Szerencsére nem csak mindig világra szóló problémák foglalkoztatnak minket, mint szoptatás, tönkrement házasság vagy hűtlenség. Van, amikor rá tudunk görcsölni olyan témákra is, hogy például mi legyen a gyerek neve. És ha jobban belegondolok, ez nem is olyan kis horderejű dolog!
Segítsetek Ágotának!
Végső elkeseredésemben írok nektek, nem tudom mit csináljak. 7 hónapos terhes vagyok az első gyermekemmel, a hetedik hónapban járok. 25 éves vagyok, és már évekkel ezelőtt megálmodtam, hogy lesz egy kisfiam és Samunak fogják hívni, szerelmes vagyok ebbe a névben. De a férjem családja összefogott ellenem, mert már sokadig felmenő is István náluk (a férjem is), és nem tudják elképzelni, hogy más nevet kapjon az első unokájuk.
A férjemmel 3 éve vagyunk együtt, rózsaszín ködös szerelemként indult a kapcsolatunk, nagyon szeretjük egymást, egy csomó mindenben hasonlóak vagyunk, hasonlóan gondolkodunk. Egy nagy ellentét van köztünk, a családja, egész konkrétan az anyósom. Pisti, a férjem egy szem gyerek, anyuci szeme fénye. Az anyja nem állt soha direkt közénk, sőt szerintem kedvel is engem a mama, de…
Mindig ott van a de.
Nem csatázik velem nyílt színen, csak időnként szurkál alattomosan, mindig csak egy kicsit ferdít, de mindig úgy, hogy előnytelenül jöjjek ki belőle.
Eddig ezt tudtam kezelni, voltak apróbb konfliktusok, de sosem volt direkt összecsapás, nem kellett a férjemnek kettőnk közül dönteni. Nagyon várták már az unokát, nagy volt az öröm, mikor pozitív lett a teszt. Együtt meséltük el a párommal, és az első mondatuk az volt, hogy végre új Pisti költözik a családba.
Hát engem levert a víz. Nem utálom a férjem nevét, az hozzá tartozik, de hogy az első kisfiam is Pisti legyen, azt nem tudom elképzelni, rosszul vagyok a gondolattól is. Akkor nem mondtunk rá semmit, de miután kiderült, hogy kisfiút várok, szinte köteleztek, hogy tegyem magamévá a gondolatot, hogy márpedig itt Pisti fog születni.
Megmondom őszintén, szólni sem tudtam, viszont itthon a férjemnek elmondtam, hogy a gyerek Samu lesz és pont. Látom Pistin is, hogy nagy bajban van, mert őt különösebben nem érdekli, hogy a családi hagyomány szerint nevezzük a gyerekünket, de az anyjával sem mer csatázni. Így – jobb híján – engem próbál puhítgatni, hogy nem is olyan rossz név az István. Őszinte leszek: fogalmam sincs mit csináljak, teljesen összezavarodtam, de egy biztos, képtelen lennék Pistinek nevezni a kisbabámat.
Ti mit tennétek a helyemben?
Samu legyen! Ne hagyd magad!
Ugyan, a terhesség semmi, a szülés semmi! Felnevelni egy gyereket tisztességgel, szeretettel, az a valami.
Ugye azt azért te sem vitatod, hogy apa nélkül azért mindez nem is jöhetne létre? A gyermek kihordása, világra hozatala, szoptatása biológiai okokból kizárólag (jó-jó, tudom, vannak extrém kivételek :P) az anya feladata. Viszont mindez csak a kezdet, igen csekély része a szülői (anyai) feladatoknak. A későbbiekben sokkal több szerepe van/lehet a gyermeknevelésben, gondozásban egy apának, aki addig (és jelen körülmények között valószínűleg utána is) viszont jóval nagyobb részt vállal az anyagi feltételek előteremtésében. Vagy ezt is fifty-fifty alapon kellene elosztani? Külön kassza? Az egyik hónapban az anya fizeti a pelenkát, a másikban az apa? Ha elromlik a mosógép, akkor összedobják? Netalántán kiszámolják, ki hány százalékban használja?
