Játszótárs!
A héten befejeződik a játszótárskereső felhívásunkra érkezett írások bemutatása, de természetesen a végére is maradt még ínyencség!
Csibe bizonyára gasztroblogger szeretne lenni… Vagy mégsem?
Utolsó előtti versenyposztunk következik!
Nem tudom, Ti, hogy vagytok vele, de nekem kimaradt a homokból süti készítés, és valami iszapos vizet megitatunk a szülőkkel, mert ez a világ legjobb kávéja. 20 éves koromra is csak a tökéletes virsli ’’főzést” sikerült elsajátítanom, de az már-már a tökély határát súrolta…természetesen mikroban. (Tegyük zárójelbe, hogy köszönöm édesanyámnak, hogy minden nap a kedvenceimet tette az asztalra, hogy nekem csak a tanulással kelljen foglalkoznom.)
21-22 éves lehettem, amikor jött a nagy Ő (… aztán sokszor el is ment…) 10 évvel idősebb volt, és imádta a hasát. Fiatalon és fülig szerelmesen úgy gondoltam, hogy megpróbálom elcsábítani, nemcsak a két szép szememmel. Hát itt jött a probléma. Mi az a habarás?…és mi a különbség a teflon és a kerámia edények között?
Felmentem az internetre és ámultam-bámultam, hogy micsoda csodákat fotóznak gasztro bloggerek , olyan címszó alatt, hogy „Pár perc alatt kész.”
Hát az első ilyen pár perces főzésem körülbelül másfél óráig tartott, és már az előkészületek is érdekesek voltak. A recept szerint végy 33 !!! dkg darált húst. Bementem a közeli henteshez, és kértem 33 dkg darálthúst. Biztosak voltak benne, hogy szórakozom. De nem. Kiálltam magamért, és a 33 dkg húsomért. Ha a vacsora nem is lett csillagos ötös, egy dolgot elértem…Nem hallom minden alkalommal a ,,Maradhat?” mondatot úgy, hogy a másfélszeresét mérik ki a kértnek.
Az eset óta eltelt 5 év, és kisebb-nagyobb hiányosságokkal megtanultam főzni. Természetesen égett el kacsa, folyt a tejszínhab a falról, és landolt vacsora tálastól együtt a kukába.
Ez alatt az 5 év alatt nem találkoztam olyan oldallal, amelyiknek valaki is felvállalta volna, hogy igen, én is voltam kezdő, és én is szúrtam el dolgokat. Borzalmas azt érezni, hogy te vagy az egyetlen ezen a Földön, aki nem tud főzni.
Ezért ajánlom a következő esetet mindenkinek, aki valaha volt kezdő, vagy ma századjára gondolta azt, hogy a főzés nem neki való: Valamilyen ünnep közeledett, és tortát szerettem volna készíteni…Hangsúlyozom szerettem volna!!! Epres,tejszínhabos csodát…5 dl tejszínnel…A kézi robotgépet elővettem, ahogy illik, tejszínhabot bele a keverőtálba…És itt jött az ötlet! A tejszínhab nehogy fröcsköljön, letakarom egy konyharuhával…Igen, jól gondoljátok a folytatást…A konyharuhát a robotgép felcsavarta, én kikaptam a tálból, miközben még ment,a rajta lévő 2-3 dl tejszínhabot pedig szétverettem a konyha minden zugába. A kapkodás közepette magamra borítottam a még tálban lévő tejszínt… Én 10 percig felváltva sírtam és nevettem egy tócsányi tejszínhabban…Szerintem el tudjátok képzelni.
Szóval??? Ne már, hogy csak én voltam ilyen …hát nem is tudom mi a legjobb kifejezés…:) KEZDŐ!
Csibe
