Körülöttem mindenki beteg
Lizát is utolérte az enyhe (…) tél (???) okozta bacilus és vírusdömping. Szerintem most nincs is család, ahol ne lenne beteg… Gyógyuljatok meg, mire jön a hó!
Korábban nem voltam beteges, így nem is érdekelt a betegség téma igazán. Néha berekedtem, aztán ez mindig gyorsan elmúlt. Amikor a gyermekemet szültem, épp az influenzaszezon kellős közepébe csöppentünk bele, és az összes klinikán és kórházban elrendelték a látogatási tilalmat. Elég ijesztő volt, így elhatároztuk, hogy a lógó taknyú rokonságot kizárjuk a babázós első 6 hétből (amikor még egy kisbaba immunrendszere épp elkezd működni). Nálunk is zárlat volt tehát, rokonstop. (Végül ez jól is jött, mert így tényleg volt lehetőségem arra, hogy csak a babámra és magamra figyeljek, nem kellett mindenféle tanácsot hallgatom, ami mindig is szokott lenni ilyenkor, mindegy, más téma.)
Tehát megúsztuk az influenzát.
De később jött a többi para. A védőnő kedves volt, minden kötelező látogatáskor kezet mosott, de szólt, hogy majd az orvoshoz is el kell menni tanácsadásra. Tanácsadásra? Nekem nincs szükségem tanácsra, és miért mennék el egy orvosi rendelőbe, ahol annyi beteg megfordul? Muszáj. Kötelező… Az orvos megnyugtatott, hogy a tanácsadás betegek kizárásával történik, és oda csak egészséges babák mehetnek. (És a rendelő? Ott letörölnek mindent? Kiszellőztetnek vajon a délelőtti beteg-rendelés után?…)
Szerencsésen megúsztuk akkor a járványokat. A gyerekem egyéves koráig nagyjából nem is volt beteg, és ennek igazán örültem. Életemben először komolyan vettem a leírásokat, hogyan kell a járványokat elkerülni. Nem fertőtlenítéssel, hanem tömeghelyek elkerülésével, gyakoribb kézmosással, és a rokonok kézmosatásával. Amikor beteg lett a babám, épp azelőtt egy hónappal másik, frissen végzett védőnőhöz kerültünk. Szóltam a védőnőnek, hogy most ne jöjjön látogatni, mert nagyon beteg a gyermekem, valószínű fertőző, mert én is, és az apja is betegek vagyunk. Ez a védőnő kitartott, hogy akkor is jönne, őt nem fertőzi meg semmi. De erőszakkal lebeszéltem, és nekem kellett elmagyaráznom, hogy a ruházata és ő maga is hordozóvá válik, és utánunk menne egy újszülöttet látogatni, hát nem köszönnék meg, ha a pici elkapná. Igen, erre ő nem is gondolt.
A játszóterezős időszak elkezdődött kb. a gyermekem egyéves korában, így elkerülhetetlen lett pár megfázás. Semmi komoly.
Aztán bölcsi… Nos, voltak dolgok, amiket én (túl?) komolyan vettem eddig, most szembesülnöm kellett azzal, hogy senki se foglalkozik vele, sem a gondozók, se más szülők. Annyi lógós, zöld taknyú gyereket egy helyen még nem láttam… A játékokat nem hiszem, hogy fertőtlenítették vagy akár letörölték volna minden nap, ahogy járványos időszakban kellene. Pedig szerintem minimális elvárás lenne letörölni fertőtlenítő kendővel a sok szopogatott műanyag izét. Orrszívót nem ismertek. (De szerencsére annyiban rugalmasak voltak, hogy a gyerekemet megtanítottam egyedül kiszívni az orrát, és kérésére a kezébe nyomták az orrszívót, hogy csinálja, ha akarja, a többiek meg csapatostul bámulták. 🙂 ) Ahhoz képest, hogy sok szülő gyereke két hetet töltött bölcsiben majd két hetet otthon, egész jól bírtuk. Mostanában volt csak többször beteg.
Körülöttem persze mindenki beteg.
Gyanakodva (és félve, nehogy elkapjam, nehogy hazahozzam) nézek a sztahanovista kollégáimra, akik párás munka-hőse-tekintettel nézve rám beszámolnak, hogy magas lázuk van, ezért elmennek – bevenni egy gyógyszert, majd 10 perc múlva köhögve és hörögve mellém ülnek vissza, és minden erejüket összeszedve koncentrálnak a gyógyulásra. Vendégek jönnek át hozzánk, és a vendég anyuka beszámol arról, hogy épp egy kicsit jobban van, de nagyon beteg, gondolkozott, hogy esetleg nem jön, de összeszedte magát, már kevésbé köhög, … A főnök felesége a karácsonyi vacsin elmesélte, hogy a gyerekeitől a legdurvább bacikat kapja el, és egész időszakban folyamatosan köhög és lázas, de a karácsonyi vacsira összeszedte magát, már egy ideje gyógyszert szed, és már csak kicsit fullad, de megbeszélték az oviban a többi szülővel, hogy mindegy, ha csak nem nagyon lázas a gyerek, akkor is beviszik, úgyis elkapnak valamit…
Én sem akarnám túlparázni. A gyerekemet hazaküldték a bölcsiből, mert valamennyire köhögött. De láttam Gerit, ő fuldokolva hörgött és köhögött az asztalka mellett, rá a többi gyerekre és a kajákra. Ránéztem a gondozónénire, és megkérdeztem, mi a helyzet Gerivel, nagyon köhög! Felmutatták az asztma puffot, és elmondták, hogy az anyukája mondta, hogy asztmás. Oh, pont arra az egy hétre lett asztmás! Következő héten a gyermekem és egy másik gyerek volt kettesben a csoportból a bölcsiben, és persze a Geri, mindenki más “asztmás” lett…
Volt egy kis szabadidőm, és elmentem a nőgyógyászhoz, enyhe panaszokkal, melyek már fennálltak pár hete, és meg is vagyok fázva kicsit pár hete, szóval valószínű bacis vagyok mindenhol… Az orvos leszidott, hogy miért ilyenkor jövök? Ha van valami bajom, akkor azonnal otthon kell maradni, és kifeküdni, mert mindenki más elkapja körülöttem, és sosem lesz vége a folyamatnak. Jól esett ez a megsemmisítő csapás, mondhatom. Persze a doki meg se hallotta a rebegésem, hogy körülöttem is mindenki beteg…
Nos, úgy alakult, hogy a Karácsonnyal, a bölcsiszünettel, és a betegségekkel együtt, már egy hónapja itthon vagyok a gyerekemmel, és kapar a torkom, és fáj a fülem, és mindketten köhögünk egy kicsit. Újra.
Nem, nem íratom ki magam.
Nem vagyok lázas, nincs nagy bajom. Remélem nem is lesz. De nem akarnék belecsúszni egy újabb ördögi körbe. Olyan jó lenne megúszni a betegséget, hogy dolgozhassak, mint minden más normális lény… Annyira rossz leggyengébb láncszemnek lenni a munkahelyen, ahol nem számíthatnak rám. Egy ideje lehetetlen álom, hogy lehessek, ha akarok, akár én is a munka hőse, és ha akarom lázcsillapítottan, égő szemekkel, mint bárki más ilyen időszakokban…
