Egyre nagyobb port kavar fel az a nemrégiben látott napvilágot a hír, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság megfontolta egy fiatalember beadványát, és igazat adott neki. Úgy gondolom, érdekes és tünetértékű maga az eset is, de ráadásként a reakciók is igen figyelemreméltóak.
A fiatalember Teczár Szilárd volt, aki azt a gyakorlatot sérelmezte, hogy jó néhány fővárosi szórakozóhelyre a nők ingyen mehetnek be, míg a férfiaknak belépőjegyet kell váltaniuk. Az általa megnevezett lokál a Doboz, de alapvetően nem a hellyel, hanem a gyakorlattal kapcsolatban vannak ellenérzései.
Mégpedig azért, mert szerinte a nőket csalinak használják, hogy minél több pasi tóduljon és perkálja le a belépő árát, amiért a sok jó csaj, akik közül aztán kedvére válogathat, a jutalmat jelenti számára. Ami az a felfogást közvetíti, hogy a csajok gazdaságilag is önállótlanabbak, a férfi pedig fizet, és megkapja, amit akar. Vagyis a nő afféle dekoratív csali, és a férfi az igazi potenciális fogyasztó, aki befizeti magát, aztán iszik és meghívja azokat a lányokat is, akiket kinézett magának, és a többi meg az ő dolga. Ez a szokás tehát szerinte olyan társadalmi gyakorlatokat reprodukál, melyek szerint a nők a passzív, a férfi az aktív fél, a pasi fizet, a nő pedig megadja neki, amire vágyik. (Ami ellen több-kevesebb sikerrel nőszervezetek sokasága tiltakozik.)
Személyes tapasztalatom hál’istennek nincs erről, én (egyre ritkábban) olyan helyekre járok, ahol nőként is ugyanúgy fizetnem kell, mint a pasiknak. Próbáltam magam beleképzelni abba, hogyan érezném magam, hogyha egy szórakozóhelyre ingyen bemehetnék, a pasim meg nem.
Az első, zsigeri reakció az lenne, hogy ez nem igazságos. Akár nő vagyok, akár nem, fizetnem kell a színházban, a moziban, egy koncerten, elvégre ezek nem jótékonysági helyek. Ha nem kell fizetni, annak üzenete van – és éppen ezt próbálom megfejteni.
Én bizony nagyjából úgy érezném magam, mint akkor szoktam, amikor némely férfi ismerősöm elereszti magát, belevág a szavamba, mikor beszélek, és mondja a magáét, vagy amikor férfiak között nem a tehetségem, a szakmai kvalitásaim, emberi minőségem számít, hanem egészen egyszerűen csak az, hogy nő vagyok. Vagyis lefokozva érezném magam, hiába előnyös az ajánlat anyagilag. A fiú is hasonló dolgokkal érvelt – de nagyon kíváncsi lennék a ti véleményetekre is!
És attól függetlenül, hogy ki hogyan ítéli meg ezt a helyzetet, annyit mindenképpen meg szeretnék jegyezni, hogy elismerésre méltó szerintem már az is, hogy ebben az országban, ahol olyan alacsony a civil aktivitás, a civilek érdekérvényesítő képessége és egyáltalán hajlandósága, ott akad egy férfi (még egyszer: egy férfi!!!!), aki egy olyan gyakorlat ellen emel szót, ami szerinte a nőket sérti. Ez ritka, mint a fehér holló.
Más kérdés, hogy nem biztos, hogy jó ütemérzékkel dobta be a köztudatba ezt a témát, mert így könnyen akár a visszájára is elsülhet. Hiszen a probléma maga meglehetősen periferikus, ha csak ennyi gondjuk lenne a magyar nőknek, akkor ez lenne a mennyek országa, de hát nem az. Viszont pont ezért, talán többet árt, mint használ, hiszen elképesztő indulatok korbácsolódtak fel, melyek a legprimitívebb oldalát mutatják egy-egy hímneműnek, amilyen hangnemben, és tartalommal a nők és a feminizmusból nyilatkozik.
