Előre is elnézést szeretnék kérni, ez egy felindult poszt lesz. Nagyon felindult. Erős, felnőtteknek szóló tartalommal – igaz, az áldozatok gyerekek. Akik jobb sorsot érdemeltek volna. Vagy ha azt már nem is kapták meg, akkor legalább igazságot. De az sem jutott ki nekik: ahogyan az lenni szokott, mindenki a másikra mutogat, és mossa kezeit, az ügy pedig szép lassan feledésbe merül. Csak az áldozatok nyomorodnak bele egy életre.
Talán belefutottatok már valahol a médiában abba, a tavalyi év vége felé nagy port felvert ügybe, ami egy szigetszentmiklósi „család” (család???) hétköznapjairól szólt. Tényleg csak erős idezetűek olvassák tovább, mert baromira felkavaró az egész. Az történt, hogy valaki egyszer csak felfigyelt arra, hogy ezekkel a gyerekekkel valami nincs rendben. (Megjegyzem, nagyon sok gyerek van Magyarországon, akikkel valami nagyon nincs rendben; akik alultápláltak, ingerszegény, bántalmazó családban nőnek fel.)
Az már régóta szemet szúrt a gyerekekkel napi szinten érintkező tanároknak, családsegítőknek, hogy a kiskorúak feltűnően elhanyagoltak, koszosak, és nehézségeik vannak.
Az azonban csak nagy sokára derült ki, hogy a szülők rendszeresen kínozták őket, szexuális aktusokra kényszerítették őket, valami bogarakkal, patkányokkal, fekáliával etették őket.
Nem akarom ismételni, ragozni, bárki elolvashatja. Rémálom. Iszonyat.
S nem akarom kommentálni sem, nem tűrné a nyomdafesték.
Arra azonban már reagálnék, ami a napokban jelent meg a sajtóban az eset kapcsán: mindenkit felmentettek a vizsgálat során, senki nem felelős.
Idézem: „a médiában korábban megjelent információkkal ellentétben, a gyermekekkel kapcsolatban álló védőnő, gyermekorvos, óvoda, iskola, illetve a gyermekjóléti szolgálat nem észlelte a gyermekek szexuális bántalmazását, ilyen jelzés sem szóban, sem írásban nem történt. Nem szüleik rémtettei miatt kerültek nevelőszülőhöz, hanem mert rendkívül elhanyagoltak voltak.”
Értsd: bántalmazd csak bátran a hozzátartozóidat, tégy velük, amit akarsz, csak jól figyelj oda arra, hogy tiszta ruhában induljanak el otthonról, különben valakinek feltűnik, hogy valami nem egészen oké!
Nekem tényleg a pofám leszakad, és már végképp nem tudom, hol is élünk…
Olvassuk el még egyszer: sem a védőnő, sem a gyermekorvos, sem az óvoda, sem az iskola, sem a gyermekjóléti szolgálat nem vette észre, hogy itt valami rohadt nagy embertelenség van, hogy ezek a gyerekek szenvednek, hogy itt valami nagy, mocskos aljasság történik!
Persze, mindenki a másikra mutogat: a hivatal ilyen meg olyan vizsgálatra nem jogosult, ez nem az ő hatáskörük, sajnos, nem tehettek többet, stb., stb.,
Nyugodt a lelkiismeretük?
Gyerekek élete ment tönkre, halló! Értik??? Tényleg nyugodtak, és tényleg úgy érzik, hogy semmiért sem felelősek?
A két „szülőnek” nevezett emberszabásúét nem is kérdem, és nem is mondom, milyen sorsot érdemelnek.
És mi, mi vajon biztonságban lehetünk, ha ilyen emberek a felelősek a gyerekeinkért és értünk?
Régen jártam erre, látom, hogy ez egy régebbi bejegyzés, de nem tudok elmenni mellette: szerintem a témában fontos tényező a szakemberek kiégése.. A pénzhiány és a tudás hiánya mind csak közvetve lehetnek okai az ilyen és ehhez hasonló tragédiáknak – amennyiben ezek a kiégéshez is jelentősen hozzájárulnak.
