Mariposa idén is hasonló lelkesedéssel várja a céges karácsonyi partit, mint minden évben. Kicsit szakmai szemmel, kicsit női szemmel, kicsit kritikusan, kicsit elnézően vezet minket végig a partit felépítő fontosabb mozzanatokon. Te várod már?
A férfiakkal ellentétben a nők hetekkel a parti előtt azon gondolkoznak, hogy miben jelenjenek meg. Ez még akkor is fontos, hogyha semmilyen hátsó szándéka nincsen a hölgynek, csak egyszerűen SZÉP akar lenni, ma mindenképpen! Talán nem a legjobb megoldás felvenni az előző évi ruhát, mert egy ekkora cégnél olyan sűrűn nem találkozunk, hogy „mindig” ugyanabban a ruhában legyen az ember.
Cikáznak a gondolatok az agyamban, hogy milyen színű legyen! Mivel általában vásárolni szoktam ruhát (azaz – sajnos – nem varratok), így a színek adottak az üzletekben. Most éppen többnyire fehér, krémszínű, piros, kék és fekete a sláger. Pedig én valami vidám színt szerettem volna, de mégse pirosat. Azt se akarom, hogy túl rövid vagy kihívó legyen! Legyen inkább elegáns! Azt hiszem, találnom kell egy igazán lelkiismeretes szabót vagy meg kell tanulnom varrni, ha egy igazán hozzám illő ruhát szeretnék magamnak mind stílusban, mind fazonban.
Rendezvényszervezést tanulva, de nem a szakmában dolgozva, mindig nagy érdeklődéssel várom a céges karácsonyi partit. Valahogy mindig azt gondolom, hogy most sokkal színvonalasabb és színesebb lesz, mint az előző évben. Már a helyszín kiválasztásánál törekedni kell az igényességre. Nemcsak autóval, hanem tömegközlekedési eszközzel is könnyen megközelíthető legyen! Ha igazán impozáns helyen szeretnénk ünnepelni, akkor hónapokkal előtte le kell foglalni. Úgy gondolom, hogy kis országunk elég jól el van látva rendezvénytermekkel, így bőven van válaszék. Bár az is igaz, hogy 500-600 embernek megfelelni nagy kihívás bármelyik rendezvényszervező cég illetve vendéglátó egység, vagy szálloda részéről.
Azt hiszem, nem árulok zsákbamacskát azzal, hogyha azt mondom, hogy általában szeretnék többet kapni egy étteremben, mint hogy csak egyszerűen elém rakják az ételt. Személy szerint, ha én bemegyek egy vendéglátóegységbe, sokszor nem tudom, hogy mit egyek. A bőség zavarában (amit természetesen az étlap rejt) döntésképtelen vagyok. Na jó, én a mérleg csillagjegyemmel meg is tehetem, hogy elküldöm a pincért, hogy jöjjön vissza később! 🙂
De sokszor elvárom, hogy segítsen a számomra megfelelő étel kiválasztásában. Megkérdezem, hogy mit ajánl, illetve elmondom az álláspontomat, hogy „ma speciel szárnyast ennék”. Amennyiben sikerül közös nevezőre jutnunk, akkor már rendelem is. Eme hezitálásom alkalmával mindig nagyra értékelem, ha tudja, hogy melyik fantázia név mit foglal magában. Ha többek közt arra is fény derül, hogy hogyan készül el az étel, akkor aztán megfogtak, nincs menekvés, újra fognak velem találkozni. Persze, ehhez a hozzáálláshoz még hozzátartozik a kedvesség és egy mosoly. Egy jó vacsorához jó bor dukál. Ha még bort is tud ajánlani, vagy figyelmes és küld egy sommeliert, akkor az NON PLUS ULTRA.
De sokszor elvárom, hogy segítsen a számomra megfelelő étel kiválasztásában. Megkérdezem, hogy mit ajánl, illetve elmondom az álláspontomat, hogy „ma speciel szárnyast ennék”. Amennyiben sikerül közös nevezőre jutnunk, akkor már rendelem is. Eme hezitálásom alkalmával mindig nagyra értékelem, ha tudja, hogy melyik fantázia név mit foglal magában. Ha többek közt arra is fény derül, hogy hogyan készül el az étel, akkor aztán megfogtak, nincs menekvés, újra fognak velem találkozni. Persze, ehhez a hozzáálláshoz még hozzátartozik a kedvesség és egy mosoly. Egy jó vacsorához jó bor dukál. Ha még bort is tud ajánlani, vagy figyelmes és küld egy sommeliert, akkor az NON PLUS ULTRA.
