Játszótárs!
És elérkezett a pillanat, amikor az utolsó játszótársi írást mutatjuk be Nektek! Eper öninterjúja előtt viszont meg kell osztanom Veletek egy döntésemet.
Mivel ez egy őszinte blog, ezért nem szégyellem elmondani, hogy ezeknek az írásoknak korántsem volt akkora olvasottsága, mint reméltem. S mivel a cél az, hogy az Ursula egy szívesen olvasott blog legyen – na meg persze lehetőleg bekerüljünk az első 20 blog közé a vip-programon belül – ezért, az eredeti tervvel ellentétben, a játékot egyfordulósra változtatom, s vasárnap éjfélkor lezárom.
Addig lehet lájkokat gyűjtögetni, de természetesen tartom magam ahhoz az elhatározásomhoz, hogy a lájkokat és kommenteket a döntésemhez segítő irányzéknak, és nem pedig az érzéseimet felülbíráló parancsszónak tekintem. Remélem, mindenkiben jó érzés marad a játékkal kapcsolatban, szerintem remek történeteket kaptunk játszótársainktól, és remélem, hogy többen közülük fognak még örömet okozni nekünk írásaikkal.
És most fogadjátok szeretettel Eper sorait!
Köztudott, hogy Magyarország a külföldiek Mekkája: olcsó sör,fesztiválok garmadája, szép lányok, király termálfürdő és az építészet remekeiről valamint a természeti adottságokról még nem is beszéltünk. Na de mi történik akkor, amikor a magyar magyart szolgál ki? Ennek próbáltam utána járni, így riportot készítettem az egyik legprofibb recepcióssal, azaz magammal:
Riporter Én ( továbbiakban RÉ): – Mióta dolgozol recepciósként?
Válaszadó Én ( továbbiakban VÉ):- Körülbelül 5 éve, ha a gyakorlatot és a 2 hónapos munkahelyemet is beleértjük.
RÉ:- Mindig is ezt akartad csinálni? Ez volt az álmod?
VÉ:- Igen, egy őrült pillanatomban elképzeltem, ahogy nyaranta frissen mosott hajjal biciklizek Egerben a munkahelyem felé, ami egy hotel. Meg is valósult, bár sose mentem biciklivel dolgozni…
RÉ:- Mesélj, milyenek a magyar turisták?
VÉ:- Őszintén? Vegyes válogatott… De tudom őket kategorizálni!
RÉ:- Akkor, kérlek, mutasd be a tipikus magyar nyaralókat!
VÉ:- 1. típus- KIHAÉNNEM típus,aki ide se ér, de már érzed, hogy csak a baj lesz vele és kéred a Jóistent, hogy valamilyen úton módon de tüntesse el innen- vagy ha Ő nem, majd megteszed Te… Általában a legolcsóbb csomagot foglalja le és fillérre pontosan kiszámolja a cechet, ám hatalmas nagy BMW-vel vagy Mercedes-szel jön és közben folyton a monitorod akarja lesni, hogy valóban be van-e kapcsolva a térfigyelő kamera, vagy csak úgy poénból mondtad,hogy kamerával figyelt terület ( mert ha nincs kamera vagy nem működik, akkor minden bizonnyal beviszi a szobába az autót. Gondolom én).
Ennek a típusnak nem ízlik a reggeli, sem a vacsora, hidegnek találja a vizet a wellness-ben és a szaunában ordenáré módon viselkedik, majd miután rászólnak, ő sértődik meg és szidja a magyar vendéglátást.
Ezzel a típussal borzasztóan kell vigyázni, mert sosem tudhatod, hogy mit rejt a táskájában.
2. típus- a nyálas. Ez az a vendég, aki folyton úgy érzi, hogy zavar és ezért aztán kényszerítve érzi magát, hogy minden hülyeség miatt bocsánatot kérjen, pl: Bocsánat, zavarhatom? Bocsánat, kérhetek egy szaunalepedőt? Bocsánat,meg tudná mondani, hogy mennyi az idő? Elnézést kérek, nem tudtam, hogy ezt ide kell lehozni, ne haragudj kérem, bocsásson meg. Ne haragudjon, hogy zavarom, de lehet egy kérdésem? Az ilyen típusnak üzenem, hogy AZ A DOLGOM, HOGY SEGÍTSEK! Nem kell mindig elnézést és bocsánatot kérni, nem kell feszengeni, emberek vagyunk. A minimális udvariasság, persze, kell illetve a kölcsönös tisztelet, de túlzásokba ne essünk!
3. típus- az okoskodó. Ez a típus általában szemüveget visel, kockás inggel és valami undorító, ocsmány barna nadrággal, kezében valami hiper-szuper telefon vagy nyomtatott sajtó, a lényeg, hogy látszódjon a tájékozodtsága. Ő az, aki beleszól mindenbe, onnantól kezdve, hogy az általa választott csomag pontosan mit is tartalmaz ( nyilván Te is tudod, el is szeretnéd mondani, de ő nem hagyja magát: tarol, mint traktor a lucernásban).
Nem gond, ha egy másik vendégnek nem tudsz segíteni abban, hogy a sarki kisbolt meddig van nyitva, mert az okoskodó tudja. És tudja és tudja és tudja! Ahogy azt is, hogy aznap milyen idő lesz, másnap milyen idő lesz és a halálod napján milyen idő lesz. Egyszóval mindent. Az okoskodó rendszerint előadásokat tart a többieknek- legyen az étterem, bár, wellness részleg, a lényeg, hogy önelégült fejjel mondja a maga igazát.
4. típus- az aggódó. Az aggódó az ideérkezés előtt ide telefonál és felteszi a hülyébbnél hülyébb kérdéseit, mint pl.:
– milyen gyakran történnek betörések a hotelben? ( WTF???)
– a személyzet mennyire megbízható?
– milyen idő lesz akkor, amikor ők itt lesznek?
-bio ételekből főzünk-e?
-feltörik-e az autót, ha ő utcán parkol és nem a benti parkolóban?
És miután megérkezik, folytatja.
5. típus-a bunkó. A bunkó az bunkó. Ezt szerintem érti mindenki.
RÉ:- Sírtál már vendég miatt?
VÉ:-Igen, kétszer is. A második alkalommal porig aláztak nemcsak emberi, de női mivoltomban is. Azt az “élményt” sosem fogom elfelejteni.
RÉ:-Elmeséled?
VÉ:- Tulajdonképpen annyi volt a probléma, hogy a vendég ordítozott és fenyegetőzött, hogy ő ezt és azt csinálja velem, amennyiben nem oldom meg az ő baját. Megjegyezném, hogy szerettem volna segíteni, de az ilyen embereken már csak a villamos szék segíthet.
RÉ:- Azért vannak rendes vendégek is?
VÉ:- Természetesen igen! Szerencsére, egyre több a kulturált vendég, aki tényleg kikapcsolódni megy egy wellness hotelbe és nem azért, hogy mindenbe belekössön.
RÉ:- Üzensz valamit a magyar vendégeknek?
VÉ:- Könyvet tudnék írni az üzenetről, de most csak egy dolog jut eszembe:
Felejtsük el azt a mondatot, hogy “Bezzeg külföldön…” Nem külföldön vagyunk! Ez Magyarország, tessék egy kicsit türelmesebbnek és toleránsabbnak lenni és akkor cserébe mi is kedvesebbek és segítőkészebbek leszünk!
Köszönöm szépen!
Szép napot mindenkinek,
Eper
