Luca arról írt nekünk, milyen különös helyzetbe került, és arról is, hogy ez – minden konvenció ellenére – boldoggá teszi.
Te bevállalnád?
Fura ez a helyzet, leginkább talán azért, mert nem úgy nőttem fel, hogy ilyesmi lehetséges. A férjemnek szeretője van lassan egy éve, én pedig nemhogy nem akadtam ki, hanem egyre boldogabb vagyok. Nem azért, mert utálom a férjemet, vagy nem érdekel, hogy mit csinál. Nagyon szeretem őt, és tudom, hogy ő is engem.
Három gyereket nevelünk, én részmunkaidőben dolgozom, a legkisebb fiunk négy éves. Szerintem mindig is jó pár voltunk, már a legelejétől fogva, bíztam a férjemben, és tudom, ő is bennem. Csodálatos ember ő és csodálatos családapa. Támogatott a nehézségekben, sokat dolgozik, figyel ránk és ez nem csak a gyerekeket jelenti, hanem engem is.
Amikor a szeretője (legyen álnéven Ildikó) feltűnt, bevallom, én támogattam, hogy legyen köztük kapcsolat, mert rögtön észrevettem a vonzódást. Tudom, hogy mindenki hülyének fog tartani ezért, de utólag is úgy érzem, jól döntöttem. Nálunk ugyanis mindig az volt a szexszel, hogy a férjem többet szeretett volna, én meg már az elején is simán elvoltam mondjuk heti két együttléttel. A kedvéért csináltam többször, de amikor a gyerekek megszülettek, már ezt sem bírtam. Aztán idővel újra ment megint, ő pedig elfogadott engem így, lemondott a gyakoribb igényeiről meg sokmindenről, amit én nem igazán szívesen csinálok az ágyban, nehezemre esik, neki meg természetes lenne. A képzeletetekre bízom, mik ezek. Lényeg, hogy mindig éreztem benne a vágyat és mindig tiszteltem, hogy a kedvemért örökre eltekint a beteljesülésétől, de – bevallom – kicsit féltem, hogy elveszíthetem. Ezt inkább kettős érzésnek nevezném: egyrészt tudtam, hogy nem akar elhagyni, hogy nagyon fontos vagyok neki én is meg a család is, másrészt féltem, hogy mi van, ha egyszer elpattan ez az egész, ha már nem bírja tovább? Hiszen nem tudtam más lenni, mint ami vagyok, nem tudtam ebben többet adni, csak a magam részéről a maximumot. Nem is kérte egyébként.
Ildikóval egy közös társaságban találkoztunk. Megmondom őszintén, engem is lenyűgözött. Idősebb nálam és a férjemnél is jópár évvel, elvált, nagy gyerekei vannak, különleges a kisugárzása. Láttam, hogy tetszenek egymásnak, és végül úgy döntöttem, magukra hagyom őket. Eljöttem a partiról, és sms-ben megírtam a férjemnek, hogy részemről lefeküdhet Ildikóval. Nem tette. Hazajött, és megbeszéltük a dolgot. Utána lett viszonyuk, és azóta élünk így.
Nehéz leírnom, miért érzem magam jól, mert magam sem értem egészen. De erősebbnek érzem a kapcsolatunkat annál, mint amilyennek néhány éve tűnt. Nem kapok kevesebbet a férjemtől. Sem szexben, sem figyelemben. Nem vagyok megalázva, és – lehet, hogy hülyén hangzik -, de hálás vagyok ennek a nőnek, hogy meg tudja adni azt a férjemnek, amit én nem akarok vagy nem tudok. Azt hiszem, Ildikó meg csodál engem – egyszer célzott erre a férjem -, hogy ilyen családi hátteret biztosítok.
Nem, nem vagyunk barátnők, talán egy másik világban lehetnénk, nem tudom.
És nem, nem azt tanultam kiskoromban, hogy ez lehetséges, nem így nőttem fel, és soha nem hittem volna, hogy ez velem megtörténhet, most mégis itt állok, és nem érzem úgy, hogy félnem kéne, elégedetlenkednem vagy szomorkodnom. Nekem ez most kerek.
Èn nem itelem el Lucàt bàr en ugyanolyan szex imàdo vagyok mint a ferjem.Harom gyereket nevelünk együtt boldogan,rengeteget dolgozunk de amint van rà szabad percünk màr azon gondolkozunk hova is bùjhatnànk.valoszinüleg mas nöknek nem normalis a heti5x szex de nekem lèt elemem hogy folyamatosan tetszelegjek a ferjemnek es kìvàntassam magam hogy majd felfaljon akar fözes,takaritas kozben is.
Én nem értem Lucát! Nem is tudnék ezzel a gondolattal megbékélni!
33 éves vagyok, férjem 40-en túl, de én ezt nem így gondolom és a párom sem!
Itt valami elromlott… de nagyon!
De eszembe jutott valami:
van az a pénz! Egzisztencia, biztonság és minden más elviselése…. ehhez nekem nem lenne gyomrom… !!!!!
Pardon, az előbb a Boleyn-lányos gondolatnál az “összejön a dolog” a fiúgyermek szülésére vonatkozik, ez kimaradt.