Persze a céges karácsonyi partikon általában nem pincér teszi elém az ételt, hanem én magam válogathatom össze a pultról. Manapság egyre jobban figyelembe kell venni, hogy az embereknek különböző táplálkozási szokásaik vannak, néha akaratuk ellenére. Egy jó buliban alapfeltétel, hogy a menünek meg kell felelnie mindenki elvárásainak; a vegetáriánusoknak, a lisztérzékenyek, a tejcukor allergiásoknak, stb. Természetesen az adagban is meg kell állapodni az étteremmel. Gyakran tapasztalom, hogy elég hamar elfogy az étel, és a későn jövők már azt sem tudják, hogy mi volt az étlapon. Lehet, hogy már a konyhában eltűnt egy-két tányér, vagy csak a pincérek túl lassúak a pult utántöltésében?
Persze, itt meg kell, hogy védjem a személyzetet, a szakácsokat, illetve a catering céget.
Mi magyarok szeretünk sokat enni. Csak zárójelben említeném meg, hogy sokszor nem a minőség, hanem a mennyiség a fontos. Sőt, mindent meg kell kóstolni!
Illetve az a cég, ahol max. 10 % a nők aránya, rendesen tud ám fogyasztani! A desszert is pillanatok alatt eltűnik az asztalról!
Mi magyarok szeretünk sokat enni. Csak zárójelben említeném meg, hogy sokszor nem a minőség, hanem a mennyiség a fontos. Sőt, mindent meg kell kóstolni!
Illetve az a cég, ahol max. 10 % a nők aránya, rendesen tud ám fogyasztani! A desszert is pillanatok alatt eltűnik az asztalról!
A műsor sem utolsó szempont. A cégünknél minden évben a házi zenekarunk ad egy kis ízelítőt pop-, rockslágerekből, ami biztosítja a jó hangulatot. A tavalyi meglepetés az egyik stand-up comedy jeles képviselője volt. Ezzel nemigen lehet bakot lőni!Aztán az itallap kerül előtérbe. Megmondom őszintén, hogy italfogyasztásban nagyon jók vagyunk. Talán túl jók… Kellőképpen fogynak az italok illetve a felszolgálók keze folyamatosan mozog, hogy újratöltsék a poharakat, már-már görcsbe rándul a monoton mozdulattól.
Aztán beindul a zene és nekem táncolni kell! Körülnézek, férfiak hada (legalábbis azt gondolom). Talán lesz egy, aki nemcsak az ital hatására, hanem inkább kulturális elvárásnak eleget téve megteszi az első tánclépést. Aztán felébredek és rájövök, hogy ez NEM a jazz-balettet végző diákok bankettje. 😀 Egyezkedek a DJ-vel, hogy tegyen be valamilyen latinos ritmusokat képviselő előadót. Miután nemtetszését nyilvánítja ki az ízlésemmel kapcsolatban, előkeres egy Marc Anthonyt és én próbálok keresni a több száz fiúból egyet, aki kapható egy kis salsára. De lehet, hogy álmodom?
Igen, talán igen. Aztán 1 óra után egyre üvegesebb tekintetekkel találkozok a folyosón, ahol egyre hosszabb utakon próbálják megtalálni a kollégák a mosdót. Amikor úgy gondolom, hogy jóból is megárt a sok, pláne, ha az kolléga, akkor hazaindulok. Éjszakai járattal, vagy taxival. Ritka, mint a fehér holló, hogy valaki megossza velem a taxiját, vagy, ha esetleg nem ivott alkoholt, felajánlja, hogy hazavigyen.
És arról már nem is beszélnék, hogy következő héten megy a pletyka, hogy ki kivel ment haza, ki kivel jött össze!