Egy normális családban szerintem ilyesmi fel sem merül. A szülők jó esetben egyenrangú partnerek, akik nem mérlegelik folyton, hogy ki mennyivel tett többet. Mint ahogy a névválasztásban is az a természetes, ha közösen döntenek a szülők.
Hááát, én ezzel csak akkor értenék egyet, ha négy és fél hót Apa hordaná a babót, négy és felet Anya, aztán vajúdna négy órát ő, négy órát Anya:), majd egy jó kis katéteren meg a gátseben is megosztoznának, valamint a szoptatást is ketten csinálnák:). Nem lehet azért ezt egyenlőségre hozni, a gyerek először igenis az anyának köszönheti az életét! Azért szerintem az anya jogait itt semmi sem írhatja fölül. De ez csak az én véleményem, pl. az én párom sem teljesen ért egyet velem (amihez joga van), de ha akarta volna, sem akadályozhatta volna meg, (szerencsére nem akarta), hogy a fiamnak azt a nevet adjam, amit kislánykorom óta akartam adni. /Más kérdés persze, hogy engem egy rendkívül erős nő nevelt, egyedül, őt meg nem:), és ez biztos nem egykönnyen levetkőzhető befolyás. / Nem kell, hogy ebben egyetértsetek velem, én csak nem tartom szépnek, hogy egy édesanyától ezt a jogot elveszik. A másik meg, hogy ha egy hormonoktól fűtött, héthónapos kismama Bordáskerekű Traktornak szeretné hívni a kisfiát, akkor annak nevezi, és kész. Kismamákkal vitatkozni sem szép dolog. Főleg nem így sarokba szorítani őket…
A másik: ha valaki más néven szólítaná a gyereket, mint amit én (mi) adtam neki, hát akkor látná a babát utoljára. Ez is nagyon durva hozzáállás szerintem. Ehhez nincs joguk még a nagyszülőknek sem.
A férjem szerint az apának ugyanannyi beleszólása van a gyerek nevébe, mint az anyának. Egyetértek vele. De ez csak a két szülő dolga. Az már más kérdés, hogy az apa miért akar egy bizonyos nevet.
Nálunk az első fiam nevét a férjem választotta. Én elfogadtam, pedig mást akartam. A másodikat szintén ő, legalábbis azt hiszi. De az komoly évek tudatalatti befolyásolása volt, hiszen gyerekkorom óta azt nevet szántam az egyik fiamnak. A lányom neve viszont egyértelműen az én döntésem volt. Azt hiszem sikerült igazságosan megegyeznünk. 🙂
Egyetértek veled! Persze csak abban az esetben, ha az anya egyedül vállalja a gyereket ismeretlen donor spermával, esetleg erőszak következtében létrejött életről nem akar lemondani, vagy az apa semmi felelősséget nem vállal a gyerekért és nem is látja soha. Minden más helyzetben az apának ugyanannyi beleszólása van, mint az anyának, mert a gyerek közös, mindketten kellettek hozzá megfoganjon és megszülessen.
Az apának se? :O Na ne már…
Mivan?! Ne már!
Ki más dönthetné el a gyerek nevét, mint az ANYJA???
Senkinek, még az apának sincs ebbe beleszólása, és pont. Ez nem normális dolog, nehogy engedj! Te hordod ki, Te szülöd meg, Te neveled, Te küzdesz Érte, egyértelmű, hogy CSAK a Tiéd a döntés.
A kedves mama meg nyugodtan keressen meg engem, megmagyarázom én neki az alapvető dolgokat.:)
Csináld úgy ahogy te meg a férjed szeretné. Ne köss kompromisszumot. Az a lényeg a pároddal jussatok közös nevezőre, de 100 %-ra. Nem a mamával szeretnéd gyermeked felnevelni és még sokáig együtt élni hanem a férjeddel neki kell megfelelned.
Én azt azért nem venném tutira, hogy Istvánból több van egy oviban, mint Samuból… 😉
Hát tudod Ágota itt nagy gond van. A névválasztás csak tünet….. Egy felnőtt férfi, aki nem mer szembemenni az anyukájával vagy a feleségével, az bizony nincs felnőve. Mert ugye azt igazából nem tudjuk, hogy mit akar a párod? Ő mindenkinek helyesel, de a Samu a te álom neved és nem a párodé…..
