Játszótárs!
És elérkezett a pillanat, amikor az utolsó játszótársi írást mutatjuk be Nektek! Eper öninterjúja előtt viszont meg kell osztanom Veletek egy döntésemet.
Mivel ez egy őszinte blog, ezért nem szégyellem elmondani, hogy ezeknek az írásoknak korántsem volt akkora olvasottsága, mint reméltem. S mivel a cél az, hogy az Ursula egy szívesen olvasott blog legyen – na meg persze lehetőleg bekerüljünk az első 20 blog közé a vip-programon belül – ezért, az eredeti tervvel ellentétben, a játékot egyfordulósra változtatom, s vasárnap éjfélkor lezárom.
Addig lehet lájkokat gyűjtögetni, de természetesen tartom magam ahhoz az elhatározásomhoz, hogy a lájkokat és kommenteket a döntésemhez segítő irányzéknak, és nem pedig az érzéseimet felülbíráló parancsszónak tekintem. Remélem, mindenkiben jó érzés marad a játékkal kapcsolatban, szerintem remek történeteket kaptunk játszótársainktól, és remélem, hogy többen közülük fognak még örömet okozni nekünk írásaikkal.
És most fogadjátok szeretettel Eper sorait!
Köztudott, hogy Magyarország a külföldiek Mekkája: olcsó sör,fesztiválok garmadája, szép lányok, király termálfürdő és az építészet remekeiről valamint a természeti adottságokról még nem is beszéltünk. Na de mi történik akkor, amikor a magyar magyart szolgál ki? Ennek próbáltam utána járni, így riportot készítettem az egyik legprofibb recepcióssal, azaz magammal:
Riporter Én ( továbbiakban RÉ): – Mióta dolgozol recepciósként?
Válaszadó Én ( továbbiakban VÉ):- Körülbelül 5 éve, ha a gyakorlatot és a 2 hónapos munkahelyemet is beleértjük.
RÉ:- Mindig is ezt akartad csinálni? Ez volt az álmod?
VÉ:- Igen, egy őrült pillanatomban elképzeltem, ahogy nyaranta frissen mosott hajjal biciklizek Egerben a munkahelyem felé, ami egy hotel. Meg is valósult, bár sose mentem biciklivel dolgozni…
RÉ:- Mesélj, milyenek a magyar turisták?
VÉ:- Őszintén? Vegyes válogatott… De tudom őket kategorizálni!
RÉ:- Akkor, kérlek, mutasd be a tipikus magyar nyaralókat!
VÉ:- 1. típus- KIHAÉNNEM típus,aki ide se ér, de már érzed, hogy csak a baj lesz vele és kéred a Jóistent, hogy valamilyen úton módon de tüntesse el innen- vagy ha Ő nem, majd megteszed Te… Általában a legolcsóbb csomagot foglalja le és fillérre pontosan kiszámolja a cechet, ám hatalmas nagy BMW-vel vagy Mercedes-szel jön és közben folyton a monitorod akarja lesni, hogy valóban be van-e kapcsolva a térfigyelő kamera, vagy csak úgy poénból mondtad,hogy kamerával figyelt terület ( mert ha nincs kamera vagy nem működik, akkor minden bizonnyal beviszi a szobába az autót. Gondolom én).
Ennek a típusnak nem ízlik a reggeli, sem a vacsora, hidegnek találja a vizet a wellness-ben és a szaunában ordenáré módon viselkedik, majd miután rászólnak, ő sértődik meg és szidja a magyar vendéglátást.
Ezzel a típussal borzasztóan kell vigyázni, mert sosem tudhatod, hogy mit rejt a táskájában.
