Előre is elnézést szeretnék kérni, ez egy felindult poszt lesz. Nagyon felindult. Erős, felnőtteknek szóló tartalommal – igaz, az áldozatok gyerekek. Akik jobb sorsot érdemeltek volna. Vagy ha azt már nem is kapták meg, akkor legalább igazságot. De az sem jutott ki nekik: ahogyan az lenni szokott, mindenki a másikra mutogat, és mossa kezeit, az ügy pedig szép lassan feledésbe merül. Csak az áldozatok nyomorodnak bele egy életre.
Talán belefutottatok már valahol a médiában abba, a tavalyi év vége felé nagy port felvert ügybe, ami egy szigetszentmiklósi „család” (család???) hétköznapjairól szólt. Tényleg csak erős idezetűek olvassák tovább, mert baromira felkavaró az egész. Az történt, hogy valaki egyszer csak felfigyelt arra, hogy ezekkel a gyerekekkel valami nincs rendben. (Megjegyzem, nagyon sok gyerek van Magyarországon, akikkel valami nagyon nincs rendben; akik alultápláltak, ingerszegény, bántalmazó családban nőnek fel.)
Az már régóta szemet szúrt a gyerekekkel napi szinten érintkező tanároknak, családsegítőknek, hogy a kiskorúak feltűnően elhanyagoltak, koszosak, és nehézségeik vannak.
Az azonban csak nagy sokára derült ki, hogy a szülők rendszeresen kínozták őket, szexuális aktusokra kényszerítették őket, valami bogarakkal, patkányokkal, fekáliával etették őket.
Nem akarom ismételni, ragozni, bárki elolvashatja. Rémálom. Iszonyat.
S nem akarom kommentálni sem, nem tűrné a nyomdafesték.
Arra azonban már reagálnék, ami a napokban jelent meg a sajtóban az eset kapcsán: mindenkit felmentettek a vizsgálat során, senki nem felelős.
Idézem: „a médiában korábban megjelent információkkal ellentétben, a gyermekekkel kapcsolatban álló védőnő, gyermekorvos, óvoda, iskola, illetve a gyermekjóléti szolgálat nem észlelte a gyermekek szexuális bántalmazását, ilyen jelzés sem szóban, sem írásban nem történt. Nem szüleik rémtettei miatt kerültek nevelőszülőhöz, hanem mert rendkívül elhanyagoltak voltak.”
Értsd: bántalmazd csak bátran a hozzátartozóidat, tégy velük, amit akarsz, csak jól figyelj oda arra, hogy tiszta ruhában induljanak el otthonról, különben valakinek feltűnik, hogy valami nem egészen oké!
Nekem tényleg a pofám leszakad, és már végképp nem tudom, hol is élünk…
Olvassuk el még egyszer: sem a védőnő, sem a gyermekorvos, sem az óvoda, sem az iskola, sem a gyermekjóléti szolgálat nem vette észre, hogy itt valami rohadt nagy embertelenség van, hogy ezek a gyerekek szenvednek, hogy itt valami nagy, mocskos aljasság történik!
Persze, mindenki a másikra mutogat: a hivatal ilyen meg olyan vizsgálatra nem jogosult, ez nem az ő hatáskörük, sajnos, nem tehettek többet, stb., stb.,
Nyugodt a lelkiismeretük?
Gyerekek élete ment tönkre, halló! Értik??? Tényleg nyugodtak, és tényleg úgy érzik, hogy semmiért sem felelősek?
A két „szülőnek” nevezett emberszabásúét nem is kérdem, és nem is mondom, milyen sorsot érdemelnek.
És mi, mi vajon biztonságban lehetünk, ha ilyen emberek a felelősek a gyerekeinkért és értünk?