Eszembe jutott még pár dolog a hímsovinizmusról.
Vannak olyan kultúrák, ahol éppolyan normális a többnejűség, mint az, ha nálunk valaki mondjuk kutyát tart. Olvastam egy könyvet, amiben megszólaltak ilyen feleségek és ők azt hiszik, hogy a szerelem az olyan mesebeli butaság, mint Aladdin csodalápája vagy ilyesmi és kinevetik a nyugati nőket, amiért komolyan elhiszik. És vajon hallott már valamelyikőtök olyan kultúráról, ahol megszokott dolog a többférjűség? Mert én nem.
Aztán nemrég ment a tévében A másik Boleyn lány. A címszereplő hölgy 8. Henrik felesége lett és kétségbeesésében azért csalta meg királyi hitvesét, hogy hátha így összejön a dolog, de nemcsak nem jött össze, hanem ki is derült a félrelépés. Ezért aztán a király kivégeztette a nőt is, a partnerét is és minden más olyan férfit, akivel gyanús lehetett a félrelépés, pedig nem is volt semmi. Miközben Henrik természetesen jobbra-balra a legyet is röptében. És ez tök normális volt, senkiben fel nem merült, hogy kissé igazságtalan a felállás.
És egy mai példa. Egy ismerősnőm férje híres, sikeres és gazdag – és mindenkit megdönt, aki hajlandó. A feleség pedig azt mondogatja magának, hogy minden férfi ilyen. Muszáj ebbe ringatnia magát, mert ha belátná, hogy ez mekkora hülyeség, az egész élete atomjaira hullana – gyerekestől, nagy családi házastól, sportkocsistól.
A mi kultúránkban – és annak egész történelmében – teljesen normális és megszokott, hogy a férfi szabatos nemi életet él, amitől lehetőleg sokkal belevalóbb és macsóbb színben tűnik fel. Miközben a nőknek e téren is hallgass a nevük, ha mégis ugyanezt teszik, akkor k..vák. Hogyan máshogy is lehetne kezelni férfi-oldalról, ha egy nő is csak használja a pasikat, mint ahogyan fordítva természetes és megszokott. Ez igenis megalázó, akár női, akár férfi oldalról történik – és ha valaki önként adja magát ahhoz, hogy ilyen helyzetbe hozzák, akkor az még megalázóbb.
Vegyük már végre észre, hogy a pasik a miniháremükkel csak felsőbbrendűségi érzéseik után mennek. Úgy érzik, nekik jár ez a kiváltság, hogy egyszerre több partnerrel szexelhetnek, tárgyként használva őket. Nekem ez gyomorforgató, akárhonnan nézem is.
Ja, és valószínűleg nem szeretem elég mélyen a férjemet, mert ha ezt tenné velem, abba belepusztulnék.
“Én nem értem ezeket a támadásokat. Miért ítélünk el valakit, ha másként gondolkodik mint mi? Miért nem tudunk toleránsak, megértők lenni? Hiszen mindannyian mások vagyunk. Ezt el kellene fogadni. Mindenkit más tesz boldoggá. Mindenkinek más tetszik. ”
Oké. Akkor mondjuk, hogy van egy férj, akit az tesz boldoggá, ha a feleségéről hetente levághat egy testrészt. A felesége pedig annyira, de annyira szereti a férjét, hogy önként hagyja, hogy ezt tegye vele. Hiszen ettől olyan boldog! És ha a férje boldog, akkor ő is! Ez annyira romantikus, el ne csöppenjek.
Felháborítaná a normális, egészséges értékrendszerű embereket? Naná. És így van jól. Pedig mindenkinek más okoz örömet és ha nem így lenne, egyhangú lenne a világ. Igaz?
Én nem értem ezeket a támadásokat. Miért ítélünk el valakit, ha másként gondolkodik mint mi? Miért nem tudunk toleránsak, megértők lenni? Hiszen mindannyian mások vagyunk. Ezt el kellene fogadni. Mindenkit más tesz boldoggá. Mindenkinek más tetszik. Hihetetlenül szürke és egyhangú lenne a világ, ha mindenki ugyanazt és ugyanúgy értékelné. Gondoljunk csak bele egy egyszerű péládn keresztül. Minden férfinak a szőke nők tetszenek. Mit tehet egy nő, ha férjet és gyereket szeretne? Feláldozza önmagát, a személyiségét, és szőkére festeti a haját, hogy teljesüljenek a vágyai. Vagy marad az eredeti haj színe, és lemond a család adta boldogságról. Ugye milyen egyszerű? De a való élet nem ilyen. Szerencsére. Sokfélék vagyunk, sokféle vágyakkal. És attól működik jól egy kapcsolat, ha ezeket a különböző vágyakat el tudják fogadni, tolerálni tudják a felek. A szex sarkallatos ponja minden kapcsolatnak és az egyik alapja is. Legalábbis ezt állítják a hozzáértők. Így most nem ilyen példát hozok fel, hanem egy sokkal hétköznapibbat. A férj szereti a fűszeres, csípős étleket. A feleség nem bírja megenni. A kedvéért sem fogja, mert utána rosszul érzi magát. De attól a férjét még nem tiltja el tőle. Miért tenné? Ezen ugye senki nem botránkozik meg?Mint ahogy azon sem, hogy ha az asszony nem szereti a focimeccset, akkor nem ül le a tévé elé még a vb idején sem a férjével, csak azért, hogy együtt töltsenek el másfél órát. Nézze a férfi egyedül a söre társaságában, vagy a haverokkal. Nem kell lemondani róla. Ez is ismerős? Felháborító? Szerintem nem.
