – talán így keletkeznek a Macsó férfiak?
A gyerekekkel való játszás helyett a konyhában robotolnak. A gyerek agyát kilövik a tévével vagy a számítógéppel, hogy csönd legyen. Vagy egyszerűen bezárják a gyerekszobába, hadd ordítson, ha olyanja van.
Mert házimunka van. Mert a csillogás nem múlhat.
Mert a gyereknek megvan a helye, a maga szobájában, a maga kis világában, már az első két évben is.
Hallottam olyat, hogy megtanította az anya a gyerekét, hogy csak délután 5-6-ig van játszás vele, addig meg a járókában legyen egyedül, megfelelő időpontokban kap enni, inni, pelenkát persze.
Egy macsó pasi tényleg ilyen anyára, családra, feleségre vágyik?
És én, a hétköznapi nő, mire vágyom?
Csak egy önzetlen ölelésre a férjemtől.
