Kiss Virág kálváriája a szoptatásért folytatódik, végül megszületik egy nehéz, ám mindkettőjük számára megnyugtató döntés. Minden jó, ha vége jó, és sokan tanulhatunk a történetéből!
Nagyon sok olyan emberrel beszéltem interneten, akinek problémái voltak a szoptatással. Egyikük azt írta, leginkább az apa erőltette, hogy szoptasson, ameddig csak tud, erre pár hét után elapadt a teje.
Ajánlom egyébként az apukák figyelmébe is azt, hogy FÁJ, NAGYON FÁJ az, amit a baba művel a mellel. Amíg kicsi, azért, mert nem tudja, hogy az az ő keze, hogy ha megmarkol valamit, az lehet, éppen anya, hogy rá tud harapni csak az ínyével is az egyik legérzékenyebb pontunkra, amikor meg nagyobb, akkor meg már “játszik” a cicivel.
Ajánlom azt is, nézze meg a kedves papa, hogy milyen lesz az ember lányának a mellbimbója az állandó szívástól. És a ráharapás sem úgy van, meg a bekapás, hogy egy 10-15 perces fázis alatt az elején bekapja, aztán a végén kiköpi. Ha nem keltem a fiamat rendszeres időközönként, akkor bizony félpercenként hisztizi ki a cicit a szájából, számolják ki a matekhoz egyébként is jobban értő apák, hogy ez napi hat-nyolc szoptatással, két cicivel, cicinként 15 perccel számolva hány ráharapás.
Ki szeretnék állni azok mellett – persze én is ebbe a táborba tartozom, haha -, akik nem tudnak egyáltalán, rendesen, vagy akár sehogy se szoptatni. Attól még nagyon jó anyák, végigcsináltak egy várandósságot, egy szülést vagy műtétet, és senki, ismétlem, senki nem kérdőjelezheti meg valami hülye genetikai adottság miatt, hogy jól nevelik-e az apróságot!
Sőt, azt is aláírom, hogy ha egy pár kisebesedés, mellgyulladás, betegség, vagy bármi más miatt bárki azt mondja: ő ezt tovább nem csinálja! Vagy hogy ezt egyáltalán nem csinálja. Vagy amiatt, amit én is éreztem: etetésenként egy jó háromnegyed órával többet melózom, mint bárki más. Felemelő érzés, nem?
És akkor nem segítséget kapok, vagy biztatást, hogy tartsak ki, vagy hogy meddig tartsak ki, hanem mindenki, mint egy robot, azt hajtogatja – három hét után, szomorkás mosollyal -, még beindulhat..! 22 napos volt Balázs, amikor mondta a gyerekorvos, hogy nyugi, egy pár hét alatt Balázs is ügyesebb lesz és minden csepp tej számít. És hogy nem lesz az negyedóra, elég lesz öt-öt perc is, csak várjam ki. Más ilyet miért nem mondott eddig??? Illetve miért csak a kétgyerekes barátnőm? Miért hallgat mindenki más nagyokat? És miért éreztem magam rossz anyának ezek után is?
Nem szeretném támogatni azokat, akik eleve úgy gondolják, ők ezt nem fogják csinálni, de szívesen beszélgettem volna azokkal, akiknek minden igyekezetük ellenére nem ment a szoptatás. Sőt, jó lenne egy olyan honlap, közösség, bármi, ahol “összejöhetnek” azok, akik selejtesnek érzik magukat.
Én ezt úgy írtam körül egy férfiismerősömnek, hogy gondoljon bele, évek óta gyereket akarnak, nem jön össze és a vizsgálat azt deríti ki, hogy nincsen elég ficánkája. Van, de nem elég. Ő hogy érezné magát?! Ugye, hogy nem állná meg az önostorozást?
Azután anyukám tolmácsolta, mit ajánlott az “otthoni” védőnő, majd a testvérem közölte: a tisztasági betétet, amit kértem, a férjével válogatták.
Ha maradt volna a műtétem meg a szoptatási kudarc után emberi méltóságom, akkor lett volna minek eltűnnie. Így csak csendben sírógörcsöt kaptam az információk birtokában, egy újabb, 40 percig tartó, 10 ml-t eredményező szoptatást követően.
A szoptatást pedig, amikor a kisfiam a mellen kapott sírógörcsöt esténként, én meg felette, abbahagytuk.
Három és fél hónapos volt Balázs akkor. Aztán mindenki megnyugodott.