De ha a szexualitás kerül szóba rögtön másként látjuk a dolgokat. Azt hisszük az a normális, amit mi gondolunk róla. Minden más perverzió, beteges, gyógyításra szorul. De ki határozza meg, hogy hetente hányszor egészséges szexelni? Hány alkalomtól kezdve számít már függőségnek, ami miatt szakember segítségét kell kérnünk? Vagy mi az ami még belefér a normális kategóriába és mi az ami abberáció? Mások vagyunk ilyen téren is. Más a neveltetésünk, mások az igényeink, a vágyaink. Az a jó, ha egy kapcsolatban ezek megegyeznek, mert akkor sokkal könnyebb és egyszerűbb az élet. Feltéve, hogy más téren is hasonlóan gondolkodnak. Mert valljuk be, ez még azért édeskevés egy jól működő kapcsolathoz. Nem értem, hogy ilyen téren miért kellene megalkudnunk, és olyat is megtenni a másiknak, ami a mi igényeinkkel, vágyainkkal ellentétes. Hiszen ha nekem nem okoz örömet, akkor valószínűleg neki sem. Már ha tényleg fontosak egymásnak. És ha egy kapcsolatban közös megegyezéssel jelen lehet egy harmadik, aki csak erősíti az ő összetartozásukat, akkor miért ne? Kik vagyunk mi, hogy elítéljük őket, csak mert másként gondolkodnak? Ártanak ezzel bárkinek? Ha nekik így jó, akkor miért ne működhetne így? Mert nekünk nem menne? Nekem személy szerint biztosan nem menne. Sokkal önzőbb vagyok annál, semhogy elviseljem, hogy a férjem mást ölel. De ez én vagyok, nem a cikk írója.
Ugyanúgy nem ítélem el őt sem, mint ahogy azokat a muszlim nőket sem, akik önként hordják a kendőt a fejükön. Mert ezt ők így látják helyesnek, ettől boldogok. Nem lehet mindenki ugyanattól boldog. Ezt kellene elfogadni végre, és nem kígyót-békát kiabálni arra, aki másként látja a világot, mint mi.
Érdekes, a környezetemben egyre több nő van, aki félrelép, vagy épp felrúgja a kapcsolatát egy harmadikért. Ha már Nyáry könyve eszembe jutott: Jászai Mari 40 évesen csalta meg a nagybeteg Reviczkyt a 19 éves Szomory Dezsővel, és a szeme se rebbent… Alapjában nem különbözünk szerintem, csak a konvenciók elnyomják bennünk a vadászösztönt. No meg egy nő több gyerekkel inkább a biztonságot választja és lemond a “vágyairól”. De nem mindig…
Vékony jég, de ezt a posztoló is tudja. Megeshet, hogy elhagyja a férj a szeretőért, jöhet új nő, akit a feleség kevésbé szívlel, jöhetnek alkalmi kapcsolatok… De akár jól is alakulhat. Végül is mindenki úgy él, úgy igyekszik boldog lenni, ahogy tud. Nekem pl. az is visszás, hogy a “férjem kedvéért”, “házassági kötelességből” szexeljek, akkor is ha nincs kedvem, és tegyek olyan dolgokat, amikhez nincs kedvem… Ez normális, elfogadott, sőt elvárható egy nőtől, az hogy úgymond mással csináltatja a “piszkos munkát” (már elnézést, de itt egyértelműen célzott rá a posztoló, hogy a férjnek szexuális perverziói vannak), az egyértelműen elítélendő? Persze el is hagyhatná, de nem ezt az utat választotta…
De azt tudjuk (ha máshonnan nem, Nyáry Krisztián könyveiből :)), hogy a szerelmi többszögek régen se voltak ritkák. Polcz Alaine (akit Mészöly folyamatosan csalt) fogalmazta meg nagyon szépen: “Ötvenkét évig voltam a társa, akkor is, mikor éppen nem engem tekintett a társának Ezért lehetett többek között, aki, és én, ami. Segítettük, vittük egymást…”
Úgy gondolom, hogy ekkora szexuális vágy már valami hiányosságot mutat, kezelni kellene, nem elég kielégíteni. Számomra hasonlónak tűnik, mintha kocsmázni járna, vagy vásárolgatni, és attól lenne boldog. Valami lelki tartalom hiányzik, pótcselekszik.
sztem ez a nő nem normális 😀
Szerintem egy párkapcsolat legelemibb alapja a kiegyensúlyozottság. Ha mind jogokban, mind kötelezettségekben – vagy ha úgy jobban hangzik: adok és kapok terén egyaránt – nagyjából ugyanannyi jut ki mindkét félnek.
Nagyon kíváncsi lennék rá, hogy Luca férje vajon akkor is ilyen boldog lenne, ha Luca is mással elégítené ki az olyan szexuális igényeit, amit ő nem tud vagy nem akar.
