Mint már az előző posztban is írtam, odáig sikerült eljutni, hogy már karácsonykor is elmentem futni egyet. Nagyon jól is esett ebben a decemberi tavaszi napsütésben, még akkor is, ha éreztem, hogy kicsit lomhábban mozgok a kelleténél. A következő napok is ebben a ködös tanácstalanságban teltek: a nagy kajálások váltották egymást a tisztulás kétségbeesett kísérleteivel.
Az újévi fogadalmak egyike már tuti befutó: tisztító- és fogyókúra. Vagyis: böjt, futás, tisztító tea, kevés hússal, minimális alkohollal, sok zöldség és vitamin. Tavaszra erősek leszünk és fittek, és talán-talán ismét beleférek egy-két régi ruhámba, amikben jól éreztem magam.
Vagy ez is csak a szokásos, be nem tartott fogadalmak egyike marad? Egyszer már sikerült – igaz, annak is több éve már. Amikor január elején fittness bérletet vettem, és hetente többször buzgón jártam tornázni. Nagyon szeretnék ismét a versenysúlyomnál lenni, úgyhogy hátha, mégis…
A másik fogadalom voltaképpen egy olyan feladat, ami már aligha tűr halasztást: rendet kell raknom az íróasztalomon és a környékén. A lakás ezen szeglete kaotikus, sötét lyukká vált, ahol a legkisebb mozdulatra is könyvhalmok dőlnek az emberre, és még ma is tűnődöm rajta, hogy voltaképpen mit is keres a régi bringám pedálja a laptopom mellett… Szóval itt a jövő évre tipp-topp rend lesz!
Annál is inkább kell a megtisztulás itt is, mert máris égnek áll minden szál hajam, ha a jövő évi feladataimra gondolok, és ha minden munkának tisztességgel a végére akarok járni, akkor nagyon bele kell húzni. Pláne, ha bekopog még egy gyerek az életünkbe, valamint összejön a lakás-projekt is.
A karácsony utáni napokban az én családomhoz utaztunk el végre, az ország másik végébe, és itt voltaképpen kezdődött minden elölről. Töltött káposzta, pogácsa, sült birka, húsleves kakasból, sütemények, stb. Ipari mennyiségben, persze. Ugyan már jóval visszafogottabban vetem bele magam ezekbe az élvezetekbe, de a hétköznapi mértéket mindenképpen meghaladja az itthoni fogyasztás.
Azért az utazás is megért egy misét… Reggel hétkor indultunk Budapestről, előtte volt egy baráti összejövetel. Úgy gondoltuk, nem maradunk sokáig, mert reggel ötkor kelnünk kell. Csakhogy! Egy nagyon kedves barátom éppen akkor érkezett, amikor mi már indultunk volna, úgyhogy a kedvéért maradtunk még. A vége persze az lett, hogy olyan lelkesen ugráltunk a Boban Markovicra, hogy feljött az alsó szomszéd, és buzgón ürítettük a poharakat is – így aztán bő két óra alvás után, kialvatlanul és kicsit kótyagosan indultunk útnak. Ez azért nagy bünti volt.
Hogy kicsit azért az egészséges életmódra is adjunk valamit, elmentünk családilag fürdőzni egy közeli kisvárosba. Először majdnem vissza is fordultunk, amikor megláttuk a tömeget, de jól tettük, hogy kitartóak voltunk. Megérte. Forró gőzben és szaunában izzadtuk ki magunkból a mérgeket, és dagonyáztunk a finom gyógyvízben.
Este aztán felfedeztem a húgomék lakásában egy szobabiciklit valamint egy elliptikus trénert, és hirtelen felindulásból el is kezdtem használni őket. Márpedig ez olyan, hogy az ember csak úgy, kíváncsiságból elkezdi, de aztán valahogy rákattan, és addig hajtja, amíg bírja. Naná, hogy ez most is így volt, úgyhogy remélem, legalább egy-két töltött káposztával kevesebb van a rovásomon.
Holnap még egy csöndes szilveszter a férjemmel kettesben a szülővárosomban, aztán jöhet az új év, az új élet, az új kihívások!
Mindenkinek sikeres és boldog új évet kívánok!
Hajrá!
Sok sikert a fitnesshez 🙂 !
BUÉK!