S természetesen van sok egyéb, a nőket sokkal látványosabban és hátrányosabban érintő gyakorlat és sztereotípia, sokkal súlyosabb és nehezebb ügyek. Igen, jó lenne küzdeni több és korszerűbb óvodáért és bölcsődéért, példának okáért, mert ezeken több múlik, mint azon, hogy ki fizet belépőt a Dobozban… Valóban, és amire ez a fiú próbálta ráirányítani a figyelmet, csak csepp a tengerben, és végtelen a tér, mely küzdésre hív…
A dolog másik oldala pedig az, hogy milyen számú és színvonalú kritikák érkeztek a hatóság döntésére. Szerintem ez az igazán durva, és ezek mutatják, hogy itt valóban zavar van az erőben, és sok pasi agyát szakócával faragták ebben az országban.
Újra és újra visszatérő szólam az, hogy ha a nők egyenlők akarnak lenni, akkor menjenek le ők is a bányába, üljenek fel a traktorra, és amúgy is mit rinyálnak, mikor három évig otthon vannak, és aztán is rohangálnak haza, ilyen-olyan ürüggyel, pl. beteg a gyerek. (A felvetésből is látszik szerintem, hogy az ilyen férfit nem anya szülte és nevelte, hanem a vogonok valahol a Galaxis kénköves bugyrában.) Ennek a másik változata, hogy egy nő eleve nem tud egyenlő lenni, mert gyereket szül, háztartást vezet. Khmm…, és hogy gondolja kedves férfipajtás, hogy a nő, ha nem egyenlő, akkor alacsonyabb rendű? Vagy hogy a szülés, gyereknevelés, háztartás nem fontos dolgok, amiket méltányolni és megbecsülni kéne (legalább erkölcsileg, mert pénzben aligha maholnap fogják)? Merthogy nem az az egyenlőség (szerintem), ha anyu és apu is vakolókanállal indul munkába, vagy hogy a férfi akarjon gyereket szülni, hanem az, hogy tisztában vagyunk az adott élethelyzetre vonatkozó szerepkörökkel, és lehetőségeinknek megfelelően úgy alakítjuk az életet, hogy azzal mindenki a lehető legjobban járjon. Valamint megbecsüljük és értékeljük a munkáját, akkor is, ha nem kap pénzt érte. Egyenlőség: az alá-fölé rendeltség kiiktatása egy kapcsolatból, ehelyett partneri viszony.
Úgy tűnik, a kommentelők egy része számára ez már pozíciójának megkérdőjelezését jelenti, amire minősíthetetlen hangnemben, igazi kőkori bunkó módra reagál – ismert médiaszemélyiségek is. Akik élő műsorban lebuzizták a srácot, frusztráltnak tartották, aki nem képes egy nőt felszedni, ilyesmik. Brávó, uraim!
Persze, van a dolognak másik oldala is. Az, például, hogy ez egy olyan kedvezmény volt, amivel a nők jártak jól. Akik a statisztikák szerint amúgy is kevesebbet keresnek, mint a férfiak (ráadásul jóval többet kell költeniük a szépségápolásra is). Szóval ez a rendszer valamelyest kompenzálja az erőviszonyokat, és végül is a nők dolga, hogy bepasiznak-e vagy sem. Én ebben is látok megfontolásra érdemes érveket.
S persze, meglehetősen periferikus kérdésről van szó, melynél sokkal fontosabb dolgok is vannak, évek, évtizedek óta megoldás nélkül.
Az ügy azonban talán túlmutat önmagán, erre utalnak legalábbis a szenvedélyes reakciók is. Ti mit gondoltok erről?
A nők ingyenes beengedése ugyanaz a kategória, mintha egy helyre csak a csinos embereket engednék be ingyen. (Mondjuk férfiak 185 cm felett, kigyúrt, jóképű, sűrű hajú, max. 90 kg, lányok min. 170 cm, max. 60 kg, szép arcú, hosszú hajú.)