2. típus- a nyálas. Ez az a vendég, aki folyton úgy érzi, hogy zavar és ezért aztán kényszerítve érzi magát, hogy minden hülyeség miatt bocsánatot kérjen, pl: Bocsánat, zavarhatom? Bocsánat, kérhetek egy szaunalepedőt? Bocsánat,meg tudná mondani, hogy mennyi az idő? Elnézést kérek, nem tudtam, hogy ezt ide kell lehozni, ne haragudj kérem, bocsásson meg. Ne haragudjon, hogy zavarom, de lehet egy kérdésem? Az ilyen típusnak üzenem, hogy AZ A DOLGOM, HOGY SEGÍTSEK! Nem kell mindig elnézést és bocsánatot kérni, nem kell feszengeni, emberek vagyunk. A minimális udvariasság, persze, kell illetve a kölcsönös tisztelet, de túlzásokba ne essünk!
3. típus- az okoskodó. Ez a típus általában szemüveget visel, kockás inggel és valami undorító, ocsmány barna nadrággal, kezében valami hiper-szuper telefon vagy nyomtatott sajtó, a lényeg, hogy látszódjon a tájékozodtsága. Ő az, aki beleszól mindenbe, onnantól kezdve, hogy az általa választott csomag pontosan mit is tartalmaz ( nyilván Te is tudod, el is szeretnéd mondani, de ő nem hagyja magát: tarol, mint traktor a lucernásban).
Nem gond, ha egy másik vendégnek nem tudsz segíteni abban, hogy a sarki kisbolt meddig van nyitva, mert az okoskodó tudja. És tudja és tudja és tudja! Ahogy azt is, hogy aznap milyen idő lesz, másnap milyen idő lesz és a halálod napján milyen idő lesz. Egyszóval mindent. Az okoskodó rendszerint előadásokat tart a többieknek- legyen az étterem, bár, wellness részleg, a lényeg, hogy önelégült fejjel mondja a maga igazát.
4. típus- az aggódó. Az aggódó az ideérkezés előtt ide telefonál és felteszi a hülyébbnél hülyébb kérdéseit, mint pl.:
– milyen gyakran történnek betörések a hotelben? ( WTF???)
– a személyzet mennyire megbízható?
– milyen idő lesz akkor, amikor ők itt lesznek?
-bio ételekből főzünk-e?
-feltörik-e az autót, ha ő utcán parkol és nem a benti parkolóban?
És miután megérkezik, folytatja.
5. típus-a bunkó. A bunkó az bunkó. Ezt szerintem érti mindenki.
RÉ:- Sírtál már vendég miatt?
VÉ:-Igen, kétszer is. A második alkalommal porig aláztak nemcsak emberi, de női mivoltomban is. Azt az “élményt” sosem fogom elfelejteni.
RÉ:-Elmeséled?
VÉ:- Tulajdonképpen annyi volt a probléma, hogy a vendég ordítozott és fenyegetőzött, hogy ő ezt és azt csinálja velem, amennyiben nem oldom meg az ő baját. Megjegyezném, hogy szerettem volna segíteni, de az ilyen embereken már csak a villamos szék segíthet.
RÉ:- Azért vannak rendes vendégek is?
VÉ:- Természetesen igen! Szerencsére, egyre több a kulturált vendég, aki tényleg kikapcsolódni megy egy wellness hotelbe és nem azért, hogy mindenbe belekössön.
RÉ:- Üzensz valamit a magyar vendégeknek?
VÉ:- Könyvet tudnék írni az üzenetről, de most csak egy dolog jut eszembe:
Felejtsük el azt a mondatot, hogy “Bezzeg külföldön…” Nem külföldön vagyunk! Ez Magyarország, tessék egy kicsit türelmesebbnek és toleránsabbnak lenni és akkor cserébe mi is kedvesebbek és segítőkészebbek leszünk!
Köszönöm szépen!