Nem baj, egy évünk van, hogy elfelejtsük – vagy éppen kiderítsük – mi is történt a céges karácsonyi partin…
A nevem Melania macron vagyok 35 éves. éves 31 éves koromban mentem férjhez, csak egy gyermekem van, és boldogan éltem. Egy év házasságom után a férjem viselkedése annyira furcsává vált, és nem igazán értem, hogy mi történt, ő pakolt ki a házból egy másik nőnek, annyira szeretem, hogy soha nem álmodom elveszíteni, megpróbálom a legjobb annak biztosítására, hogy a férjem visszajöjjön hozzám, de mind hiába, sírok és sírok segítséget keresve, megbeszéltem a családjával, de nem kaptam választ. Tehát a legjobb barátom, cynthia, és megígéri, hogy segít nekem . Mesélt nekem egy Drosagiede nevű férfiról, azt mondta nekem, hogy nagyon nagyszerű ember és igazi férfi, akiben megbízni lehet, és nincs semmi olyan szerelmi kérdés, amelyet nem tudna megoldani, és elmondta, hogyan segített számtalan embernek kapcsolatuk helyreállítása. Nagyon meg voltam róla győződve, gyorsan felvettem a kapcsolatot a doctorosagiede75@gmail.com e-mail címmel vagy a WhatsApp +33753154980 telefonszámmal. Minden problémámat elmagyarázom neki, ő azt mondta, hogy ne aggódjak, hogy minden problémám azonnal megoldódik. Megmondta, mit kell tennem, hogy visszavegyem a férjemet, és én meg is tettem. Azt mondta, hogy három nap múlva a férjem visszatér hozzám és koldulni kezd, és ez valóban úgy történik, ahogy mondta, nagyon meglepődtem, ez nagyon csodálatos. Istennek legyen a dicsőség, most nagyon szoros a kapcsolatunk, és mindketten újra boldogan élünk. Ha hasonló problémája van, vegye fel vele a kapcsolatot most, és keresse meg a problémát egyszer és mindenkorra. élek a bizonyságról
Örülök, Katka, jó olvasni! 🙂
Köszönöm a tipppet, elloptam a Rabló Karácsony ötletét és nagy sikere volt! 😉 😀
Na, megvolt nálunk is a nagy parti. A kisfőnök már 8-kor hívott telefonon, hogy ugye megyek (szerencsére a férjemet haza tudtam kérni, így ő vette fel a telefont, amíg a kicsit altattam). Elaludt a picúr, én taxival elrobogtam a partira, ettem a tortából, aztán egy óra múlva hazataxiztam, az egy óra alatt meg beszélgettem a nagyfőnök feleségével, elég könnyen megúsztam az egészet. De ahogy láttam, senki sem részegedett le, nem volt egy közös program,
csak az evés, és csapatokban próbáltak beszélgetni az emberek… Jövőre, ha bizonyos dolgok jobban megoldódnak az életemben, akkor talán kezdeményezem ezt az ajándékrablást, talán valami közösséget is alkotnának úgy a jelenlévők.
És természetesen, irigység is beszél belőlem, egy igazán jól megszervezett karácsonyi parti biztos sokkal jobb, ahol veszik a fáradságot, és programok is vannak…
Semmi kedvem nincs a férjem nélkül bulizni… A minap a kisfőnök nekiesett a férjemnek, hogy engedjen már el néha bulizni. De én nem akarok! A férjemmel akarnék végre eljutni valahová. Nem értem miért olyan fontos egy céges karácsonyi parti, amiről egy kisgyerekes anyuka ne hiányhozhatna, és minek kellene éjjelente elmászkálnom olyan emberekkel, akiket nem is szeretek, csak hogy ne lógjak ki a társaságból?… (Csupa szingliről beszélünk, illetve felnőtt (17-18 éves) gyerekek szüleiről.) Anyuka lettem, kicsi a gyerekem, bármennyire is nézegetném szívesen a ruhatáramat, hogy mit is vegyek fel a céges karácsonyi buliba, nem teszem. Sajnos úgysincs megszervezve az itt leírtak alapján, csak elmegy a cég egy helyre, tart a nagyfőnök egy beszédet, aztán evés, berúgás, sztorizgatás. Még ha konstruktív vagy világmegváltó beszélgetések lennének… Persze a hölgyek felveszik a legszebb ruhájukat, és megnézzük egymást, és rácsodálkozunk, hogy a hétköznapok szürkeségéből mennyi szépség tör elő, szép és jó ez, de… Nekem nincs kedvem ünneplő ruhát felvenni, nincs kedvem órákig válogatni mit vegyek fel, másra vágyom. Sokkal többet jelentene egy kellemes családi este. Talán majd évek múlva más lesz.