Üzletpolitika: Itt sok csinos ember lesz! Te ronda, vagy átlagos, te meg fizess, hogy esélyed legyen randizni valaki széppel. Tetszene? Az üzlet, az üzlet!
Csizinek teljesen igaza van. Ez egy gesztus a nők felé. Aki ezen nekiáll problémázni, annak tényleg elmentek otthonról.
Azért Szilárd megkérdezhetett volna néhány tini lány is, hogy szeretne-e ezek után fizetni a belépőért. A legtöbbnek nincs 500 Forintja egy péntek estére, biztos nagyon fognak örülni, ha itt is lehúzzák Őket. Itt nem a “10 éve nem járok ilyen helyekre” meg a dolgozó nőkről van szó.
Ha meg van egy szórakozóhelyem, a rengeteg költségével együtt, akkor had döntsem el én, hogyan szedem a belépőt. Egyébként könnyen el tudom képzelni, hogy a Doboz vagy a társai még jól is járnak vele, ha a nőktől is ugyanúgy fognak belépőt szedni.
Ezzel az egésszel megint az átlag fogyasztó fogja megszívni. A férfiak és a nők is.
A harmadik problémám pedig a túlzott szabályozás, ebben az országban már semmit nem lehet csinálni. Mindenki mindenbe beleköt és keresi a támadási felületet.
Gratulálok…
Jajistenem, most ez komoly??!
Hát nyiiiiiiilván van mögötte gazdasági megfontolás, de attól még nem kell hülyeségeket belelátni.
Ha pl. kétezer forint vásárlás után kapok egy matricacsomagot és elkezdem gyűjteni őket egy albumba, és ez nekem jó, mert ettől jól érzem magam, az most miért baj? Persze, hogy nem jótékonyságból csinálják a bevásárlóközpontok. És?? Ha nekem ez örömet okoz, akkor kit érdekel? Majd én eldöntöm, hogy emiatt többet vásárolok-e vagy sem, felnőtt emberként képes vagyok ezzel a dilemmával megbirkózni.
Ettől még senkinek nem jut eszébe olyan eszementséget kitalálni, hogy ez pozitív diszkrimináció a többet vásárlókkal szemben és ebből levezetni, hogy ez valójában _nekik_ rossz, mert mittudomén miért.
Túl van ez egy kicsit logikázva és spilázva. Ne legyetek már ennyire buták, hogy sértésnek, diszkriminációnak vesztek valamit, ami csak egy kis kedvezmény.
És még néhány észrevétel.
Pozitív diszkriminációt nem csak a schwesterke által leírt esetben szoktak alkalmazni, megesik itt-ott és szerintem ez nagy általánosságban örvendetes dolog.
A benzinkutas hasonlat szintén öngól, annak logikája szerint ugyanis a nő belépője volna az ingyenes ajándék a szórakozóhelyen, amire amúgy semmi szüksége nincs a pasi kísérőnek, csak azért viszi el a csajt, mert az ingyen bemehet. Ezt aztán jól összehasonlítottad! :))
Aliza, nemcsak az olcsó és igénytelen helyek szereznek így célközönséget, ez egy bevett gyakorlat, sok helyen csinálják.
Az pedig, hogy a 30 alattiak egész éjszaka beérnék egyetlen sörrel… hát… mikor láttál te utoljára bulizó fiatalt?!
Attól pedig, hogy valahová ingyen bemehetsz, még nem vonja senki kétségbe, hogy te is ugyanolyan keményen keresel, mint bármelyik hím. És senki nem fog biodíszeltnek nézni, hacsak te magadat nem.
Egyetértek teljesen veled.
Egy olcsó és igénytelen hely szerez így célközönséget. Ilyen helyre nem is mennék. (Mondjuk már kb. 10 éve nem is voltam sehol.)
Más, ha mondjuk a 30 felettieknek ingyenes a belépés, ők jó célközönség, van vásárlóerejük, és nem fognak egy sör mellett végigbulizni egy éjszakát, hanem van rá nagyobb esély, hogy költenek is mellette. De én, mint kereső nő, nehezményezem, ha máshogy bánnak velem. Én sem akarok biodíszlet lenni, hogy a férfiak is bejöjjenek egy nőkkel teli helyre.