Szép napot mindenkinek,
Eper
Igen, nekem is az jött le ebből, hogy “ez Magyarország”, és ez magyarázat lenne arra, hogy ne is várjunk fullos kiszolgálást, mert a recepciós húzza a száját, ha mondjuk nem 10 kérdést teszünk fel neki, hanem 100-at akár telefonon, akár személyesen. Szerintem teljesen természetes kérdéseket tesznek fel az emberek. Hogy hol parkoljon és biztonságos-e a hotel és környéke. A BMW-s meg nem szórja a pénzét és nyilván tudja, hogy a legtöbb turisztikai helyen átverik a népet!!! Aki sokat van külföldi szállodákban az pláne tudja! Számomra teljesen elfogadható, ha mindenről meg akar bizonyosodni, ha megnézni fillérre pontosan a számlát és ellenőrzi, amit ígértek neki, ugyanis nem egyszer volt olyan, hogy 50 ezerre számláztak ki egy narancslevet vagy nem kapták meg az ígért szolgáltatást. Manapság szemfülesnek kell lenni és mindenki védi a nehezen összegyűjtött pénzét, de azért kikapcsolódni is szeretne. Nagyjából mindegyik ügyféllel tudnék azonosulni. Talán a bunkóval nem, de engem recepciósként az sem akasztana ki.
Hiányoltam az írás igazi mondanivalóját. Olyan “nesze semmi fogd meg jól” érzetem volt.
Hogy őszinte legyek, én is inkább a kritikát éreztem ki az írásból, mint a humort, mert a felállított kategóriák egyike sem pozitív jellemzés. Ahhoz, hogy görbe tükör legyen, nekem több humor kellett volna.
Különösebben nem zaklatott fel az írás, nem háborodtam fel rajta, de nálam nem érte el azt a célt, amire az írója szánta.
Barri: értem én, hogy személyesen ismered és most úgy érzed, hogy bántva van a barátod és ki kell állnod érte. Én mindezt nem vitatom.
De a barátod vállalta, hogy részt vesz ebben a versenyben, ahol ez alapján az írása alapján kap kritikákat. Nekem az írása alapján ez a véleményem, ez alakult ki bennem. Ez van. És ezt akkor is vállalom, ha másnak nem tetszik.
Ettől még biztos igazad van és Eper egy klasz csaj te ismered, én nem….
Én vagyok a kihaénnem, a nyálas és okoskodó EGYSZERRE. Holnap megyék Egerbe felfrissülni. Ja nem, ez Magyarország. Inkább máshová, ahol nincs arcvágás. Senki háta mögött.
Na kérem, ez mindennek a teteje! Nem Eper a negatív az irományával, hanem azok, akik negatív véleménnyel vannak róla. Több, mint 5 éve ismerem a szerzőt, és egy tüneményes, szellemes, okos, humoros ember. Szereti a szakmáját, ezért dolgozik benne már hosszú évek óta, hidd el kedves Katka, felismerné, ha váltania kellene. De ezt soha ne tegye meg, hiszen maximalista a munkájában, és tökéletes hozzáértéssel végzi azt. A vendég iránti tiszteletet pedig nem hiszem, hogy egy blogon keresztül kell gyakorolni … khm. Aliza, te pedig dobálózhatsz itt ilyen nagy szavakkal, hogy munkanélküliség, alázat. Ugyan már. Ha pedig azt hiszed, hogy nap mint nap te nem vagy kategorizálva, akkor burokban élsz. Elárulom, hogy bárhova mész, még ha ki is nyalják a valagad, kategorizálnak. Legyen az hotel, étterem, de ha bármilyen call centert felhívsz, ahol nyájasan kielégítik az igényeidet, vagy éppen egy információn válaszolnak a kérdéseidre, miután leteszed a telefont, vagy hátat fordítasz, véleményeznek. És szerintem ez így van jól. Ha nem lenne irónia másokkal szemben az emberekben munka közben, akkor mindenki begolyózna. De le merem fogadni, hogy te minden reggel alig várod, hogy hajnalban felkelhess és széles mosollyal az arcodon mész be a munkahelyedre, ahol ha nem honorálnák a munkádat, akkor is dolgoznál. Na ne már. Eper igenis dolgozzon emberek, mert öröm vele lenni, lelkiismeretes és odaadó, ha nem ilyen lenne a munkájában, nem vállalta volna a véleményét. Szerintetek Aliza melyik kategóriába tartozik? További szép estét, puszi! 🙂
Ez nem az emberekről szólt, hanem Eper saját problémáinak másokra vetítéséről. És én is őszinte vágyik, hogy ez nem tetszik.