Megjegyzem a segítők képzésében a bántalmazás felismerése véleményem szerint elég központi helyet kap, minden segítő szakembernek van otthon könyve/jegyzete a témában és legalább egyszer levizsgázott belőle (plusz államvizsga!)! Szóval ez igazán nem lehet ok!!
Az a szomorú, hogy 30 éve sem volt ez másképp. Pláne egy kisebb településen mindenki tudott mindenről, és mégis homokba dugta a fejét. Mindenki tudta, hogy verte Anyukánkat és minket, a gyerekeit az Apám, mégsem tettek semmit. Mert az nem az ő dolguk. A legnagyobb baj, hogy nem változott semmi a fejekben és a rendszerben sem.
És igen, ismét elérkeztünk ahhoz a “megoldhatatlan” problémához, hogy a szakembereket igenis meg KELLENE fizetni az államnak. Az egészségügyi személyzetet (orvosokat, nővéreket, alapellátásban, szakellátásban dolgozókat, stb.), az óvodai, iskolai, egyetemi dolgozókat, és sorolhatnám még… Annyira sajnálatos, hogy, míg az én gyermekkoromban (nem volt az annyira rég, csak kb. 25-30 éve) az ilyen szakembereknek tekintélye volt és tisztelettel néztek rájuk, mára ez inkább közöny, vagy ellenszenv… (tanár végzettségem ellenére talán ezért sem dolgozom tanárként…)
Az, hogy a szakemberek egy ilyen ügyet így megúsznak, a Magyarországra jellemző szakemberhiány indokolja szerintem. Kukutyinba nem megy el egy diplomás, minimálbérért gyakorlatilag, hogy a nyakába vegyen egy kis település 200 olyan problémás esetét, ahol a gyereket egyértelműen el kellene venni a szülőktől…
Ez az eset (és az ehhez hasonlók) szerintem minden “normálisan” gondolkodó és érző embert (legyen az gyermekes, vagy gyermektelen, idős, vagy fiatal) rettentően feldühít. Én ilyenkor naivan mindig azt kérdezem magamtól, hogy csúszhat valaki ennyire félre, hogy egy másik ember (aki ráadásul gyerek, tehát a felnőttre van utalva) bántalmazása, megalázása, testi és lelki terrorja számára normális, urambocsá’ örömet is okoz… De persze tudom a választ, az ilyen “emberek” hasonló közegből jöttek, hasonló “nevelésben” részesültek, így számukra ez a természetes…
És ebben az a bosszantó, hogy igenis ilyenkor a védőnőnek, gyermekorvosnak, óvónőnek, tanítónak, és nem utolsósorban a gyermekvédelemnek ÉSZRE KELL VENNIE ezt, és ha már észrevette, NEM HUNYHAT SZEMET!!! Úgy gondolom, itt elsősorban a fent említett szakemberek ilyen jellegű képzését kellene megoldani, és persze azt, hogy a megfelelő emberek kerüljenek ilyen pozíciókba. Ez az utóbbi gondolat persze ismét naiv és utopisztikus a részemről, de én menthetetlen és gyógyíthatatlan optimista vagyok, és reménykedek, hogy egyszer talán… Addig pedig örülök, hogy én a “normális” emberek táborába tartozhatok…
És csak a szélsőséges esetek derülnek ki… Az emberek 60%-ának nem lenne szabad gyereket vállalnia szerintem. És nagyon sok embertől el kellene venni a gyereket, annyi az elhanyagolt kicsi… Ha nem is koszos. A családok is titkolják a dolgokat, még ha tudnak is róla milyen bántalmazások történnek, inkább azon fáradoznak, hogy eltussolják, vagy kompenzálják a gyerekeket játékokkal, meg okostelefonokkal, a tehetősebbek. A testileg elhanyagolt gyerekeket meg alapból elkerülik még az oktatók is, mert olyan kulturális közegből jönnek, ahol még egy egyszerű mondatot se értenek meg a szülők sem… Mit lehet mondani az ilyen szülőknek? Ne adjon a babának kólát… Ne cigizzen szoptatás közben, ne igyon, ne drogozzon. Fel se fogja.