Teljesen egyet tudok érteni Peregrinával, s értem én Teczár Szilárd álláspontját is. Már évekkel ezelőtt felmerült bennem, hogy bizony igazságtalan, hogy a férfiaknak fizetni kell ott, ahol a nőknek nem. Engem nőként zavart mindez! (Annyira azért nem, hogy az EBH-hoz forduljak miatta.) Persze lehet azt mondani, hogy ez pozitív diszkrimináció a nők javára, s “ez nekünk jó”, de akkor álljunk meg egy pillanatra! Milyen esetekben is szoktak pozitív diszkriminációt alkalmazni? Amikor egy bizonyos társadalmi csoportnak szüksége van rá, mert amúgy hátrányos helyzetben van a többséggel szemben… Mitől lennének hátrányos helyzetben a nők? A munka világában biztosan, de egy szórakozóhelyen nem hinném. Szóval értem én ezt a véleményt is.
(Amúgy a nők irányába tett udvariassági gesztusok egyáltalán nem tartoznak ide szerintem, mármint az egyenjogúsághoz.)
De egyáltalán nem biztos, hogy ez áll a dolog mögött, ti. hogy csalinak akarják használni a nőket. Nekem inkább az jutott eszembe, hogy olyan ez, mint az egyet fizet, kettőt kap akció. Például ha egy pár vagy egy baráti társaság elmegy egy ilyen helyre, akkor nem azt fogják nézni, hogy a férfiaknak fizetni kell, hanem azt, hogy legalább a nőknek INGYEN van. Mert csak ez számít. Hogy mit kapunk meg _ingyen_. Pl. amikor drágább üzemanyagot tankolsz csak azért, hogy _ingyen_ kaphass hozzá egy olyan tárgyat, amire amúgy semmi szükséged nincs és nem is lesz. De milyen jó, hogy az ingyen volt! 😛
Amúgy a sok csökevényes agyú polgártárs sajnos csak ennyit szűrt le az ügyből: köszi, Szilárd, most miattad fizetni kell majd a nőknek is! Mondjuk nincs mit csodálkozni egy olyan országban, ahol az elveket (ha egyáltalán voltak) pár ezer forint kedvezmény simán felülírja…
“Gyarló az ember-
igazat mindig annak ad, ki többet ígér.
Gyarló az ember-
ahhoz a párthoz áll, ahonnan többet remél.”
Azt hiszem, ezt most komolyan nem értem.
Szóval vannak helyek, ahova a nők ingyen bemehetnek szórakozni, a pasiknak meg fizetni kell ugyanezért és akkor ez a nőknek rossz.
Ne haragudjon már meg senki ezért, de szerintem ez iszonyatosan finoman fogalmazva egy nagy baromság!
Ilyeneket belemagyarázni, hogy ez a nőknek lealacsonyító, mert csalinak vannak használva vagy mi, jesszusom! Hát ne haragudjon már meg senki, ha bennünket, nőket butának tartanak, amikor ilyeneket látunk bele egy olyan dologba, ami kivételesen _nekünk_ jó.
Ez kábé olyan, mintha diszkriminatívnak kiáltanánk ki azt a gesztust, hogy a nőket előreengedik az ajtónál vagy hogy lesegítik a kabátjukat, mondván, hogy ezek azt sugallják, hogy a nők gyengébbek, nem képesek egyedül bemenni az ajtón vagy öltözködni. Na ennyit az egyenjogúságról, nőtársaim, ez irtó cikis öngól.
Nem lehet, hogy ezt a pasast egyszerűen zavarta, hogy a csajoknak nem kell fizetni?
Utóirat: az eszébe jutott már valakinek, hogy a szórakozóhelyekre gyakran párok is járnak? És hogy akik meg nem, azok általában szívesen ismerkednek ilyen helyen, akármilyen neműek is? (Aki pedig nem akar, az nem ismerkedik és kész, akár ingyen mehetett be, akár pénzért??)