A fiam jövő héten egy éves, fordult, kúszott, mászott, amikor és ahogyan kellett, tíz és fél hónaposan elkezdett járni (teljesen egyedül és magától), még nem beszél, de elmutogat és elmagyaráz mindent, amit szeretne, igazi társasági emberke lett, jó a humora, 82 cm, és talán már 11 kiló is. És gyönyörűszép!. És kötődik hozzám.
Talán nem annyira anyás, mint a kizárólagosan szoptatott babák (hála a jó istennek, bár így is sok ölelést és puszit kapok, kapunk tőle), de legalább korán kaphattam kimenőt mellőle és nem gond neki a mamánál aludni sem nélkülünk. Apaférj még többet tudott segíteni az ellátásában, nagyságrendekkel többet, mint a ciciző babáknál lehet. És nem vagyok szaranya azért, mert nem tudtam a fiamat minden, emberfeletti igyekezetem ellenére szoptatni!
Utáltam szoptatni. Már a kórházban sebesek voltak a mellbimbóim, mert többszöri kérésemre sem jött oda senki hogy segítsen helyesen a mellemet a gyermekem szájába tenni. A védőnő állt előttem a falnak támaszkodva és mutogatott…hogy ba…d meg magad…
6 hétig vérző sebes mellbimbóval, sírva szoptattam, de úgy éreztem hogy igen is meg kell tennem, mert ki más szoptatná az én gyermekemet? A férjem nem tudja! Hihetetlen fájdalom, és mikor megmutattam a férjemnek hogy bőgök végig egy szoptatást, hát majdnem kiájult a sorból, egy szava sem volt ezzel kapcsolatban.
Ettől még mindig azt vallom hogy sokan azért mondják hogy nem tudnak szoptatni mert valahol már elültették a tényt magukban hogy nem is akarnak.
Sajnálom, hogy ennyi indulat van benned. Mindent támadásnak vélsz, pedig nem azok.
Igen, csak ahogy itt is látod, meg magam körül látom, a hülye propaganda miatt az, aki nem tud / nem tudott szoptatni, irtóra rosszul érzi magát, még akár 10-20-30 évvel a kudarc után is. Hát ezen szerettem volna változtatni, de amit kaptam, azt nem tenném ki az ablakba. 😀
De majd a második gyerekkel – HA lesz -már okosabb leszek. És bőszen bólogatok majd mindenki hülyeségére és mindenkinek azt mondom, perszeeee, annyi tejem van, hogy a fél várost én táplálom. 😉 Oszt jónapot! 🙂
Mert a gyerek kiköpte??? Mármint a szilikont. Úgy még annyira sem volt hajlandó szopizni, mint anélkül. Nem mindenkinek jön be. És nem feltétlenül csak neked szól ez a felcsattanásom, de Magyarországon miért divat, hogy belerúgunk abba, meg lehurrogjuk azt, aki nem pontosan úgy csinál mindent, mint ahogyan én?! Meg sem fordul senkinek az egyszerű kis buksijában, hogy pl. valami nem felel meg a másiknak, vagy nem képes rá vagy egyszerűen csak nem szereti? Tényleg nem ellened irányult, de ha már anyák vagyunk, lehetnénk empatikusabbak egymással, nem?
Ja, ha Soma mamagésa megmondta, akkor biztos úgy van 😛
Ismerős. Huh, minden jó, ha vége jó. Sokan mondták már, lépni kell egyet, aztán még egyet, aztán huss! 🙂
Nem értem, miért kell lehurrogni Virágot. Miért nem írhatja le, amit gondol, amin átment? Akit nem érdekel, ne olvassa el! Ő így élte meg, és kész.
Bevallom nem volt türelmem végigolvasni ezt a rengeteg panaszkodó sort, a “nagyon fáj” nagybetűin akadt meg csak a szemem. Én azt nem értem, miért nem használtál bimbóvédő szilikont???? Az én babám még a kórházban olyan sebesre szívta a mellem (mivel nem tudtam normálisan mellre tenni a császár miatt), hogy azt gondoltam, 1 napig sem fogom ezt bírni, nem még 6 hónapig. Ekkor a kórházi védőnő hozott nekem szilikont és megmutatta, hogy kell használni. Azóta is azt használjuk, már 7,5 hónapja és 1x sem lett sebes a mellem azóta sem. Azt sem értem, miért hagyod, hogy játszon a cicin? Valszeg akkor már nem éhes a baba. Kisujjadal óvatosan kinyitod a száját és kiveszed a melled.
