Liza írt nekünk az életüket megnehezítő ételallergiáról. Mivel az Ursula nem szakértője a témának, ezért a benne foglaltakhoz nem tudunk hozzászólni se pro, se kontra. De talán sokaknak hasznos lehet!
A szoptatáskor, és a babanevelésben mindig igyekeztem leginkább az érzéseimre hallgatni, az ösztöneimre, és emellett minden lehetséges szakirodalmat bújtam, hogy a kicsim mindenképpen a lehető legjobban fejlődjön. Rengeteg tejem lett, én pedig folyamatosan éhes és szomjas voltam. Évek óta lakto-ovo vegetáriánus voltam, ami azt jelenti, hogy húson és húskészítményeken kívül mindent ettem – tojást, tejtermékeket, sok diófélét, magokat, és emellett ettem vitaminokat is, hogy a babám minden tápanyagot megkapjon az anyatejjel. Rengeteg joghurtot ittam, és sok-sok sajtoskenyeret ettem, teljes kiőrlésűt, a sajt ráolvasztva… Az orromban van még ma is az illata… (Már 2,5 éve nem ettem ilyesfélét.)
Jól nőtt a babám súlya, szépen fejlődött, tejem meg rengeteg volt.
Amikor a babám másfél hónapos lett, történt valami. Furcsa. Azt hittem, hogy ez az előre jelzett hasfájós korszak kezdete. Valahogy nem akarta elfogadni az anyatejet. Keveseket evett. Nem nőtt a súlya. És a bőre először a szeménél, aztán meg máshol is gyulladt lett, hámló, majd durva tapintású tetőtől-talpig. Szegény folyton nyűgös volt, de enni nem akart. Csak keveset. Tejem – mondom – rengeteg volt, abban az időben már két másik babát is elláttam, szóval nem azért nem evett, mert kevés volt az alapanyag.
Aztán olyan furcsán tapogatta magát a baba másfél hónaposan. Mutattam a védőnőnek (aki korábban annyit írt a kiskönyvbe, hogy száraz a baba bőre), hogy mit csinál a baba, már ilyen korán a testét kezdi felfedezni?
Hát nem… Próbált vakarózni.
El sem tudom képzelni, mennyire rossz lehetett, tehetetlenül, egy viszkető, égő testben…
Először a mosószerre gyanakodtunk.
De mivel hipoallergént használtam, elvetettük a gyanút.
Természetesen a gyógyszertári fürdetőkrémet használtam, tehát nem is a fürdetőre volt allergiás. Nem használtam semmilyen pacsulit, púdert, semmi allergént.
De a babám tünetei egyre erősödtek. A bőre tele lett sebekkel, ahogy nőtt, egyre ügyesebben vakarózott, próbáltam lefogni a kezecskéit, meg kesztyűt húzni rá, mert ha elérte magát valahol, ott véresre vakarta magát… Etetésnél el kellett terelnem játékok mutatásával a figyelmét, hogy hajlandó legyen lenyelni az anyatejet. Ekkor még nem volt három hónapos sem.
Az orvos szteroidos krémet akart felírni a viszketésre.
Felmerült az anyatej-allergia gyanú is, ami valójában nem az anyatejre való allergiát jelenti, hanem arról szól, hogy az anyatejen keresztül szinte minden anya által elfogyasztott tápanyag, így az allergének is átjutnak a babába. Ezt két- vagy háromféleképpen kezelik.
1. A Magyarországon leggyakoribb módja, hogy a gyereket leválasztják az anyáról, és kap tejmentes tápszert (Ezt javasolta a dietetikus, hogy ez a klinikai gyakorlat).
2. A baba kap gyógyszereket, a viszketés csökkentésére, étvágyának növelésére, jókedvének, nyugalmának visszaállítására.
3. Szigorú anyai diéta, mellette szoptatás.
A ritkább módot választottam, mert szerencsésen tudok angolul, és ismerem a modern szakirodalmak tárházát az interneten, a Pubmedet, így inkább az orvosok, védőnők és segítő szakemberek, és dietetikus, és gasztroenterológus helyett utánaolvastam, hogy mi is ez, anyatejen keresztül hogy lehet egy baba allergiás, mit lehet, és mit kell tenni, mi az a szétválasztó diéta, stb.
