Játszótárs!
Mommy lányos anyukaként azon töpreng, vajon megfelelő példakép-e a gyermekének. Vajon mi fontos ma egy kamaszlánynak? És a szüleinek?
A minap azon gondolkoztam, milyen mintát is mutatok én az egyszem lányomnak. Ha egy szóval kellene jellemeznem: emberit.
Szóval, ha világfájdalmam van, sírok; ha haragszok, ordibálok; ha boldog vagyok repkedek a lakásban, mint egy bolond; ha vmit elszúrok, akkor vállalom és olyan jó, hogy nem kell megjátszanom magam, mert az én lánykám tudja, hogy emberből vagyok én is.
12 éves kezdő kamasz…
Nem könnyű ma tini lánynak lenni ebben az agyonfotoshoppolt világban. Égő, hogy nincs szőrtelenítve a lába, nincs kiszedve a szemöldöke, nincs kivasalva a haja, nem hord melltartót, nincs szempillaspirálozva és szájfény sincs az ajkain.
Hirtelen ennyi jutott eszembe, amit a kortársai hiányoltak rajta.
Milyen látszatvilágban nőnek fel a mai lányok? Ezektől a kritériumoktól lesz vki nő?
Én azért küzdök, hogy majd ki merjen menni az utcára smink nélkül, nem katasztrófa, ha van rajta 5 szál szőr és nem most lépett ki a fodrásztól. A nőiség belül van és szerintem ezt nekünk anyukáknak kell segítenünk kicsalogatni a kis lelkükből.
Biztos nem lesz egyszerű, de én mindent meg fogok tenni azért, hogy ne legyen tele komplexusokkal. Mindennek megvan a maga ideje, ha majd őt zavarja, hogy már itt-ott szőrszálak kandikálnak, akkor ne az osztálytársak, hanem a maga komfortérzete miatt szőrtelenítsen.
Lehet, hogy nagyon piti ügynek tartjátok, amiről írok, de egy kamaszlánynak 2013-ban ez igen is nehézséget okoz. Szerintem nem vagyunk egyedül, csak nem mindenki beszél róla.
Hát én megtettem.
Mielőtt ti is elolvasnátok, átadom tanulmányozásra a lányomnak a teljes hitelesség érdekében:)
Mommy