Említett itt valaki más hasonló helyzetet két nő egy férfi felállásban. Kérdésem: az ilyen háromszögekben miért mindig a nők vannak többen? Mi ez, ha nem minihárem? Bizonyos (alacsonyabb érzelmi intelligenciájú) pasik imádják, ha több nőt …-hatnak, de persze a nők ne legyenek mással. Szerintem ebben van egy pici hímsovinizmus.
De a legfontosabb, amit még írni akartam: nagyon érdekelne, hogy Luca férje hogyan éli ezt meg. Mert az oké, hogy Luca ennyire szereti őt és ilyen önfeláldozó. Na de nem zavarja a férjét, hogy miközben ő a testi örömöket hajszolja egy másik nővel, addig a neje dolgozik, gyereket nevel, mossa a gatyáját. Nem érzi úgy a kedves férj, hogy ez mennyire gáz a feleségével szemben? Még akkor is, ha szeretetből áldását adta rá.
Én soha nem tudnék ilyet tenni azzal, akit szeretek.
És még egyszer: nem vagyunk állatok! Elismerem, hogy kinek-kinek más az étvágya és az ízlése, de azt nem tudom belátni, hogy valakiben annyira erős legyen a szexuális vágy, hogy azt ne tudja kontrollálni. Hogy képtelen legyen a boldogságra, ha nem kamatyolhat heti kettőnél többet. Szerintem ez csak önzőség és semmi más.
Ildikó is belenézhetne kicsit mélyebben is a lelkébe. Vajon tényleg jól érzi magát más párjával? Családos férfival? Nő létére ez így neki jó, hogy a szex puszta ösztönkielégítés, testgyakorlat? Nincsenek magasabb igényei?
Kihangsúlyozom, hogy nem ítélem el sem Lucát, sem a férjét, sem Ildikót, de véleményem van róluk, ezt fejtegettem idáig.
Arra lennék kíváncsi, hogy ezt hogyan beszéltétek meg. Ki mondta ki először hogy nem működik a szex, vagy nem jó vagy hasonló.
Én valahogy máshogyan fogom fel ezt a “szeretem a férjemet” dolgot. Az én férjem is imádja a szexet, mint általában a férfiak. Nekem nem lételemem a szex, de mert szeretem, megteszem Neki. Mert a férjem, az én férjem és ez az én dolgom, akár milyen fárasztó vagy nincsen kedvem hozzá, stb.
Nem tudom tárgyként kezelni a férjem szexuális étvágyát, hogy nesze, nekem most nem megy menj aztán keresd máshol az örömeidet.
Ez a te dolgod, csak a tied, te vagy a társa, mint lelkileg és testileg. Tenned kellene érte!
És igen csak vékony jég, mert ahol örömet és boldogságot talál, az egyszer csábítóbb lesz mint melletted ülni a kanapén, és eljátszani a gyermekek előtt hogy minden szuper.
Valóban nem megalázó így anonimen…én is azt gondoltam hogy megalázó, de most már inkább csak sajnállak hogy idáig eljutott a házasságotok.
Sosem fűzök kommentárt általában semmihez, már csak amiatt sem, mert nem szeretnék senkivel vitába szállni…. No de most olyat olvastam, ami még nekem is kiverte a biztosítékot. Ha szereted, azt akarod, hogy boldog legyen. Eddig értem és tisztelem is. Mást akar? Akarjon, elengedem, menjen…. De semmiképp nem úgy, hogy még én jó pofizzak hozzá… Hol marad a méltóság? Ha szeretne, nem tenné ezt meg veled. Ha megteszi, akkor pedig nekem ne mondja hogy szeretne… A mi kapcsolatunk sem volt mindig felhőtlen. Pont a szex miatt, mert én jobban kívántam mint ő. De találtunk arany középutat és nem megcsalás lett a vége. Nem aláznám meg ennyire, akit szeretek. De kérdem én, minek a 3. a kapcsolatban, ha a kedvesem is és én is csak egymásra óhajtozunk? Ha a másik fél kifelé kacsintgat, ott már nagy bajok vannak :S Senkit nem ítélek el, csak mélységesen szánalmasnak látom az ilyen életeket…
Sziasztok. Sok érzelmet váltott ki bennem a reakciótok, és gondolkoztam is rajta tegnap óta. Igazából örülök, hogy olyan is van, aki megért, vagy nem ítél el, mert erre a témára az általános reakció a teljes tagadás és lenézés szokott lenni általában, ami persze itt is megjelent.
@GutBesserWasser – főleg az gondolkodtatott el, amit te mondtál: igen, azt hiszem, igazad van, ez tényleg vékony jég. Talán több biztonságot adna, ha meghúznánk a szokásos határokat, és azt hiszem, az is menne mindkettőnknek. De teljes biztonság így sem lenne, az, szerintem soha nincs is az életben. Ez a helyzet valamivel kevésbé biztos, viszont, azt hiszem, több benne a szeretet.