Ezen tudományos cikkek összegzése öt bejegyzésnyi helyet foglalhatna el, így a pár legfontosabb dolgot emelném ki, ami talán másoknak is segít.
1. Kevés babánál jelentkezik az ételallergia olyan formája, mely anyatejen keresztül is tüneteket produkál.
2. Ebben az esetben az a teendő, hogy az anya a lehetséges allergéneket kiiktatja az étrendjéből (legtipikusabb: tejfehérje, tojás fehérje és sárgája, földimogyoró, diófélék, eper, egyéb aprómagvas gyümölcsök, hal, bár lehet bármi) – és amikor a baba tünetei elmúltak, egyesével próbálja vissza a saját étrendjébe az allergéneket, és vár, hogy a babánál okoznak-e tüneteket. Ha okoznak, akkor lehet tudni, hogy a gyerek erre a bizonyos dologra allergiás.
Nekem a minimumra kellett visszamennem, mert a babám sok mindenre nagyon allergiásnak bizonyult, így szoptatás mellett le kellett mondanom minden lakto-ovo vega nyalánkságról, és visszatérnem a hús-zöldség-tészta unalmas hármasára.
3. Ha megvan az allergén, ki kell hagyni a szoptatós anya étrendjéből, amíg szoptat. És később a gyerek étrendjéből is, amíg a klinikai tesztek azt nem mutatják, hogy próbálható.
Ilyen “egyszerű”.
De, ha az anya tartja magát a szigorú, tévesztésmentes diétához, a gyerkőc megússza gyógyszerezés nélkül.
Sajnos a gyógyszer sokkal kézenfekvőbb megoldás, és sok orvos csak felírja minden további kivizsgálás nélkül a szteroidokat, antihisztaminokat, egyebeket, amely orvosságok a központi idegrendszerre hatnak. Pl. Akár étvágytalanságra is írnak fel étvágynövelő Peritol szirupot azzal a magyarázattal, hogy igaz, hogy etetés közben valószínű el fog aludni a baba, de legalább visszajön az étvágya, addig, amíg szedi a Peritolt. Csak hogy a súlya rendben legyen. Hiába allergént eszik, és hiába ez a gyomorgyulladás/étvágytalanság oka – az esetleges ételallergia -, a legtöbb általam ismert gyermek háziorvos – hiába a gyógyszer betegtájékoztatója – már 2 éves kor alatt felírja a Peritol szirupot, a központi idegrendszeri hatásokkal nem számolva.
Mielőtt az ember egy ekcéma vagy étvágytalanság miatt kemény gyógyszerekkel tömné a kicsi gyermekét, meg kellene vizsgálni, hogy mi áll a probléma hátterében. Nekem ellenszélben kellett haladnom. Az orvosokat is rávenni, hogy vegyenek komolyan, történjenek meg a kivizsgálások.
Persze a tüneteknek lehet más oka is, de egy kicsi gyerek egész életét tönkre teheti egy rossz diéta akár, vagy egy gyógyszer.
És mik a korai ételallergia tünetei? Érdemes szaklapokban elolvasni! De tényleg.
Az ételallergia tüneteit ilyen módon szokták kategorizálni:
Gyomor-bélrendszeri panaszok, és/vagy bőrtünetek, és/vagy légzőrendszeri tünetek, és/vagy idegrendszeri tünetek.
Össze-vissza említem: Lehet akár a véres széklet, hasmenés, haspuffadás, székrekedés, ekcéma (atópiás száraz bőrnek is nevezhetik), kiütések, kipirosodás, arc bedagadása, ödéma, magatartászavarok (sírás…), étvágytalanság, hányás, ha csak az anyatejről van szó. Attól úgy tudom, anafilaxiás sokkot még senki sem kapott, de az ételallergia legextrémebb tünete az anafilaxiás sokk, mely gyors beavatkozást igényel, és a keringési rendszer összeomlásával fenyeget, életveszélyes állapot.
Ezek a tünetek megszüntethetők, ha a gyerek nem kap allergéneket. Anyatejen keresztül sem.
Ehhez persze kell önfegyelem, és a rokonság fegyelme és elfogadása.
