Mielőtt gyerekünk születik, világosan látjuk, mit hogyan fogunk csinálni. Tökéletes napirendet, fejlődési ívet, előmeneteli tervet készítünk leendő gyermekünk számára.
Azután ő megszületik, és a legtöbb elképzelésünk megbukik, vagy azért, mert kiderül, hogy úgy baromság, ahogy van, vagy azért, mert egyszerűbb az élet, ha néha engedünk.
Nézzük az én listámat:
– Nem néznek rajzfilmet, pláne nem disney-t, legalább 3 éves korukig!
Nem vagyok rá büszke, de elég hamar betört a mindennapjainkba a televízió. És van az a helyzet, amikor szinte bármit megtennék, hogy egy óra csönd legyen, és ebbe a bármibe belefér a mese. Most a Micimackó az egyik kedvencük, meg az összes pixar…
Emlékszem, mennyire el voltam rettenve a 2 éves rokonkislánytól, aki le sem vette a szemét a tévéről, és kívülről fújta a dalokat a számomra rettenetesen bugyuta meséből. Khm… a kibírhatatlanul folyton csak kornyikáló Minimentők mond valakinek valamit? Nekünk volt egy durva korszakunk velük.
– Rengeteget fogok játszani velük!
Csak azt hagytam ki a számításból, hogy nem az én szabályaim szerint, és a hálivúdi filmekkel ellentétben ezek a játékok nem felhőtlen kacagásba torkollanak, hanem a felnőtt agy kilúgozódásába, valamint mindenképpen gyermek által elkövetett hisztibe! Mert mindegy, mit és meddig játszol velük, a végén csak Te veszíthetsz, az őrjöngő kiborulást nem kerülheted el!
– Nem adok SOHA kiflicsücsköt a gyerekemnek csak úgy, hogy csendben legyen!
Ó, dehogynem! Ebéd előtt tíz perccel is! És a babakocsiban is nyugodtan csócsálhatja, mert nincs ennél egyszerűbb módszer fogzó, nyűgös gyerek elbűvölésére.
– Ugyanez a vonal, a péksütemények kérdésköre.
Első gyerekkel másfél évig küzdöttem a nagyszülőkkel, hogy ne kapjon a gyerek ilyesmit. De mit csinálsz egy egyévessel, ha a két és fél éves tesója épp kakaós csigát majszol? Úgyhogy ez is csak az első gyerekig volt igaz.
– Nem fogok a fejük felett róluk beszélni, soha nem beszélem ki a jelenlétükben őket!
Azt hiszem, öt éve nem beszélnék a gyerekeimről egyáltalán, ha ezt betartottam volna.
– Nem veszekszem a gyerekeim előtt a férjemmel!
Hanem boldogan élek, míg meg nem halok. Persze. Máig sem értem, hogy lehet időzítve veszekedni, tekintve, hogy én azonnal robbanok, és három perc múlva teljesen lenyugodva kötök békét, persze, miután robbanhattam. Ha lenne bátorságom, kipróbálnám, mi történik, ha visszatartom a nagy bummot, csak legyen valaki a közelben, aki mentőt hív!
– Nem alszik az ágyamban gyerek, mert odaszokik, és ott marad.
De, alszik. Az összes. És egyelőre tényleg ott is maradtak…
– A gyerekemre soha nem fogok fidres-fodros, rózsaszín ruhakölteményeket adni.
Biztosan ezért lett három fiam, de azért még csuriban a kezem 😉
– Soha nem ordítok vele, mindig mindent türelmesen fogok elmagyarázni, és soha nem leszek vele durva.
Ez már megy. Egy hosszú és pihentető éjszaka utáni reggelen, három percig…
Egyet azonban sikerült megtartanom a mai napig, és azt hiszem, mind közül ez a legfontosabb:
– Minél gyakrabban mondom és éreztetem velük, hogy szeretem őket, és ők a legfontosabbak számomra ezen a világon!