Nemlajos nem győzi hangsúlyozni, hogy ez egy őszinte blog! Mi a baj azzal, hogy Eper szépítés nélkül írt az őt körülvevő emberekről? Én ahogy olvastam a “riportot” minden kategóriához eszembe jutott legalább két ismerősöm. Semmi baj nincs ezzel az írással, nem kell mindenben hibát keresni.
Olvasd el a felette lévő mondatot: hogy sok vendég hozzánk vágja a “bezzeg külföldön ” megjegyzést. Erre írtam, hogy ez Magyarország.
Utoljára írom le, mert nem fogok tovább magyarázkodni ( pláne olyan miatt, amit el sem követtem ) a bejegyzés célja nem kritizálni a magyarokat, maximum görbe tükröt tartani eléjük, de nem több!
Azért a kettő nem ugyanaz, a beteg ember és a nyaraló, ezt Te is beláthatod.
Igen, tényleg ezt gondolom. Szerintem ebből az írásból hiányzik a tisztelet a vendég iránt.
Nekem konrétan ez verte ki a biztosítokot:
‘Ez Magyarország, tessék egy kicsit türelmesebbnek és toleránsabbnak lenni és akkor cserébe mi is kedvesebbek és segítőkészebbek leszünk!’
Örülök, Timi, hogy mosolyogtál a bejegyzésen, eredendően ez is volt a célom 🙂
Aliza! Nem tartanám etikusnak, hogy rosszul nevelt gyerekekről írjak ( egyébként nekem még eddig nem volt semmi gond a gyerkőcökkel, kifejezetten imádom őket 🙂 )
Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy én pl. vendéget a másik vendég előtt SOHA NEM blamálok vagy szidok, sajnos erre is van példa rengeteg, ha nem is hotelekben de akár egy ruhás boltban vagy egy közértben, én is számtalanszor hallottam már ilyet.
Külön köszönet, hogy a családost kihagytad a felsorolásból a sok rosszul nevelt hisztiző kölökkel, akik hülye kérdéseket is tesznek fel, pl. van-e tojás a palacsintában.
Ne Ìtélj, hogy ne ítéltess. Bármilyen vendég vagyok is a hotelben, nem akarom, hogy a recepciós bármilyen kategóriába pakoljon. Ha meg ilyen, nem való neki az emberekkel foglalkozás, mert az emberek ilyenek. Hogy fél lenne háborodva, ha egy kórházi ápoló sorolná, hogy van a bunkó beteg, a mosdatlan, a magatehetetlen, a kötözködő, a félős. Emberekkel ne dolgozzon, akinek nem természetes, hogy az emberek ilyenek is meg olyanok is.
Most olvastam még, Aliza további kommentjeit, és totál felháborító, hogy Te Eper bejegyzéséből ennyi negatív következtetést vonsz le szerintem teljesen alaptalanul. Én azt gondolom, hogy Eper a bunkó típuson kívül mindegyiket kedveli, és esetleg mosolyog rajtuk magában, és lehet ezért írt blogot, mert nem a kollégáival akar rajtuk viccelődni? És csak azért mert fizetést kap, muszáj eltűrnie bármilyen megalázást mosolyogva? Egy recepcióst azért fizetnek, hogy a munkáját elvégezze, és nem azért, hogy minden hülye kérdésre válaszoljon, és tűrje a megalázó szituációkat. És nekem az a tapasztalatom, hogy a kevés fizetés ellenére a legtöbb recepciós igyekszik mindenben segíteni, és ezt Eper is írja magáról, hogy igyekszik a vendégek kedvében járni – tehát tuti nem utálja a munkáját. Ha utálná, és puffogna, és tényleg 150 ember vár a helyére, akkor miért nem a 150 emberből van ott vki?