Egy kicsit eltúloztad ezt a kirohanást, gondolom segíteni akart csak mindenki, te meg sírógörcsöt kaptál. Soma írta 1x, hogy aki nem tud szoptatni, annak tudatalatti blokkja van, amit kineziológusnál fel kell oldatni. De mindegyis, minden jó, ha jó a vége. 🙂
Virág, szerintem már mindenki tudja itt az Ursulán, hogy nem ment neked a szoptatás és aztán hú de nehéz volt három hónapig, hogy micsoda “kálvárián” mentél keresztül (bocs, nem tudom nem idézőjelbe tenni, gondoljatok már kicsit bele a szó eredeti értelmébe…) és senki nem értett meg, minden csúnya, szoptatni tudó anyuka csak bántott téged.
Nekem ez már nagyon uncsi.
És képzeld, másnak is nehéz az első csecsemő gondozása, akkor is, ha hálistennek a szopi az pont megy. Ne csinálj már úgy, mintha valami számkivetett volnál vagy mintha valami hűde extra sz@r dolog történt volna veled.
Ismerek pl. olyan nénit, aki nyolcvan éves, elvesztette először a férjét, aztán az egyetlen lányát, miközben súlyos gyengénlátó és olyan vérképzési problémája van, ami miatt nagyon sokat van kórházban. Meg ismerek egy olyan ötven éves nőt, akinek már tíz felett van a hasi műtéteinek a száma, volt köztük bélszűkületes gond is, akkor majdnem elpatkolt, mert még egy dinnyemag sem fért át a szűkületen, aztán kivezették a hasfalán a belét és ott jött ki a széklet egy odaerősített zsákba. Három évig élt így, mire végre vissza lehetett állítani. Tudnám sorolni az ilyen embereket, szerintem a te három hónapos problémád nevetségesen bagatell mellettük és mégsem jajgatnak ennyit.
Gondolkozzál már el ezen légyszi. Örülj, hogy van egy egészséges, szép gyereked és lapozzunk már végre más témára.
Ha esetleg érdekel, itt az én “kálváriám”:
csupaszon pont eoldal pont hu per cikkek per legfrissebbek per derult-egbol-tobbemberes pont html
Virág, azt érzem, hogy még mindig nem tetted túl magad ezen a dolgon. Hogy még mindig kudarcnak érzed, hogy nem sikerült (megértem, a körülötted levőkből, hm, extrán hiányzott az empátia – hogy finoman fogalmazzak). Érdekes, hogy a fiad 1 éves, okos, ügyes, és még mindig nagyok az indulatok benned. Hogy sértettségedben még mindig oda-odaszúrsz, nem tudod higgadtan azt mondani: jó lett volna, de ez van, a világ nem dőlt össze! Fontos a szoptatás, jó is, de csak 1 szál az 1000-ből, amivel kötődünk egymáshoz a gyerekeinkkel…
az első babámmal én is nagyon sokat kínlódtam a szoptatással. Pici volt, sárga, a mellbimbóm lapos= egyáltalán nem akart rácuppanni…heteken át fejtem, és cumisüvegből kapta a tejet, én meg bőgtem, hogy nekem miért nem sikerül….aztán végül összejött, és szopizott.
Egyáltalán nem rossz anya az, akik nem tud szoptatni. CSak sajnos mindenhonnan ezt nyomatják, hogy muszáj szoptatni blablabla….mindenki úgy csinálja, ahogy jó neki, nem szabad idegösszeomlást kapni, ha nem megy. Én sem csináltam volna, ha egész nap a cicin lógna, és nem jönne a tejci. egy babának nem csak cicire van szüksége, hanem egy boldog anyára is!!!!!!!
Amúgy falnak megyek, ha egy utcáról, boltból ismert valaki megkérdezi, hogy “szopizik”??? Mi a fene köze van hozzá???? ÉS ha mondom, hogy igen, akkor a válasz”jaj, de jó”. ÉS ha azt mondanám, hogy nem, akkor mit válaszolnának….?????????
A szoptatással kapcsolatban, mintha csak két véglet lenne. Akinek sehogy sem sikerül, és aki szerint ez a világ természetesebb dolga. Pedig szerintem vagyunk páran a középúton is.
Minden soroddal egyetértek. 🙂