Nálam ez egy nagy váltás volt, mind a két aspektusból, mert a lakto-ovo vegetariánizmusból át kellett állnom húsevővé, hogy ne haljak éhen. Lelkileg ez is megviselt. Olyan buddhistafélének tartottam magam, megrögzött pacifistának, aki nem akar az állatoknak ártani, és a gyerekemet is erre akartam tanítani. Az is nehéz volt, amikor a rokonság “csak egy kis” tojást csempészett az ételembe, mert hiába az én szakirodalmazásom, ők még olyat nem hallottak, hogy anyatejen keresztül bármi gondot okozhat csak egy kis tojás, vagy csak egy kis tej, vagy csak egy kis földimogyoró, eper, dió, stb… és a babám megint hetekig vakarózott, nem tudott enni és aludni… Nem ők hallgatták a kétségbeesett sírását.
Küzdelem, küzdelem… De minek? Miért kell nekem okosabbnak lennem, mint a védőnő, a gyerekorvos, a dietetikus, a gasztroenterológus, a rokonságot nem említve, mi vagyok én? Csak egy anya, aki nem parázta túl a dolgokat, mert tényleg ennyire érzékeny a gyerekem.
Ételallergia-tesztet csak később végeznek, egy éves kor fölött. Ilyen viharos körülményeken átrágva magunkat kibekkeltem, hogy végre le is teszteljék a kicsim, ne csak a saját érzéseimre és tapasztalataimra támaszkodjam. Teszt mód: SPT karcolásos bőrteszt a legtipikusabb allergénekkel, és IgE vérteszt, – azoknál a gyerekeknél van terheléses (etetéses) próba, akiknél ezek a tesztek csak gyenge allergiát mutatnak ki, vagy egyáltalán semmit, de erre nálunk nem volt szükség.
Amikor a klinikai teszt kimutatta végül, teljesen egyértelműen, bizonyítottan, hogy VALÓS volt az aggodalmam, az allergia forrásainak felismerése teljesen pontos volt, és sok allergénre 4+ tehát extrém érzékeny a babám, végre megbékélt a rokonságom, és végre nem csempésztek tojást az ételembe, sem egyebet, és végre felhívtak főzés előtt, hogy mit rakhatnak az ételbe. Addig viszont volt olyan, hogy elmentünk vendégségbe, és én csak kenyeret ettem, mert egyszerűen úgy voltak vele, hogy nem tudnak és nem akartak allergén-menteset főzni. Azóta teszik… Csak természetesen a teljes nyíltságom és a bizalmam eltűnt.
És azután jött a hozzátáplálás…
Pontosítok, mégjobban rákerestem, és azt találtam, hogy intravénásan adott antibiotikumok esetében ritkább a bélgyulladás jelentkezése.
Kicsit utánaolvastam tegnap pár dolognak, és találtam egy meglepő dolgot, amire egy orvos se hívta fel direktben a figyelmemet (csak indirekt módon, hogy kálciummal dúsított rizstejet érdemes adni, amit a gyermekem nem fogad el…). A tejérzékeny gyerekeknél nem elég a D vitamin adagolás, megfelelő mennyiségű és minőségű kálciumpótlásra van szükség, ellenkező esetben gyakrabban fordulnak elő gyermekkori csonttörések, és a több éven át tej nélkül és megfelelő kálciumpótlás nélkül élő gyermekek magassága is elmarad a kortársakétól (növekedési zavar), és a szülők magasságából kalkulált várt magasságtól is.
Rákerestem a dologra, a bélflórára gyakorolt hatásról nem írnak különbséget az intravénás és a szájon át adott antibiotikumoknál. A szájon át adott antibiotikumok kevésbé szívódnak fel tökéletesen. Mivel szülés közben még úgymond egy keringésen voltam a babámmal, valószínű, hogy így ő is részesült a kapott antibiotikum “csodájából”.
A bélflórát akkor teszi tönkre, ha a baba kapja szájon át, nem akkor, ha intravénásan kapja a baba vagy a mama.
Sokkal inkább genetikus az ok, mint az oltás. Aki nem hajlamos az ételallergiára, bárhogy is táplálják, nem lesz allergiás.
Szakirodalom inkább említi okként még a korai tejes alapú tápszerrel való megkínálást, amit itthon minden klinika alkalmaz, ha nincs azonnal anyatej. (Nálunk ez volt.)
