Elvira írta meg a történetét. Babát szeretne, és még nem jött össze nekik. Ti mit tanácsoltok?
Sablonos a történetem, azt hiszem. Egyszerűen arról van szó, hogy nagyon vágyom babára, és csak nem akar összejönni. Harmincnégy éves vagyok, két éve házas. Már régebben is próbálkoztunk néha, de nyolc hónapja aktívan rajta vagyunk a “projekten”. Biztos lesz, aki azt mondja, hogy nyolc hónap semmiség, és az orvosom szerint is minden rendben, kár lenne még mesterséges megtermékenyítésre gondolni, de nekem ez a nyolc hónap maga a pokol.
Az első két-három hónapban még túllendültem azon, hogy semmi eredménnyel nem jártunk, de utána, komolyan mondom, sírtam mindig, amikor megjött a menszeszem. Ha egy napot késett, beleéltem magam, hogy mégis sikerült, tesztet is vettem, de másnapra vérezni kezdtem. Arra is gondolok ilyenkor, amikor pár napot késik, hogy talán megtermékenyültem, de nem tudott megtapadni. Felőröl ez a lehetőség!
És minden hónap közepétől keresem, várom a jeleket. És persze sokszor látok is ilyeneket: duzzad a mellem, néha-néha érzékeny vagyok szagokra, esetenként rosszul is szoktam lenni, émelygek picit, de aztán megjön a vérzés, és mindennek vége.
Ovulációs tesztet is vettem, bár a férjem ennek nem örül annyira, mert ilyenkor a teszt alapján szexelünk. És hát igen, tiszta feszült vagyok az egésztől, egész nap arra gondolok, hol is áll most a ciklusom, kell-e ma összebújni vagy nem. Ne nevessetek, de excel-táblát is vezetek az ovulációról meg a szexuális együttlétekről, ami nekem segít valamennyire, de a férjemet zavarja. Ő is ideges, a saját kudarcának is érzi, hogy még nem jött össze a baba, és ettől persze a szex sem a régi: én nem élvezni akarom, hanem megtermékenyülni szeretnék!
Persze erre mindenki azt mondja, hogy ha így rágörcsölök, nyilván nem jön össze. Csak azt nem tudom, hogy ne görcsöljek rá? Attól mert azt mondják, legyek laza, engedjem el, még nem leszek laza! Attól, mert nem akarok csak erre koncentrálni, sajnos még nem terelődik el a figyelmem!
És folyton úgy érzem, hogy csak ketyeg az óra. Mi van, ha soha nem esek teherbe?
Rettegek a lombiktól, a hormonoktól, a mesterséges megtermékenyítéstől, de persze, ha ezen múlik, végigcsinálom. De mi van, ha ez sem segít? Mihez kezdek?
http://azeletszep.cafeblog.hu/2014/03/20/amikor-mar-nagyon-vagysz-ra-es-nem-jon-a-baba/
Az orvosom egy meddőségi klinikán dolgozik és azt mondta, ha hat hónapig nem jön össze a baba, akkor érdemes csináltatni egy kivizsgálást, mert az a biztos. És a mai világban az a csoda, ha elsőre és azonnal összejön a baba. Sajnos egyre több az olyan pár, ahol akár lelki, akár testi probléma van. Én a helyedben lehet, hogy orvost váltanék, vagy rákérdeznék, hogy akkor most hogyan tovább, mert úgy érzed, ketyeg az óra. És ne aggódj, a legtöbb dolog gyógyítható, orvosolható. 🙂
Kedves Elvira!
Bár még korai lenne sikersztoriként elkönyvelni, de 3 év próbálkozás, endometriózis, PCO, inzulin rezisztencia, 2 laparoszkópia után az első lombikunk eredményeként 7 hetes ikrek grimbuszkodnak a pocakomban. 🙂
Igen, hosszú volt az út, voltak bizony nehéz, és még annál is nehezebb hónapok. Belefáradtunk a gyerekcsinálásba, az időzített együttlétekbe. A hormonoktól féltem, mint a tűztől. Kipróbáltam candida diétát, endometriózis diétát, jártam biorezonanciára, de az eredményt mégis a lombik hozta meg.
Tapasztalatom szerint leginkább azok mondják, hogy “ne görcsölj”, akiknél az első hónapban összejött a bébi… Ne foglalkozz velük. Az ember egy idő után maga is eljut erre a pontra, de nem attól fog ez bekövetkezni, hogy mások ezt tanácsolják. Nehéz dolog, mert azonnal akarjuk az eredményt.