Tudjátok, tizenöt év után eljutottam oda, hogy tényleg bízom a férjemben. Hogy mit is jelent ez: valami olyasmit, hogy tudom, hogy fontos neki, hogy ketten vagyunk, fontos neki a családunk, és ez mindig jelen van benne. Ezt mérlegeli a másik kapcsolata alakulása során is.
Egyébként pedig egyáltalán nem nézem le és nem becsülöm le a nálam idősebb nőket.
Sokan mondtátok, hogy megalázom magam, csakhogy szerintem az embert akkor lehet megalázni, ha elvesznek tőle valamit, amit nem akar adni, amire akkora szüksége van, hogy nem ember nélküle, amit nem tud odaadni, viszont ha önként adja, bármi legyen is ez, akkor nincs megalázás. Ha önként adtam, tiszta szívből és nem játszmából, akkor nem tudnak megfosztani.
Nagyon fáj, amikor azt mondjátok, hogy valójában egyáltalán nem azok az indokaim és érzéseim, amiket leírtam. Merthogy egyrészt amennyire tudtam, őszinte voltam, és valamennyi közöm van a saját érzéseimhez, másrészt pedig ha nem is látok jól rájuk teljesen, talán egy levélből ti sem tudhattok pontos diagnózist adni rólam.
Ha már ennyi szó esett a szexualitásomról, néhány dolgot pontosítanék: nem vagyok aszexuális, élvezem a szexet, de nem annyiszor, ahányszor mondjuk a médiában mutogatott nők élvezik, és nem szenvedek konstansan a hiányától, mint ahogy ezek a nők szenvednek, és egyébként a barátnőimen is látom, hogy gyakran előfordul. Szeretem a szexet a férjemmel, mióta Ildikó van, néha még szenvedélyesebben, mint régen.
Volt, aki azt mondta, váljak el, és találjak valakit, akinek pont ennyi szex kell, akivel pont passzolunk minden pontban. Csakhogy én a férjemet választottam, és őt akarom, nem egy ideált, aki vagy van, vagy nincs. Nem is értem, miért mondjátok, hogy mást keressek.
Ami meg a fiatalságra vonatkozott, hogy én mit tanítok a gyerekeimnek: hát, kedves @meckyke , szerintem van köztünk néhány évtized, szóval te nyilván egészen másképp látod a világot, mint én, és talán hasonlóan ahhoz, ahogy én láttam régebben, amikor azt gondoltam, hogy van egy minta, ami egyedül vezet a boldogsághoz, és tűzön-vízen követni kell. Azóta rájöttem, hogy ha ezekhez mindig ragaszkodunk, akkor elmegy mellettünk egy csomó minden, ami meglephetne, kiteljesíthetne minket, érzések, amik bennünk magunkban felmerülnek, és ha minden ideált tartani akarunk, elég komoly terrort kell néha önmagunkon alkalmazni, de egyébként persze lehetséges.
Tudjátok, nem tudom, hogy mi lesz egy év múlva, öt év múlva, két hét múlva. Lehet, hogy megbánom ezt a lépést, de néha úgy gondolom, hogy utólag sem fogom tudni letagadni azt a szépet, amit együtt megélünk most.
Magyarországon konzervatívak vagyunk a nyitott házassággal kapcsolatban, nem csoda, hogy a történetben szereplő hármas felállás ennyi mindenkiben felháborodást keltett. Én is szkeptikus vagyok, hogy ez működhet-e.
A barátaink Nyugat-Európában hosszú évekig éltek olyan felállásban, hogy 2 nő, egy férfi. A két nő elfogadta a helyzetet, amiben közösen egyeztek meg, de szó sem volt róla, hogy barátnők legyenek. Ez nem működött volna, féltékenység mindig volt, csak moderálták magukat, szép csendben harcoltak, ki -ki a maga módszereivel. A férfi a hét egyik felét az egyik nővel, a másik felét a másik nővel élte.
Az idő megoldotta ezt a helyzetet is: az egyik nő akart gyereket, a másik nem. A hivatalos feleség nem akart, a nem hivatalos viszont hármat is szült a férfinek, így végül ő ‘nyert’. A válás azóta sem történt meg, a férj látogatásai a feleségnél pedig ritkultak és elmaradtak, szép csendben. Maradt csak a barátság a feleséggel.
Szerintem az olvasói történetben is zajlik a harc a háttérben, akár elismeri ezt a cikk írója, akár nem. És idővel ez is el fog dőlni, kérdés, én ölbe tett kézzel ülnék-e, vagy próbálnám megőrizni a férjemet? Megtartani az igazi kihívás…
Csizinek mondanám, hogy nem hiszek abban, hogy a házasságban minden passzol szexuális téren. A saját példám alapján, és több ismerős barátnőm példájából is azt látom, hogy az, aki nem ment hozzá az első nagy szerelméhez, a lángoló, szexben ideálisan passzoló társhoz,az olyan férjet választott, akivel sok minden másban passzolnak. És a mindennapi életben ez fontosabb, mint a jó szex. A szerelmi életen lehet dolgozni, de mindenkinek tanulnia kell, és akarni. Én 6 év házasság után tudom igazán élvezni a szexet a férjemmel, nehezen csiszolódtunk össze, de tudom, h jól döntöttem, amikor nem a szex volt a legdöntőbb érv, h hozzámenjek-e. Ezzel együtt is szerettem. Az pedig, h hányszor vagyunk együtt, abban is kialakult az arany középút.
