Gyerekek, akiket valaha szerettünk, segítettünk, követtük a fejlődésüket… Eltelt a gyerekkor, félrement az életük, és már nem lehet segíteni. Vagy lehetne?
Évek óta baj volt. Mindenki látta. Látták a szülők, a nagyszülők, és az iskolában is. Nem extrém baj, mert azért bejárt a gyerek az iskolába, csak rosszul tanult, néha nem kapott otthonról ételt, néha koszos ruhában ment, felkészületlenül, táskája bepakolatlanul… A tanárok sajnálták, vagy egyesekkel büntették. Mégsem történt semmi. A család már korábban széthullott, és mindenki mutogathatott a másikra, hogy az a hibás. Egyetértettek viszont abban: el kellene vinni pszichológushoz… Vagy terapeutához. Elvitték egyszer-kétszer kineziológushoz. A barátnőhöz, aki természetgyógyász, és amúgy is mindentudó… Párszor. Csak hogy úgy érezzék, tettek valamit. Nem jött az áttörés, a változás. Az iskolai évek teltek, az első két év bukdácsolásával, iskolai hiányzásaival nem sikerült jó alapot teremteni a következő évekre, hát folytatódtak a gondok, hibák. A szülők nem lettek jobbak, a nagyszülők sajnálták a gyereket, szidták az iskolát, de szülőket nem vették rá, hogy jobban figyeljenek a gyerekre (nem is lehet más helyett felelősséget vállalni szerintem), mert igazából mindenki, még ők is el voltak foglalva a saját játszmáikkal. Szegény gyerek, túl sokat követel az iskola! Szegény gyerek, az a hülye anyád! Szegénykém, az az érzéketlen apád! Szegény gyerek, ha unod a könyvtárat, akkor pihenj csak! Vagy másrészről: Piszkálás. Kösd össze a hajad, mert ronda. Húzd már ki magad. Egyél rendesen. EDD MÁR MEG MINDET! Mosd már meg a fogad. Na mi vót’ az iskolában?
Válasz: hallgatás.
Elfogadva.
Alkalmazott megoldás a problémás gyerekekre – Írassuk be alternatív iskolába! Ott nem tapossák ki a lelkét, ha kedve van, kimehet az óráról, és a saját útját járhatja… Segítik, átrugdossák egyik tanévből a másikba.
Telnek az évek. És elteltek az évek.
A gyerek üres tekintetű.
Egész nap képes a net előtt ülni, és zenéket hallgatni. Nincs kontroll. Nincsenek jó barátai.
Kimarad az iskolából. Most már biztos.
Rossz társaságba keveredett. Álma, hogy Hollandiába költözzön, mert ott legális a fű. Más célja nincs. Vagy csak szimplán, hogy külföldön legyen. Valamit majd csinál. Ott mindenki kap állást, és nincs stressz. Fotómodell lesz. Mert csinoska. Nyelvet picit tud, de úgyis csak külföldön lehet megtanulni egy nyelvet.
Vagy: A családi unszolásra mondja, hogy majd elvégez valamilyen szakmát, tanfolyamot. Kifizetik előre a tanfolyam díját. De nem megy el az órákra. Nem csinálja végig. A család fizeti továbbra is az eltartását.
Megint eltelik pár év. Mondja, hogy dolgozni megy. Egy hónapra be is áll egy kulimunkára, majd megint csak otthon ül. Olyan primitívek, és unintelligensek az ilyen munkából élők! Ő képtelen velük dolgozni. Ő fél az emberektől.
De kimegy majd külföldre, majd ott.
A család eltartja. Hiszen nem dobhatják ki az utcára, szegénynek rossz gyerekkora volt, annyi agressziót látott, vagy jöttek-mentek az emberek körülötte, voltak pótapukák, pótanyukák, egy hetet itt, egy hetet ott. Törleszt a család, pénzzel, eltartással, és azzal, hogy hagyják a net előtt eltölteni a napokat. Legalább eltelik az idő. Legalább nem bűnözéssel tölti az idejét. Kontroll alatt van.
Azt gondolom, ilyenkor már lehetetlen tenni.
Te láttad gyerekként. Láttad, hogy nem buta.
De mára az értelme valahol el lett ásva, és nincs senki, aki valóban segíthetne, mert már önmagán nem kíván segíteni.
És Te, aki látod ezt, szeretnél ezért a gyermek-felnőttért tenni, beszélni vele, megrázni, kivezetni ebből az álomvilágból, megfogni a kezét, megnevelni. Tanuljon meg kommunikálni! Tanuljon meg élni! Tanuljon meg tanulni! Értékelje azt, hogy egészséges, van intelligenciája, nem egy tolókocsihoz kötött ember, mennyi minden várhatna rá! Csak akarni kellene! Annyi sérült ember van, aki saját akaratából talpra állt, és felemelkedett, példát mutat, vagy legalább eltartja magát, mert ez alapvetés neki.
De nem vagy ennek a problémás fiatalnak az anyja vagy az apja. Ha magadhoz vennéd, és küzdenél érte, nem érnél el eredményt, hiszen ő maga nem akarja, nem ezt akarja. Elég, ha kap pénzt, kaját, és divatos ruhákat. És amúgy is, aki egész gyerekkorában ilyen nevelést kapott, ilyen példát látott, miért hallgatna egy teljesen más típusú emberre? Miért motiválná ez bármire?
Egy újabb játszmatenger kezdődne. A te életed is rámenne a szélmalomharcra. Ha a másik nem akar változni, nem lehet mit tenni.
Egy 16 évessel mit lehet már kezdeni? Vagy egy 22 évessel?
A tekintete üres. Az ígéretei csak szavak. Nincs kiút. Vége. Egy álomnak. Egy ember életének. Vagy később lesz kiút? Mi lesz vele? Nem a te dolgod, és nem a te gondod. És mégis bánt. Foglalkoztat. Mert láttad kicsinek. Láttad, hogy ő is egy aranyos, értelmes kisgyerek volt.