Sajnos mostanság nagyon gyakori az inzulin rezisztencia, ami nem minden esetben jár látványos tünetekkel, de egyértelműen gátolja a teherbe esést. Ez egy 2 pontos terheléses laborral kimutatható.
Azért kívánom neked, hogy hamarosan eljöjjön a ti kis csodátok. 🙂
Kedves Elvira!
Nekünk a nagyobbik kislányunknál a 7. hónapban a málnalevél tea jött be! A mensi első napján kezdtem el inni, egészen a peteérés napjáig, segíti a legjobb pete érését, meg erősíti a méh falát is! Akkor várandós is lettem! 🙂 Én nem mondom, hogy ne görcsölj rá, szerintem nem lehet! Vezesd a hődet, vannak ilyen oldalak, abból baj nem lesz, legalább jobban átlátod a ciklusod! 🙂
A kisebbik lányunk 1 hónap múlva születik, második hónapban jött össze! 😉
Ó, és még valami! Hívd magadhoz a babát! 🙂
Szerintem élvezd a szexet. Még egyszer, miután a férjed “adott” magot. (Bocs a fura megfogalmazásért.)
És pihenj. Lazulj. Nevess.
Tudom mit érzel…és minél később jön el a várva várt pillanat ez annál inkább emészteni fog. Téged is a kapcsolatot is a családba és a barátaidba vetett bizalmadat is taccsra teszi. Legalábbis nekem azt mondta mindenki hogy, ne stresszeljek ,ne éjszakázzak, ne fogyasszak semmi károsat(alkohol, kávé, energia ital)
1 évnyi próbálkozás után is. Először gondoltunk minden félére nem jókor voltunk együtt, nem voltunk együtt, hideg volt, meleg volt…stb. csomó minden amiről azt olvastuk azt hittük hogy szerepet játszhat a teherbe esésben. Senki sem sarkallt minket arra hogy menjünk nézessük meg magunkat jobban egy orvossal mint egy rutin vizsgálat.Csak legyintettek h. x-nek meg y-lonnak is éveket kellett várnia aztán spontán összejött mert már nem aggódott az egész miatt…Sorban estek mellettem teherbe a munkatársak a barátok feleségei, a barátok, a szomszédok és még sorolhatnám…és egyszer elegem lett. Sima rutin vizsgálaton semmi baj nem derült ki csak az hogy én fogtam ki a zseni orvosokat…akik szerint nem tudom ki számolni a ciklusomat, ha fáj a hasam az peteérés és egyébként is fiatal vagyok semmi bajom sem lehet. A második évben a férjemet “kezelték” …második orvos azonnal műtötte hereviszér tágulattal több száz ezer forintért…megkönnyebbültünk talán majd ezután. Fél-egy év és teljesen meggyógyul. Még mindig nem estem teherbe…de ha az emberekkel beszéltem erről még a műtét után is csak a stresszre fogták a sikertelenségünket. Megviselt nagyon, én is megvettem mindent h. igazoljuk a pé-t, ill bejártam tüszőrepedést “néző “ultrahangokra is…csak h. tuti legyen. Harmadik évben miután már beláttuk hogy ez így nem megy, mert csak nyúl üzemmódban létezünk…felkerestem másik nőgyógyászokat is…ez egy nagyon hosszú történet kb. 8.nak sikerült felállítani egy diagnózist ami endometriózist állapított meg. Kevesen ismerik ezt a betegséget, sokan lemondanak a babáról is, mert féltik a kapcsolatukat ennek a tortúrának kitenni…megműtöttek és bizton állíthatom utána már egy cseppet sem hittem a teherbe esésben sem, mert fél tiszta évet adtak…és még a férjem eredményei sem kecsegtettek lombikon kívül semmi más lehetőséggel…életem legrosszabb hónapja volt fizikailag totál kimerültem rengeteget dolgoztam a munkahelyemen h. ne gondoljak a lombikra(ami ezután jött volna)…és láss csodát pozitív lett a teszt amit meg sem akartam csinálni mert féltem h. megcsinálom utána meg megjön…boldog voltam, vagyok, ikreim lettek. Viszont sohasem bocsátok meg senkinek aki közhelyekkel jött és nem volt mellettem a depressziós időkben. A test és a lélek ugyan összetartozik, de annyira nem hogy a lelked ami gyereket szeretne megakadályozza azt hogy teherbe ess…az a tested. Egy év várakozás talán belefér…de a többi hónapban aggódj ahogy jólesik és csináld ami jólesik ha érzed sírj és minél többet beszélgess a pároddal keressetek lehetőségeket…mert hiába mondja bárki hogy tereld el a gondolataidat azt nem neki kell és nem kell egyből szikéért nyúlni sem van hogy pici segítség is elég…:) Kívánok neked kitártást és egy vagy több pici babát!!