A nők monogamok, a férfiak nem. Ha két ember lelkileg harmóniában van, de szexuális igényeik nem egyformák akkor itt az egyik fel foladja azt az igenyet amit elvarhatunk a másik féltől. Az egész életet úgy élje le, hogy lemond mind arról ami meg nagyobb kielégülést okoz neki. Mert a feleség nem folszabadult.. Egy gesa masszázst ajánlanak neki, ismerje meg a saját testet es talán föl fog szabadulni a régi megkötözött dogmaktol, hogy mit szabad es nem a hálószobában
A férj nem tette volna meg azt a lépést, hogy szeretot keressen a felesége tette meg helyette. Hogy sokan ezt elítélik? Miért is? Mert mit fognak mondani a rokonok, ismerősök
A házasságok 80% bán nem működik a szex. Az én környezetemben 10-11 év utan nem éltek házas életet 1- 3 éve!!! Erről nem beszélünk. Önzők vagyunk, lehet.. Félünk, igen félünk ha két ember között ott van a szeretet es harmónia, itt a két félnek a szexuális étvágy más, de miért is kellene elválni? Van egy másik no aki megteszi azt amit a feleség nem tud. A férj a családjával van, es szereti őket! Hol van itt a probléma? Normális dolog ha egy férfi naponta akar szexelni. A 20 éves fiatalkora miért nem mondjuk, hogy abnormis a viselkedésük? Dolgoznak a hormonok, a vadászat hajtja őket. Itt tisztességes volt mind két fel! Jobb ha szeretot tartanak es hazudóznak!?
Gondolkoztam… A szex mint hobbi, nagy függőség…
Ha választani kellene a között, hogy a férjem boldog, energikus, önmegvalósító, de van valakije, vagy halálra dolgozza magát és azért nem jön haza, boldogtalan, én az a)-t választanám. De az furcsa, miért nem elég egy felnőtt férfinak heti 2x, ez szexfüggőség, nem?
Na végre valaki meri vállalni, azt hittem, én vagyok egyedül normális ezen a téren! Mármint, hogy nem tekintem halálos bűnnek a másokkal való lefekvést, egyik oldalról sem.
A hazudozást már inkább, azért ölök, de engem se zavar, ha az ember lefekszik néha ezzel – azzal. Szerencsére őt se, ha én… 🙂 Béke és szeretet, az a fontos.
Két dolgot fűznék hozzá.
1. Szerintem ha két ember összeillik, akkor a szexben is összeillik. Hangsúlyozom: szerintem. Szeretheti egymást két ember anélkül is, hogy tökéletes harmónia lenne közöttük, de az nem az igazi.
2. Nem vagyunk állatok. Még a pasik sem, akiknek a szex sokkal erősebb késztetés. A nemiség tehát nem csak egy testgyakorlat, vagy ha mégis, az nagyon szomorú és borzaszóan üres. Tulajdonképpen az csak önkielégítés egy másik testtel. Az igazi szex, ami más néven szerelmeskedés a két ember közötti érzelmek legintimebb és egyik legszebb kifejeződése. És EZ az, ami miatt nálam és a – szerintem – egészségesen gondolkodóknak/érzőknek a cikk túl meredek.
Hangsúlyozom, ha mindkét fél _valóban_ és _őszintén_ jól érzi magát egy kapcsolatban, akkor oké, bárhogy is érjék el. Csak ne hazudjanak maguknak.
Erről jut eszembe:
+1. Ha Luca annyira boldog, hogy a férjének végre kerek az élete, amit pedig Ildikónak köszönhet, akkor hogyhogy nincsenek jóban, Ildikó és Luca, hm? Gondoltatok már erre? Hiszen ő az a személy, akinek a hatalmas nagy boldogságot, felhőtlen kánaánt köszönhetik mindketten! Hogy lehet az, hogy Luca nem borul térdre előtte minden áldott nap és rebeg hálát a “segítségéért”?! 🙂 Itt érhető tetten az önámítás. SZERINTEM.
Egyébként mindegy mit mondunk, úgy sem fog megegyezni a véleményünk 🙂
Ha a párod így boldog, akkor jó életet neki 🙂
A rántott húst és a borsófőzeléket nem tudom egy lapon említeni azzal, hogy folyamatosan csal az Ember, bocsi 😉
A férjemmel én nemi életet élek úgy, ahogy szeretné, és így nem járkál más ágyába 🙂
Tehát megint ott vagyunk ahol voltunk, Te örülsz hogy mással fekhet ágyba a párod, mert ő ezt szeretné. Vajon te is megtehetnéd ezt? Jó neked hogy ilyen önzetlen vagy, meg tudsz osztozni a párodon egy vagy akárhány nővel akit csak megkíván. Te nem a boldogsághoz segíted hozzá, csak egy kis szexhez, amit a távollétedben űzhet.
Én akkor önimádó vagyok mert elvárom hogy ne másnál keresse a testi örömöket, és teszek azért hogy nálam találja meg mindazt amit szeretne.