Hű Aliza, remélem nem vagy vezetői beosztásban 😉
Katka, tényleg Te is ezt gondolod? Vagy csak Aliza véleménye befolyásolt?
Elolvastam Eper írását, szerintem vicces, én jókat mosolyogtam rajta. Majd elolvastam a kommenteket és nem értelek Titeket, hogy az írás mely része utal arra, hogy Eper nem szereti a munkáját? Hol van itt puffogás? Ha nem szeretné a munkáját, szerintem nem is írt volna róla!
Sajnálom, hogy Nektek ez jön le, egyáltalán nem ez volt a célom.
Uhhh, hát ez itt tényleg negatív lett….
Szeretném hinni, hogy nem minden recepciós ilyen és hogy van, aki szereti a munkáját és tényleg igyekszik a vendég kedvére tenni, annélkül hogy bekategórizálna és elítélne….
Szerintem váltsál bátran szakmát, nagyon nem vagy a vendéglátásba való ezzel a hozzáállással.
Elnézést kérek, ha bárkit megbántottam ezzel, de úgy tudom, hogy a blogolás tulajdonképpen azt jelenti, hogy leírhatjuk a saját gondolatainkat, a saját véleményünket.
Mivel nekem nincs még gyerekem, ezért nem tudok “gyerekes-témában” írni, tanácsokat sem nagyon tudok osztani párkapcsolati problémákra, ezért döntöttem úgy, hogy ezt a bejegyzésem küldöm el a versenyre.
És természetesen örülök, hogy van munkám, amit nagyon tisztelek és szeretek. A bejegyzésben egyáltalán nem “puffogtam” vagy sértegettem másokat, sajnos ez az igazság. Több éve dolgozom a magyar turizmusban, nekem ez a tapasztalatom. Mindenkinek más és más. Az ez enyém ez.
Ettől függetlenül köszönöm, hogy vetted a fáradságot és elolvastad a bejegyzést és a véleményeket is köszönettel ( bár kissé szomorúan ) olvastam. Remélem találkozunk még az éteren keresztül és továbbra is várom a véleményedet 🙂
Üdvözlettel!
+1 A legtöbb munkahelyen összeállnak az alkalmazottak – tipikus – és csoportban szidják az ügyfeleket vagy a főnököt, rosszabb esetben meg más ügyfélnek panaszkodnak. Mit lehet azon nem érteni, hogy ha nincs ügyfél, főnök, aki munkalehetőséget teremt, nincs bevétel sem. Azonnal kirúgnám a panaszkodókat. Rettentően rontja a morált. Hobbi lesz az ilyen munkahelyen az ügyfél hibáinak keresése. DOLOGRA! Tartsd meg a véleményed.
Az ügyfél mindenhol ugyanolyan. Ember.
Nekem is van egy csomó kollégám, aki egy utasításon puffog fél napig. Az a dolgod, hogy kiszolgáld az ügyfelet. Recepciós vagy, nem főnök, nem vendég. Téged ezért fizetnek. Mi ez a hozzáállás??? Próbáltad a munkanélküliséget? Vagy a vállalkozói létbizonytalanságot?! A munkád másokat boldoggá tenni és segíteni. Ha nem végzed alázattal, szeretettel, nem érdemled meg. 150 ember vár az álláshelyedre.
??? Örülj, hogy van munkád. Ügyfelek mindenhol vannak. Ha meg ennyire nem köt le, pályát tévesztettél. Miért nem használod az eszed valami konstruktívra?