És mellesleg te sem álltál a sarkadra az anyósodékkal szembe, hogy a te gyereked nem lesz Pisti. Értem én, hogy ez elsősorban a férjed feladata, de hát ő úgy látszik, hogy semerre sem lép, csak lapít élete 2 fontos asszonya között….
Szóval szerintem itt sokkal nagyobb a baj mint, hogy mi lesz a gyereked neve….
A párod nincs felnőve….
Az jutott eszembe, hogy meg tudod mondani, hogy mik a párod álmai? miket akar elérni az életben? Vagy esetleg érdekes módon mindig azt szeretné, amit te? te döntesz és ő meg bólint, hogy az akkor úgy jó?
Augusztus 20 is névnapjuk.
December 26, karácsony másodnapja is névnapjuk. Nálunk a családban ez a “hivatalos” István nap, lévén augusztusban nehéz összerántani a mindenféle nyaralással-vakációval elfoglalt rokonságot 🙂
“A férjed pedig álljon ki melletted, különben ez még gondot fog okozni…”
Ezzel teljesen egyetértek. Mindenki tisztelje a szüleit, de a szülőnek is el kell fogadnia, hogy a gyerek új családot alapított, és akkor már nem anyuci szava a döntő. Ha mégis, akkor ott baj van.
István nap nem augusztus 20-án van? Az én egy-két István nevű ismerősöm akkor ünnepli.
Egyébként pedig én sem a szokásos november 25-én, hanem április 30-án tartom a névnapomat. Az előző ugyanis közel van a születésnapomhoz.
De ez amúgy is mellékes most, csak úgy eszembe jutott. 🙂
Legyen a neve Samu, anyóspajti majd Pistikézi, ha nagyon akarja, de az első időben úgyis édescukorfalattündibündiaranyvirágbogárkaennivalópöttömke lesz a neve 🙂 Ha István lesz, “kiszúrtok” szegény gyerekkel, soha nem lesz névnapja, mindenki egy kalap alá veszi a karácsonnyal 🙂 Istvánból sok lesz a bölcsiben/oviban/iskolában, Samuból valószínűleg jóval kevesebb, nem egy lesz a sok Pistike közül 🙂
Komolyabbra fordítva, a te-ti életetek, a ti gyereketek, anyóspajtinak, ha tetszik, ha nem, előbb-utóbb tudomásul kell venni, hogy szívesen látott vendég az életetekben, de “csak” vendég, ne akarjon helyettetek élni. Férjeduradnak kicsit fel kellene nőnie, mert amíg ő nem vállalja fel a “küzdelmet” anyukával – csak egyszer, legfennebb kétszer kell -, addig anyuka nem fogja elfogadni, hogy te és a férjed vagytok a döntéshozók, nem ő.
Kitartást, lesz ennél nagyobb gondotok is 🙂
A te gyereked lesz te döntésed hogy hivd a kisfiad.Az én férjem keresztneve is ugyan az mint apjájé de semmikép nem menten volna bele.nekem kislányom lett.Ha nektek is bele szól mi legyen a neve az csak a kezdet mindenbe bele fog szólni..hogy pelenkázod stb….NE hagyjd magad szerintem ök se engedtek az anyósuknak már más a világ mint akkor volt.
Szerintem nevezzétek úgy ahogy szeretnétek. Ha nem ezért, majd másért problémázik veletek a család. Úgy sem fognak túl sokáig haragudni, főleg ha látni is szeretnék az unokát, akkor félreteszik ezt a hatalmas problémát! A két keresztnév felesleges, mert úgy is Pistizni fogják, ti pedig majd Samuzni? Szerintem amíg nem születik meg a gyerkőc, addig jegeljétek előttük ezt a témát, aztán ha majd a kis szalagján Samu lesz, már úgy sem nagyon tudnak mit mondani. Nem könnyű, de tartsatok ki az elképzelésetek mellett, legfeljebb ha lesz második fiú, majd ő István lesz.