Mindent megpróbáltál hogy a párod megkapja tőled ami kell neki?
De ez akkor nem házasság, mármint a te és a férjed között lévő kapcsolat. Ez valami más. Ami lehet, hogy neked kerek és jó, de nem házasság.
“Hogy lehet annak örülni hogy a párod mással éri el a boldogságot és nem Veled?”
Én annak örülök ha eléri a boldoságot, mert szeretem Őt és segítem, hogy elérje a boldogságot. Te talán nem segíted a Párodat, hogy boldog legyen? Vagy csak akkor segíted ha úgy lesz boldog ahogyan Te gondolod, hogy boldognak kellene lennie?
Szerinted én határozzam meg azt, hogy a Páromnak mi szerezen boldogságot?
Ha a Párod szereti a rántott húst Te akkor is borsófőzeléket adsz neki, ha szerinted a főzelék egészségesebb?
Én nem döntök az helyett akit szeretek, hanem segítem Őt, hogy a döntését jobban megvalósíthassa. Szerintem ez a szeretet, a többi meg Önszeretet.
Én a házasságomat lelkileg ÉS testileg IS csak Neki, a férjemnek szentelem, nem csak a lelki részét.
Szörnyű hogy a párod “szomorú” mert nem fekhet le valakivel Rajtad kívül…
Hogy lehet annak örülni hogy a párod mással éri el a boldogságot és nem Veled?
Számomra ez felfoghatatlan, ez van.
Az “Én meg egyszerűen azt nem értem, hogyan mondhatja valaki, hogy szereti a Párját (mindegy, hogy férfi vagy nő), ha pl. örül ha a Párja szomorú és örül akkor ha a Párja szomorú.”
helyett természetesen “Én meg egyszerűen azt nem értem, hogyan mondhatja valaki, hogy szereti a Párját (mindegy, hogy férfi vagy nő), ha pl. örül ha a Párja szomorú és szomorú ha a Párja örül.”- t akartam írni.
Kedves Csizi!
Ez pontosan így van, csak éppen nekem tökéletesen összeáll.
Bizony már többször előfordult, hogy míg az iskolába mentem a gyerekünkért, megvacsoráztattam és lefektettem, a Párom a “szeretőjénél” volt. Számomra ez így természetes. Segítettem a páromat, hogy nyugodtan és tehesse azt amit boldogá teszi. Mert én szeretem Őt. Őt és nem Önmagamat. Illetve Őt jobban mint Önmagamat.
Vagy talán Te akarod eldönteni, hogy annak akit szeretsz, mi szerezzen örömet, és ha Ő másképpen szeretne örömet szerezni magának akkor már nem is szereted? Ha igen, akkor szerintem nem is szereted.
Kedves Luca!
Végre! Végre valaki aki éppen úgy gondolkodik mint én. Már azt hittem egyedül vagyok “normális” ezen a Földön. És ez nem irónia hanem komoly. Szerintem pont úgy cselekedtél, ahogyan cselekszik az aki szereti a férjét.
Nekem nagyon egyszerű az elvem: Ha szeretek valakit, akkor annak örülök ha az akit szeretek örül és nem én szeretném meghatározni, hogy mi legyen az aminek örül.
Ebből egyenesen következik, hogy ha Párom annak örül, hogy rajtam kívül mással is lefekszik, akkor én örülök annak ha rajtam kívül mással is lefekszik, hiszen ha örül akkor én is örülök.
Ha az örömet szerez neki ha mással is lefekhet és az szomorúságot ha mással nem, akkor hogy lehetnék boldog ha nem fekhet le mással, ha szeretem Őt?
Azért vagyok naivka, mert én azthittem ezt sokan így gondolják, de sajnos kiderült, hogy nem. Már évtizedek óta nem találok senkit aki egyetértene velem…
Én meg egyszerűen azt nem értem, hogyan mondhatja valaki, hogy szereti a Párját (mindegy, hogy férfi vagy nő), ha pl. örül ha a Párja szomorú és örül akkor ha a Párja szomorú. Az ilyen szerintem egyszerűen Önmagát jobban szereti mint apárját, csak éppen erről fogalma sincs…
De most komolyan, miért nem lehet megérteni hogy léteznek gyenge nők? Nem mindenki lehet feminim temperamentumú!
Tény, hogy bebeszéli magának hogy ez így jó, mert nem akarja hogy szétessen a családja és azzal hogy a férjével megbeszéli mikor megy egy menetre a nőjéhez, az totál megalázó. De ha abba a hitbe ringatja magát hogy ez így jó, akkor az mindenkinek jó 🙂
Kíváncsi vagyok ezt elmondják-e a gyerekeknek, mert nem hülyék ők sem, egyszer rá fognak jönni…
Egyébként meg a házassági fogadalomból nem rémlik az “együtt jóban-rosszban”? Ha nincsen szex akkor nincsen, téged választott. A “fáradt vagyok” meg a legultragagyibb kifogás amit csak le lehetett ide írni!
