Úgy látszik, ez a téma újra és újra előbukkan az életemben.
Bevallom, a mai napig felhívom anyut, ha valami olyasmit akarok készíteni, amit gyerekkorom óta – tőle – ismerek. Nem azért, mert nem sikerülne egyedül, még ha nem is pontosan úgy, ahogy megszoktam, hanem kényelemből. Egyszerűen kényelmesebb telefonon meghallgatni az instrukciókat, mint kilogikázni, hogy most akkor tej, tejföl vagy tejszín kell az adott levesbe.
Egyébként is antitálentum vagyok a főzéshez, mármint ami az alapokat illeti, nekem semmit nem mond, hogy „csinálj egy élesztős tésztát”, vagy „palacsintatészta, csak sűrűbb”. Bár az utóbbi években nyilván rengeteget fejlődtem. Önmagamhoz képest.
Az egyszerűbb ételeket szeretem, amit könnyű összeállítani, nem kell felette állni, és nem tart hozzá órákig előkészülni.
Paprikások, krémlevesek, rizs, sültek, római tálas egytálételek, gyümölcs- és hagyományos magyar levesek szerepelnek a repertoáromban, ezekkel szépen ellavírozom a hétköznapokban. De sokszor unom.
Kísérletezni nincs kedvem, mert ha olvasok egy csirkemell receptet, miszerint tegyünk rá sáfrányt, a másik receptben meg szerecsendiót javasolnak, én ráteszem mind a kettőt. Nálunk nincs borsós rizs, meg kukoricás rizs, nálunk zöldséges rizs van, mindent bele, ami itthon található. Bár a rizsemre mondja pont a férjem, hogy ehetetlen…
Így legtöbbször ugyanaz a két tucat étel köröz a menünkben, és hát igazán nem nehéz kitalálni – némelyiket már nagyon unjuk. Főleg, hogy a férjem sem a krém-, sem a gyümölcslevesekre nem fogékony.
Sokszor állok a hűtő előtt tanácstalanul, és fogalmam sincs, hogy mit fogok aznap este a családom elé tenni. Ilyenkor többnyire hideget vacsorázunk, vagy rendelünk valamit.
Még szerencse, hogy a nagyok az oviban ebédelnek, így a lelkiismeretem nem háborog annyira.
De egyszerűen fogalmam sincs, mivel tudnék kilépni ebből az unalmas, monoton körből, úgy, hogy sem időm, sem energiám nincs hosszan kutatni új receptekért. Na meg az sem motivál, hogy sokszor érintetlenül marad a drága időmből kikényszerített étel, nem azért, mert nem sikerült jól, hanem egyszerűen a fiúk étvágya/ízlése kiszámíthatatlan és követhetetlen. A héten pl. egy egész fazék tárkonyos ragulevest pusztítottam el a kutyánkkal kettesben. A végére már nagyon untam.
Más hogy csinálja?
Osszatok meg velem és a többi látogatóval pár tuti receptet!
És azért az mindenképpen vigasztal, hogy ennél azért lényegesen jobban állok a főzéshez:
https://www.youtube.com/watch?v=Kkuacwksbws
Most jutottam el odáig, hogy megnézzem a videót. Azért nem hinném, hogy a főzés területén annyira rosszul állnánk, hogy csak olyan személyeket sikerül megszólítani az utcán, akik egyáltalán nem tudnak főzni. Vagy túl naiv lennék?
Amúgy sokszor ugyanazzal a problémával küzdök én is, mint Nemlajos. Ami az egyik hónapban még kedvenc volt, ahhoz a következőben már hozzá sem nyúlnak. Nincs lehangolóbb, mint egyedül rágódni 5 napon keresztül azon az ételen, amiről azt gondoltad, hogy majd biztos nagy sikert fog aratni, aztán mégsem. A legutóbb már annyira kiborultam, hogy kijelentettem, utálok főzni, s nem is fogok soha többet. Aztán – mivel azóta sincs házvezetőnőnk 😛 – elővettem régi elfeledett recepteket, és örült is a család. 🙂 Amúgy vannak olyan ételek, amiket egész egyszerűen azért nem készítek el, mert megfeledkezem róluk, ilyen pl. a szecsuáni csirke és a húsos káposzta. Mi viszonylag sok főzős műsort nézünk esténként, elsősorban a gyerekek miatt. Elég sok ötletet lehet belőlük meríteni! Persze Jamie 30 perces kajái nekem inkább egy óráig tartanak, de azért érdemes őket kipróbálni. 🙂
Én vegetáriánus receptekkel szolgálhatok, ha érdekel valakit, pl. töltött padlizsán, burgonyagombóc, banános palacsinta (a tésztája), muffinok, répatorta, tésztás ételek, főzelékek, levesek, wokos ételek…stb. Ez mind tojás- és húsmentes étel.
Néztem az interjút is, vicces.
Az ételallergia miatt 100%-ban egy recept sem működik, soha többet. A fent kérdezettekre teljesen más dolgokat kellene válaszolnom. :-)))
Nagyon nehéz, hogy meg is egyék…
Keress egy helyi bioboltot, és találj új alapanyagokat, és a régi receptet dobd fel – mondjuk köretként fűszeres főtt kölessel (nagyon egészséges), színes lencsével, reszelt nyers répával érdekes feldobni az unalmas ételeket. A rántott dolgokat feldobni szezámmagos és egyéb magvas szórással. A fasírtokat sütiformával formálni, és úgy kisütni, szívecskésre, macisra…
Időnként járok úgy új receptekkel, hogy elpepecselek vele, aztán nem lesz jó, pedig mindent betartok. Ez persze elveszi a kedvem a kísérletezéstől egy időre. 🙁 Került így kukába egy kiló mascarpone, valamit nagyon elírt a szakácskönyv szerzője, én meg rutintalan vagyok, nem vettem észre. 🙁
Ez egy nagyon finom csiga, ha van kenyérsütőd, 2*10 perc munka van vele, csak beleszórok mindent.
http://mezesmadzag.blogspot.hu/2007/12/tej-s-tojsmentes-kelt-tsztk-fahjas.html
A sietek kaja nálunk baconkocka csirkemell kockákkal összesütve, kis só, bors, fokhagyma, pár marék zöldborsó a fagyasztóból. Hozzá rizs. Bár megfigyelésem szerint nálunk bármi elfogy, amin vagy amiben bacon van.