Irány a piac!
Játszótárs!
Peregrina is kitekint a női alapproblémák mögül, ő – többek között – a kispesti piacra csábít írásával. Hm, nincs is olyan messze…
Morgolódok magamban, hogy én már akkor is piacra jártam, amikor még nem volt ekkora divat. Mikor még nem nevettek rám magazinok címlapjáról bringás, sármos(nak gondolt) pasik, első csomagtartójukban harsogóan friss zöldségekkel és gyümölcsökkel. Mikor még nem ajánlgatták külön rovatokban a piacozás gyönyöreit mindenféle színes-szagos lapokban, amitől eléggé mesterkélt hangulata lesz az egésznek – pláne, ha a következő oldalon már sok ezer forintos kencéket próbálnak eladni 40 kilós csajok fotóival. Másrészt viszont semmi értelme morgolódni, mikor jelen esetben egybeesik a trend a praktikummal, sőt, magával a földi paradicsommal.
Nem túlzás. Persze, ne feltétlenül a Vásárcsarnokot célozd be a Vámház körúton, mint ahogyan turistaként sem a puccos, felkapott helyeken iszod a kávédat és a sörödet, ha idegen városba mész. Oldalazzál kicsit, szimatolj bele a levegőbe, kérdezősködj, tájékozódj, és akkor megtalálod azt a helyet, ahol az élet nem kirakatba merevítve áll előtted, hanem zajlik, zajlik, feltartóztathatatlanul.
Az én kedvenc helyeim Budapesten a békásmegyeri valamint a kispesti piac. Az előbbi sajnos már rég nem esik útba, pedig annak idején, amikor még ott tanítottam a főiskolán, ritkán mulasztottam el, hogy megebédeljek, bevásároljak arrafelé, nagyjából a belvárosi áraknál 30 %-kal olcsóbban. (Miniszoknyában pedig még ennél is jobb árakat sikerült kialkudnom :))
Ezeknek az időknek azonban sajnos vége, manapság inkább a kispesti Kossuth térre járok bevásárolni. Az árakkal kapcsolatban szintén az a benyomásom, hogy kb. 20 %-kal alacsonyabbak, mint mondjuk a Fény utcai, a Lehel téri vagy a Fehérvári úti piacon, és a hangulata is egészen más. Ide még nem építettek modern és nulla fantáziával megtervezett csarnokot, ez még amolyan hagyományos, kicsit lepattant, de mindezzel együtt szerethető hely.
Arról nem is beszélve, hogy van egy termelői piac része, vagyis közvetlenül attól veszed meg a zöldséget, gyümölcsöt, őrölt paprikát, mézet, stb., aki dolgozott érte. Az idős nénik a kis nyugdíjukat egészítik ki a frissen szedett terményekkel, vagy mások ebből tartják fent a családjukat – ez is szempont. Mint ahogyan az is, hogy helyben termett, nem génmódosított, s jó eséllyel nem sok vegyszerrel kezelt áruhoz lehet jutni. Hanem friss, jó minőségű és viszonylag olcsó dolgokhoz – vagyis mindenki jól jár.
S akkor még nem is beszéltünk a házilag füstölt sonkákról és kolbászokról, olcsó és finom házitejről, tejfölről, vajról és túróról! Persze, a falvédőről én sem ma jöttem le, és nem vagyok benne biztos, hogy a „tanyasi csirke” valóban kukoricán élt, attól olyan sárga, meg aztán arra is kíváncsi lennék, miből készül az olcsó parasztkolbász, és miért kerül olyan kevés pénzbe a fűszerezett darált hús… De el lehet lavírozni ezek között és meg lehet találni a valóban kiváló minőséget jó áron.
A bevásárlás öröme mellett pedig különleges élményt tartogat még a piacok hangulata, melynek alapakkordját a kistermelők, a hentesek, a kiskocsmában álldogálók, a sült kolbászt falatozók, a kifőzdék árusai adják meg. Itt kérem, zajlik az élet! Itt többet meg lehet tudni erről az országról, mint útikönyvekkel felszerelkezve vagy a híradóból tájékozódva.
Szóval trendi, nem trendi, irány a piac!
Peregrina