Biztosan jó lehetett ez a rabló karácsony, legalábbis -gondolom- jó hangulatot teremtett ez a játék. Jó egy kicsit eltérni a megszokott sémától. 🙂
(előzmény @Katka22) Igazad van, nem kell puccos helyszín ahhoz, hogy az ember jól érezze magát. Sokkal jobb a családias légkör kevesebb emberrel és a kollégák által készített finomságokkal. 🙂 Fontos, hogy a társaság jó legyen.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kis cég, és a főnök úgy gondolta, hogy olyan karácsonya lesz az alkalmazottaknak, amilyen még eddig soha, ha már egyszer ilyen jól dolgoztak.
Egy neves cukrászda különtermébe szólt a meghívó este 7-re. Mivel én nem szeretek késni, időben odaértünk, kicsípve, talpig sminkben, bundában. Le is fagyott az arcom, mert a helyszínen három pincér szaladgált, se megterítve, se feldíszítve, se semmi. Na gondoltam, a főnök ettől be fog gőzölni! Pincérek lelkesen magyarázkodnak, hogy másik rendezvényük is van, stb. és nem készültek el időre, segítsünk már nekik. Bunda, táska, cuccok repültek az ablakba, és elkezdtünk teríteni, díszíteni. Közben jöttek a többiek, mindenki beállt, az evőeszközöket mosogatni kellett, megjöttek az értékesítő fiúk, akik beálltak a sarokba, hogy bemelegítsenek egy kis itallal, kínálták a többieket, szuper volt a hangulat, koccintottunk, dolgoztunk. Egyszer csak belép a főnök, körülnéz és hát nagyon ideges volt, felkapta a telefont, ordított bele, járkált fel-alá, nagyon nagy volt a dráma. Mindenki csitította, hogy így is jó, és tényleg nagyon jól éreztük magunkat, meg is beszéltük, hogy lemegyünk a térre babgulyást enni.
Mikor a hangulat a tetőfokára hágott, kinyílt a térelválasztó ajtó, és gyönyörűen megterítve várt bennünket a terem. A vacsora után levetítették azt a kisfilmet, amit a kezdetektől felvettek, hogy ki hogyan reagálja le, hogy nincsen karácsonyi vacsora, hogyan próbálja megoldani a helyzetet. Egyfajta team-building volt, és a főnöknek is tanulságos, hiszen jobban megismerte az embereket. Rengeteget nevettünk az arcokon, nagyon jó volt.
A kis cég azóta már megnőtt, a főnök is megváltozott, engem is elsodort az élet, de máig szeretettel gondolok rá, hogy ilyen felejthetetlen lett az a karácsony.
Na, tegnap megtörtént a mi szervezeti egységes karácsonyunk. És a várakozásokhoz képest pozitívan csalódtam, jó volt a hangulat, finomak az ételek (bár sajnáltam is, mert egy csomót a tányéron hagytam, nem bírtam megenni), és nagyon jó a hangulat. Ehhez természetesen hozzájárult egy aranyos kis “játék”, a rabló karácsony. Mindenki vett egy előre meghatározott összegű ajándékot, szépen becsomagolta, hogy ne lehessen könnyen ráismerni. Kipakoltuk egy asztalra, majd a résztvevők sorszámokat húztak. A sorszám alapján első kiválasztott egy tetszőleges ajándékot és kibontotta, mindenki megnézte, mi is az ajándék. Ha a sorban utána következőnek megtetszett az ajándék, amit első kihúzott, elrabolhatta tőle, ekkor az, akitől rabolta, bontott egy következő ajándékot. Ha pedig nem tetszett az első által kibontott ajándék a másodiknak, akkor bontott az asztalon lévő ajándékok közül, és ez így ment addig, míg valaki a legutolsó ajándékot is elvette az asztalról. Nagyon sokat nevettünk, voltak igazán ötletes ajándékok, és voltak olyan ajándékok (pl. finom belga sör, plüss kutya, stb.), amikért ádáz küzdelem folyt. Volt, hogy már folyt a könnyem a nevetéstől, nagyon jól sült el.
Aliza, változni fog ez is. Ha már nem lesz anyatejes, ha valaki más cumival is meg tudja etetni este (persze csak akkor, ha nem vagy cumiellenes), akkor Te is egy kicsit szabadabb leszel, és nyugodtan rábízhatod a férjedre az esti altatás-etetést. A kollégákra meg nem kell figyelni, ha számodra a gyermeked jóllakott mosolya százszor többet ér este, mint egy nagy kollegiális összetartás, akkor magasról tojni kell a fejükre! 🙂
Eddig anyatejjel aludt el. Nyáron is szünet nélküli a hajtás, csak nem éjjelig, “csak” este 8-ig. Ha játszóházba megy a kicsim, addig mászkálhatok. Már rég nincs kivel, kivétel nélkül mindenki beállt egy munka-shopping napirendbe.