Legyen két neve, ha pedig ez sem tetszik, akkor tegyétek fel magatoknak a kérdést a férjeddel: Ki fog több időt a gyerekkel tölteni? Ki fogja a legtöbbször nevén szólítani? Szerintem Ti és nem a nagyi. Ne hagyjátok, hogy erőszakoskodjanak veletek. A férjed pedig álljon ki melletted, különben ez még gondot fog okozni…
Másrészt, a szülőszobában nem lesz ott anyóspajti, szóval amikor megkérdezik mi legyen a gyerek neve, akkor bármit mondhattok. A nagyi meg mindenhogy imádni fogja az első unokát 🙂
Szerintem is kézenfekvő megoldás a két keresztnév. Nem hiszem, hogy bármelyiküknek ellenvetése lenne ellene, tökéletes kompromisszum. 🙂
Nálunk fordítva volt: én szerettem volna, hogy az elsőszülött kisfiunk az apja, illetve a nagyapja nevét kapja. Már csak azért is, mert korábban mindig így emlegettük a potenciális fiúgyermeket, amikor még csak kósza gondolat volt. Ő viszont nem akarta, hogy sorban ő legyen a harmadik azonos nevű, így azt a megoldást választottuk, hogy második névként kapta meg az apja nevét. Ezért viszont a testvérei is két keresztnevet kaptak az egyenlősdi jegyében, bár eredetileg nem akartunk duplázni. Aggódtam is, mi lesz, ha a harmadik is fiú lesz, mert addigra már az összes nevet ellőttük, ami tetszett nekünk. 😛 Aztán szerencsére lányunk született, aki második névként az én keresztnevemet kapta. Kvittek vagyunk. 🙂
Van egy olyan érzésem, hogy az anyósod nem értette meg, hogy a fia önálló családot alapított, és próbálja a hatalmát érzékeltetni, és van is ráhatása a férjedre, hiszen nem mer szembenézni édesanyjával. Szerintem néha kell. A Samu István jó ötlet. Barátnőméknél volt hasonló probléma, ott is anyós ragaszkodott a bevált Géza névhez, de a barátnőméknek jobban tetszett a Bátor. Két neve lett, Géza Bátor, kicsit vicces, anyósa-apósa dacból Gézának hívja, mindenki más Bátornak, mindkettőre hallgat. Kívülállóként elég nevetséges, amikor a megszokott Bátor helyett Gézunak hívják, és mondjuk igaz is, a barátnőm férje nem nőtt fel, még mindig kötelező meglátogatni az anyját heti háromszor, kötelező mindent az anyukája szabályai szerint csinálni (ünnepek időbeosztása, szokásai), az ételeket az anyukája receptjei alapján főznie a barátnőmnek, vagy különben nem eszik belőle… Bár ők nem ti vagytok. 🙂
Ugyanazt akartam irni, mint Catherine. Samu Istvan. Szerintem amiatt sem kell aggodni, hogy a Pistit fogjak hasznalni, mert ha ti kovetkezetesen Samunak hivjatok, akkor ok is ugy fogjak. Egyebkent meg ha nem szeretnel ket keresztnevet adni, akkor ragaszkodj a Samuhoz. Csizinek is igazat adok. Majd meg szokjak. Nalunk a kisebbik fiam Heteny. Ez sem keltett tetszest a csaladban anno egyik oldalon sem. Mostanra megszoktak. Megjegyzem persze idegenek allandoan megdicserik milyen szep nev.
Szerintem nevezd egészen nyugodtan úgy, ahogy szeretnéd. Talán először kicsit megorrol a mama, de amint megszületik a kisunoka, annyira el lesz olvadva, hogy nem lesz semmi gond. Főleg, ha amúgy normális a kapcsolatotok. Hamar megszokja majd a Samut. Biztosan nem ettől fog megromlani a viszony. Amúgy csípőből nekem is az volt az első gondolatom, hogy két keresztnév és kész, így mindenki megnyugodhat.
Mi lenne, ha ez esetben két keresztneve lenne a fiatoknak? Samu István. Ez általában jól szokott működni.