Uramisten…én meglehetősen fiatal vagyok,de ezt…
És ugyan várjuk már el a következő generációtól is,hogy “normálisan” legyenek,mikor a szüleik sem normálisan élnek…
Minden elismerésem,gratulálok 😀 Hova fajul ez a világ!?…
Magadnak is hazudsz,hogy jo igy neked….Es hulyited magad,hogy a ferjednek is jobb igy….Tulajdonkeppen mar el is valtatok….csak a megszokas,ami meg osszetart….Szerintem kezdj el gyorsan csomagolni es gondolkodj el azon,hogy hatha talalsz egy olyan ferfit akinek epp annyi szex lesz eleg,amennyit te adni tudsz vagy akarsz….
GutBesserWasser
szépet írtál – szépen és igazat
@cikkíró: túl sok a “nem”. Mintha mentegetőznél és magyarázkodnál. 😉 Nem is csoda (csak hogy én is írjak nem-et), hiszen még a libbantak leglibbantabbjai között is nagyon mélyen beágyazott “törvénnyel” mentél szembe. Nekem az lenne a félelmem egy ilyen szituban, hogy minél több ember kerül egy rendszerbe, az annál bizonytalanabbá válik. De ha és amíg tudjátok kezelni, elvi kifogást legfeljebb azok támaszthatnak, akik önhatalmúlag rögzítettek pár független változót.
@Csilla Fehér: igen, pontosan. És a férfi részéről is, fordított esetben!
@Réka Varga: én is gratulálok, legalább 42 lábbal állsz a földön. Adja az Úristen, hogy soha meg ne billenj.
@Csizi: nem láttál még olyan kapcsolatot, amiben más is téma, nem csak a szex?
Félreértés ne essék, az optimális az, ha a pár mindenben passzol, ami igénye valamelyiküknek. (Magyarul mindkettőjüknek igénye.) De ha mégsem így van, nem biztos, hogy az önfeladás, vagy a biliborítás a két lehetséges megoldás. Amit a cikkíró elmesélt, is lehetséges, ha elég “felnőttek” hozzá, hogy olyan keretek között tartsák, hogy senki (a gyerekek se!) kerüljenek megalázó helyzetbe, vagy sérüljenek más módon.
Szokták érvként hozni a melegek örökbe fogadásra való joga mellett, hogy egy normális, egymást becsülő és szerető meleg pár mellett jobb élete, és jobb lelki kilátásai vannak egy gyereknek, mint egy agresszív, iszákos stb. hetero szülőpár mellett. Na most ha ezek hárman ebben a felállásban lesznek sokkal kiegyensúlyozottabbak, mint ha nem így tennék, azzal mi is a baj?
Ne becsüld le az idősebb nőket!!!
Kedves Luca!
Csak azért érzed így, mert nem találod “veszélyesnek” a nálad, sőt még a férjednél is idősebb nőt. Azt gondolod, hogy most mentesít Téged a férjed igényeinek kielégítésétől, csak azzal nem számolsz, hogy elmélyülhet a kapcsolatuk. A vonzódásuk egymáshoz nyilvánvaló, valószínüleg nem csak pusztán szex van közöttük, hanem beszélgetnek is, egyre jobban megismerik egymást, egyre jobban fognak ragaszkodni egymáshoz. És hát az időt amit vele tölt a férjed, azt Tőled és a gyerekeidtől veszi el. Én nem lennék ennyire boldog a helyedben….. persze, ha Neked jó szex nélkül is…
ez az igazi szeretet a nő részéről
mert nem tudja megadni a férjének azt ami kell, de elfogadja,hogy kell neki és így tudja ezt megoldani , le a kalappal …aki mást mond hazudik
“Gratulálok” igazán megérdemlitek egymást. Ott már rég nincs szerelem, amibe egy harmadik bekavarhat. A férjnek kényelmes, mert otthon ki van nyalva a se..e, a szeretőtől meg mindent megkap és mégsem kell magyarázkodnia egy válás miatt és így ki sem esik a komfortzónájából. A részmunkaidőben három gyereket nevelő feleségnek meg nem kell teljes állást vállalnia és új partnert találnia három gyerek mellett. Ha neki így jó, legyen. A mai világban sokan belemennek hasonló helyzetekbe van aki pusztán lustaságból és van aki az anyagi biztonság kedvéért.
Ha igazán szeretnék egymást akkor lehetne találni a szexben egy arany középutat.
Szerintem a nő aki elfogad egy ilyen helyzetet az saját magát köpi szembe!!!
– Halló, drágám, csak azért hívlak, mert ma jó későn érek csak haza. Munka után beugrom Ildihez és nagyon sok mindent ki akarunk próbálni. Tudod, annyira jó, hogy neki van kedve a …-hoz, múltkor is vagy háromszor … . Mára azt találtuk ki, hogy viszünk egy kis csavart a dologba és csináljuk …-ul is. Már olyan izgatott vagyok, egész nap erről fantáziálok. Ugye nem gond?
– Dehogy, szívem! Örülök, ha jól érzed magad. Maradj csak Ildinél, ameddig jól esik. Addig én csinálok vacsorát és elleszek a gyerekekkel. Ha nem lennék ébren, mire megjössz, találsz tiszta pizsamát a szárítón. Annyira boldog vagyok, hogy végre kerek az életünk!
Hát, lehet, hogy őskonzervatív vagyok, de nekem ez nem áll össze…