Aliza, szerintem is tegyél magasról a kollegáidra, úgy tűnik nekik egy céges buli az év fénypontja. Ugyan már…
(Viszont, ezt már csak zárójelmben és halkan kérdezem: tényleg soha nem fektette le a férjed a gyereket? Megértem, hogy most hajtás van, de nyáron se, hétvégén se? Nincs is rá igénye? Ezek szerint te soha sehova nem mehetsz? … De lehet, hogy már előítéletes vagyok a férjeddel azok után, amiket írtál róla…)
Jó, hogyha nem vagyok ezzel egyedül… Egyszerűen úgy érzem, hogy ellenségesek velem, mert anya vagyok, és nem olyan, aki ostorral rendeli haza a férjét a munkából. Az ostorral hazarendelt férfi kollégák szintén nem értik, hogyhogy nem a férjem altatja a gyereket, és hogyhogy nem ő főz, mos, takarít még a munka után. Skandallum.
A kollégáim meg szinglik/elváltak, illetve pár van alkalmazott férjjel, a férfi kollégáim alkalmazottak, akik időben hazamehetnek. Más…
Ez egyáltalán nem abnormális! Egy dolgozó anyának általában ugyanez a menetrend, mint nálad, csak egyszer-egyszer adódik olyan alkalom, hogy kiszakadjunk ebből. De a családért és a megélhetésért megtesszük ezt az áldozatot (én is úgy robbanok ki a munkából du., és rohanok a gyerekért, aki természetesen az utolsó a csoportból…).
A mai napra én is folyamatosan szervezkedtem, kit is kérhetnék meg, aki elmegy a gyermekért az oviba, és hazaviszi, és vele van addig, amíg a férjem haza nem ér (olyan este 8, fél 9 felé).
Annyiban érthető, hogy tényleg látják, hogy a férjem sosincs otthon, éjjel-nappal dolgozik, én meg vagyok a gyerekkel, család nélkül, és így én megyek a bölcsibe, ahonnan nem késhetek, így nem tudok túlórázni, plusz dolgokat bevállalni, és én vagyok otthon, ha beteg a gyermekem. A férjem meg kivan, ha otthon van ideges, mert széthajtotta magát teljesen… De ez szerintem nem annyira abnormális, hogy rögtön el is váljak. Talán vége lesz a válságnak egyszer, és eladjuk a házunkat is talán, hogy ne kelljen a törlesztőt fizetni…
Aliza, attól még, hogy a mh-en nem tudsz részt venni a karácsonyi vacsorán, nem kell elkeseredni. Neked fontos a család, a gyerek, és persze a munka is, de meg kell hogy értsék, hogy nem áldozhatod fel a családodat a munkahely oltárán csak azért, mert a munkatársaknak meg ez a természetes. Nem is értem, hogy mondhat ilyet valaki, hogy ha nincs “szabadidőd”, akkor inkább hagyd el a férjedet… Számomra felfoghatatlan!!!
Bocs a káromkodásért, de teljesen szét vagyok csúszva emiatt a karácsonyi izé miatt, minden téren.
Valahogy én is úgy vagyok vele, ha a férjem dolgozni és nem bulizni jár, akkor miért hagynám el, hagynám a szarban? Valahogy nem értik meg, hogy válság van, aki nem hajtja szarrá magát, az csődbe megy (lásd a tízezres nagyságrendű csődjelentéseket.) A másik kollégám is csak annyit fűzött hozzá, hogy ő is ezt adagolja nekem, hogy hagyjam el, csak finomabban…
Ok, ez egy nagyon szar hajtós időszak, de akkor is olyan méltánytalan így. Hogy én nem tudok túlórázni meg bulizni menni. Hát nem tudok. Ennek tudtával vettek vissza.
A régi cégnél folyamatosan változott a karácsonyi vacsi menetrendje. Az elején volt a puccos buli flancos kajával munkatársak és partnerek részvételével, és volt egy kis családias jellegű az irodában, én vittem muffint, ez orosz kolléganőm húsos és káposztás pirogot hozott, cukrászdából hoztunk bejglit, ezeket mindig nagyon szerettem.
