Aránylag fiatal család vagyunk, egészen kicsi gyerekekkel, valahogy nálunk nem kérdés, lesz-e igazi karácsonyfa karácsonykor. De egy baráti beszélgetés során kiderült, ez – különböző okokból – korántsem ilyen egyértelmű más családoknál.
A karácsonyfa-állítás szokásának előzménye egyrészt a termékenységet, örök életet, fejlődést, növekedést jelképező karácsonyi életfa, termőág. Másrészt a középkori, egyházi eredetű szokás, miszerint Ádám-Éva napján előadták a teremtés történetét. Ebben szerepelt a paradicsomi életfa, a tudás fája, melyre – almán kívül – rákerült a kígyót jelképező lánc is. Az almafát télen örökzölddel, fenyőfával helyettesítették. A karácsonyfa és a karácsonyi termőág állításának szokása sokáig egymás mellett élt, díszei is sokáig azonosak voltak.
Magyarországra (és a világ talán összes pontjára) Németországból érkezett a faállítás szokása, de még a múlt század első felében is csak szórványosan jelent meg, hiszen nem mindenkinek volt módja fenyőfához jutni. A maihoz hasonlító fenyőfa-árusítás az ’50-es, ’60-as években vált elterjedté.
Manapság számtalan helyen, számtalan választékban árulnak díszítésre alkalmas fenyőféléket, de sokszor a vásárlók számára csillagászati áron. Az elmúlt években kialakult egy, a termelők számára meglehetősen veszteséges rutin, amikor a türelmesebb, taktikusabb vevők az utolsó pillanatban indulnak el fát vásárolni a holnaptól elértéktelenedő áruiktól kétségbeesetten szabadulni vágyó kereskedőkhöz. Ezt viszont az elmúlt évre már megelégelték a termelők, sokan inkább eladták hulladék fának a minőségi fenyőfákat, de nem mentek bele ebbe a számukra méltatlan üzletbe.
Úgyhogy aki idén is ezt a taktikát akarja követni, nem árt, ha készül egy B-tervvel…
Vannak, akik egyáltalán nem akarnak fenyőfát állítani a lakásukba, vagy mert nem követik a karácsonyi szokásokat, vallási okokból, vagy egyszerű érdektelenségből, vagy valami teljesen praktikus okból, kicsi a lakás, allergiás valaki…
Vannak, akik környezetvédelmi, vagy egyéb szempontokból inkább a műfenyő mellett döntenek, számukra már kielégítő kínálatot tudnak nyújtani az üzletek, élethű fenyőtől a teljesen újragondolt, minimalista fenyőig minden kapható a boltok polcain. Ők vagy nem is hiányolják, vagy különböző illóolajokkal pótolják az igazi fenyő illatát.
Vannak azonban olyan családok, ahol szeretnének ugyan egy illatos fenyőt a szoba közepére, de egyszerűen nem telik rá. Nem minden család tud több ezer forintot nélkülözni egy kisebb fa megvásárlására, főleg, ha még a díszeket is most kellene beszerezniük. Náluk megoldást jelenthet néhány termésből készített díszekkel felöltöztetett jelképes fenyőág.
Még egyedül élő lánykoromban ingyen is kaptam egy-két ágat egy koszorú- és faárustól, remélem, másnak is szerencséje lesz, és találkozik ilyen kedves, jólelkű eladóval.
Nálunk idén nagy fa lesz, egyszerűen kisebbet nem kaptunk ott, ahol vásárolni akartunk, de sebaj, most legalább nem kell az éjjeli szekrényre állítani, a földön tesszük be a talpba.
Az évek óta bevált piros-natúr díszekkel fogjuk felöltöztetni a fát – immár a két nagy fiúval közösen. Minden évben sütünk és rajzolunk mézeskalácsot is, amiből szintén kerül a fára. Engem nem zavar, hogy mindig hasonlóan néz ki a fánk, csak a névre szóló szívdíszeink szaporodnak időről időre. Nem követjük az éppen aktuális fenyőfatrendet, az az egy garnitúra dísz kiszolgál még pár évre minket.
Sokáig vívódtam, hogy a sok-sok hagyomány közül melyiket vigyük tovább majd a családunkkal. Mivel nem vagyunk vallásosak, a Szentestés Jézuskás történet éppen olyannyira illik az életünkbe, mint a sütit és tejet kívánó Télapó meséje. Mivel a meséken keresztül úgyis az amerikai vonal özönlik a lakásunkba, és egyébként is tetszik az egész Északi-sarki történet felépítése, úgy döntöttünk, hogy nálunk is 24-én délután van fadíszítés, és 25-én reggelre érkeznek az ajándékok, amiket a Télapó hoz. De ugyanakkor beszélünk az újszülött ünnepéről, Jézus születéséről is.
Ti hogy készültök az ünnepre?