Kedves Elvira!
Valóban, a legtöbben azt mondják ilyenkor, hogy ne görcsölj rá, engedd el. Amiben van igazság. Amit én tanácsolnék Neked, hogy mindamellett, hogy orvosi vizsgálatokra jársz, ami úgy gondolom természetes ebben a folyamatban, foglalkozz a lelkeddel. Gondolkoztál például azon, hogy mennyire fogadod el magad mint NŐ, mennyire érzed magad kész az anyai szerepekre? Sok nő nincs tisztában azzal, hogy milyen lelki blokkjai lehetnek, amik miatt nem jön össze a baba. Ez a blokk lehet saját, lehet hozott pl. anyától, nagyszülőtől.
Nekem is volt nőgyógyászati problémám. Egy másfél évvel ezelőtt kiderült. Akkor én is feltettem a kérdést, hogy ha majd babát szeretnék akkor mi lesz. Erre az volt az orvosom válasza, hogy lehet rá kell segíteni, pl. gyógyszerekkel. Hazamentem, kisírtam magam, jött a sok miért kérdést bennem. És az elhatározás, hogy nem fogok gyógyszert szedni stb. Abban az időben jártam Belső Gyermek tanfolyamra, egy nagyszerű kineziológushoz, spirituális gyógyítóhoz egy tanfolyamra. Felkerestem egy dietetikust. És az ők segítségével, és a saját magamon való dolgozással megváltozott velem a világ. És fél év alatt tünetmentes lettem. És a nőiségem elfogadása is megoldódott. Erre példa, hogy érzem a testem jelzéseit.
Remélem, valamit tudtam segíteni, hogy másképp is lehet. Higyj és bízz magadban, hogy ha dolgozol saját magadon, akár életmódot váltasz, segíthet, hogy összejöjjön az a baba.
Szeretettel!
Nehéz ügy és igazából senki nem fogja tudni megmondani, hogy mit tegyél és mit ne, mert ez mindenkinél máshogy jön. Én csak annyit tudok leírni, hogy nálunk ez hogy történt 🙂 Mi 5 éve várunk a babára. Mikor elhatároztuk, hogy most már jöhet az új családtag, akkor csak annyit tettünk, hogy abbahagytuk a védekezést és akkor voltunk együtt, mikor jólesett 🙂 Így telt el kb. 1 éve és akkor az orvosom tanácsára elkezdtük a kivizsgálást. Akkor még annyira nem görcsöltem rá a kérdésre. Aztán kiderült, hogy fél petefészkem van, meg 1 petevezetékem, meg endometriózisom és nagyon elkezdtem félni, hogy talán soha nem lehet babánk. Jöttek az inszeminációk, aztán a lombikok. Lombiknál még kiderült, hogy az AMH hormon értékem (ami a petefészek kimerülését mutatja) nagyon alacsony, szóval már a “végét járja” és alig termel petesejtet…még ez is!
Aztán ez a fent leírt kálvária annyira megviselt, hogy egyszer csak azt mondtuk a párommal, hogy elég és nem megyünk tovább. Elfelejtettem élni és másról sem szólt az életem, csak a gyerekcsinálásról (nem szép szó, de már így éreztem). Úgyhogy szépen elmentünk a helyi gyámügyhöz és jelentkeztünk örökbefogadó szülőknek. Végigcsináltuk a tanfolyamat, pszichológiai vizsgálatot, kijöttek környezet tanulmányra…stb. De már sorban állunk és tudjuk, hogy egyszer vagy így, vagy úgy, de szülők leszünk és ez nagyon jó érzés. Egyáltalán nem foglalkozok már a témával és letöröltem magam minden egyes lombikos és meddőségi fórumról, amiket napi rendszerességgel látogattam 🙂
Azért írtam, hogy ez mindenkinél másképp alakul, mert pl. ismerek olyanokat akik soha nem fogadnának örökbe babát illetve olyat is, aki képes 13 lombikot is vállalni. Én erre nem lennék képes 🙂
Ettől függetlenül, én a helyedben bizakodó lennék, mert ahogy írtad, 8 hónap még semmi és bármikor jöhet a csoda, amire annyira vártok. Szerintem csak egyre kell figyelni, hogy a gyerek utáni vágy ne tegye tönkre a kapcsolatod, mert hát gondolom nem azért szeretnél szülő lenni, hogy aztán egyedül neveld fel!
Szorítok neked!!!!