Aztán valahogy megváltozott, maradt csak a puccos buli flancos kajával partnerek nélkül. Annyit tudtam még tenni (mivel általában én szerveztem ezeket), hogy próbáltam becsempészni egy kicsit a saját ízlésvilágomból, és olyan zenekarokat kerestem meg, akiket én is ismerek és szeretem azt, amit és ahogy játszanak. És jó volt hallani kollégáktól utólag, hogy mennyire hangulatos volt a banda, és ezért érdemes volt elmenni.
Viszont minden egyes karácsonyi vacsi előtt valamilyen rejtélyes oknál fogva problémás lett az időjárás – hol hatalmas szél, hol havazás, hol ónos eső nehezítette a bejutást az irodába, volt, hogy a saját szervezésű karácsonyi vacsiról azért késtem, mert 3 órán keresztül araszoltam dél-pest és észak-buda között… 🙂
Most új cég, ma lesz a karácsonyi vacsi (nem teljes céges, csak szervezeti egység szinten), majd meglátjuk… 🙂
Ej már! Nehogy te érezd magad rosszul…. Majd ha nagyobb lesz a gyerkő és már mered másra bízni az altatást, akkor majd mész ilyen helyekre….
Szerintem a Karácsonyi buli tipikusan az, ami NEM kötelező program.
Kis cégben dolgozom, itt épp ezért talán még fontosabb a karácsonyozás. De amióta anya lettem, nem megy. Idén jöttem vissza dolgozni, és a karácsonyi buli ideje a fürdetés-fektetés időszakában kezdődik, és éjjelig tart.
A kisfőnök egyenesen nekemrontott, hogy váljak el, mert ilyen nincs, hogy nem tudom megoldani… (Váljak el, menjek anyaotthonba, ennél még az is jobb, szó szerint ezt vágta a fejemhez.)
(Eddig rajtam kívül senki sem altatta a gyermekem.)
A férjem meg karácsonyi hajtás miatt éjfél-kettő előtt nem jön haza, és hatkor-hétkor már megy is dolgozni.
Nincs kedvem menni. Meg akarok szűnni. Ez nekem nem megy.
Régen én is jártam ilyen multis karácsonyi bulikra…. Mindig nagyon vártam, de nem kaptam tőle túl sokat… Pedig az még a pénz nem számít időszak volt a multikban….
9 éve van saját cégem…. 9 éve kell megoldanom 15-20 ember Karácsonyát egy családias cégben….. 2 évvel ezelőttig, ez egy-egy étteremben zajlott, mindenki hozta a párját, volt, hogy volt DJ, volt, hogy volt valami csapatjáték (rendezvényszervező), de igazából egyik sem volt az igazi… A gazdasági válság meg csak jött és jött…. 2 éve már egy szerény étterembe mentünk, a párjaink nélkül, zsebből vettem egy kis karácsonyi apróságot a kollegáknak…. Tavaly tovább romlott a helyzet, a fizetéseket is nehéz volt kiadni, nemhogy egy vacsit megfizetni, de azért nehogy már elmaradjon pénz miatt a Karácsony és akkor jött az ötlet….
Karácsonyozzunk az irodában! Készítettünk hidegtálakat, süteményeket…. 4-5 fő összedobta a karácsonyi menüt…. Persze nem volt olyan különleges, mint egy flancos étteremben, de cserében házias volt és jó szívvel készült….
Egyik kollegánk egy nagyon szép verssel készült, ez volt a műsor….. Meg a csapatépítőnkről összerakott kisfilm, amin dőltünk a nevetéstől….
Utána meg előkerült a kártya, a társas, de volt akik csak beszélgettek, mértékkel fogyott az ital is…. Nevetttünk, kacagtunk, ugrattuk egymást, voltak meghitt beszélgetések és őszinte pillanatok….
És megtaláltam. Megtaláltam azt a meghittséget, amit évek óta kerestem ezeken a céges Karácsonyokon….
És persze a csapat megszavazta iziben, hogy nekik nem kell flancos drága éttermi karácsonyozás, legyen csak ilyen meghitt az irodában….
A posztot olvasva elkezdtem gyanakodni, hogy egy helyen dolgozunk:) Főleg ennél a mondatnál:
“A cégünknél minden évben a házi zenekarunk ad egy kis ízelítőt pop-, rockslágerekből, ami biztosítja a jó hangulatot.”
😀