Szintén ok lehet a korai antibiotikumos kezelés is. (Én kaptam szülés közben intravénás antibiotikumot, hát-hát…) (A fent említettek tönkreteszik a bélflórát, ami az allergiára hajlamos babáknál kiváltja a reakciót…)
Hajlamosító oknak szokta a szakirodalom említeni még a nem hüvelyi úton lezajlott szülést is.
Ezeken felül a környezetszennyezés, környezeti tényezők, túlsterilizált lakás, az anya korábbi méreganyag-bevitele (pl. dohányzás) is állhat indokként. Oltásról nem szól a fáma, ilyen szakcikkel én nem találkoztam.
Arról én is szívesen. De nem létezik ennyire allergiás gyerekek részére kielégítően tápanyagdús módszer. Ha tejet, tojást, és dióféléket, magvakat nem ehet a gyerek, hiánybetegségei lesznek. Nincs az a tápszer, ami ezt ellensúlyozná. Zöldségen nem elég élni, vagy lehet, de akkor mind testméretben, mind agyi kapacitásban lemarad(hat) a gyerek… Alultáplált lesz, vagy minőségileg éhező.
Erre csak azt tudom mondani, hogy az orvosok lóxart sem tudnak, nálam is leszerepeltek már nagyon rég. Egyszerűen nem lehet rájuk számítani. Ezért sem megyek sokra a 65 éves gyerekorvosunkkal és 50 feletti védőnőnkkel, aki ráadásul láncdohányos is. AZ embernek mindig magának kell utánajárnia mindennek. Mi is vegetáriánusok vagyunk és pont ezért nem is eszünk máshol.
Gondolom az orvostársadalomnak eszébe sem jutott, hogy egy egészséges baba immunrendszerét totálisan tönkre tudja vágni az oltás és a benne lévő vivő anyagok, nehézfémek, formaldehid és társai. Simán lehet oka a korai allergiának az oltás mellékhatása. Elmaradott, barbár országban élünk, ez a bejegyzés is remekül példázza. 🙁
A vega hozzátáplálásról szívesen olvasnék!!!!!
Igen, a szóját kifelejtettem a tipikusak közül.
Meg nem említettem a légzőszervrendszeri tüneteket, bár azok inkább nagyobb korban tipikusak, anyatejes babák ritkán asztmásak.
Hozzátenném még az allergizáló dolgok listájához a szóját is. Egy ismerősom fia tej és szója allergiás. Három éves koráig szoptatta, közben ő is szigorúan tartotta a diétát. Nem könnyű, mert szóját manapság szinte mindenbe tesznek. Vagy valami tejszármazékot.
És hozzáteszem, hogy szintén kiakadt, hogy minek szoptatom a gyereket másfél évesen.
A legdurvább történet az volt, amikor – mivel gondjaim voltak a táplálással – elmentem egy allergiásoknak való főzőtanfolyamra. Ott olyat adtak a gyerekemnek, hogy majdnem sokkot kapott, rohantunk a klinikára, és ott az ügyeletes orvos szinte lehülyézett, hogy minek lihegjük túl, nem fullad a gyerek… (Nem, csak azonnal hány és dagad.)
Hajaj, nem minden orvos Dr. House… De mennyire nem. Nem olvasnak, harminc éve “bevált” dolgokat alkalmaznak még mind a mai napig. Nincsenek már illúzióim. Klinikán mondta a dietetikus, hogy a mindennapi praxisban az az elfogadott náluk, ha leválasztják a gyereket az anyatejről, hogy biztos legyen a diagnózis. Hány birka-szülőnek kellett lemondania a szoptatásról emiatt…
Furcsa. Nálunk egy pillanatra fel sem merült az anyatej elhagyása, sőt. A gyerekorvos a védőnővel és a gasztroenterológussal karöltve folyton elmondja, hogy tej-tej-tej, minél tovább. Meg persze a diéta.
Vendégségben nem eszem. Ha hosszabb időre megyünk, viszem a mózsimat. Jót akarnak, de nem ebben élnek. Nem is gondolnak rá, h a növényi tejszínben is sokszor van tejfehérje, vagy hogy a savópor is bajt okoz.
A hozzátáplálás eddig nem tragikus, a gyerek olyasmiket eszik, amit én is. A férj a kibic mindenevő. 🙂