Mekkora "szabadságot a mellbimbónak"?

 

Az emberben könnyen alakulhat ki felületes tájékozódás alapján az a benyomás, hogy az USA a ledérség hazája. Valamelyik tévécsatornán most is megy például a az a híres sorozat, melyben Pamela Anderson rohangál fel-alá az óceán partján piros fürdőruhában, és hát Hollywoodba sem éppen angolkisasszonyok özönlenek szerencsét próbálni.

Ehhez képest akár meglepőnek is tűnhet, hogy a meztelenségre és erotikára vonatkozó amerikai szabályozások mennyivel szigorúbbak azoknál, amiket itt, Európában megszoktunk. 

De hát az USA nagyon nagy ország, és annyira nem is meglepő, hogy különböző szabályozások és felfogások vannak érvényben. S ahogyan a fentebb idézett cikk is írja, a meztelenséggel szembeni tolerancia főleg a nyugati és az északkeleti partvidékre jellemző, míg az ország belső területei sokkal prűdebbek. Egy ott tanuló barátnőm mesélte, hogy ezeket az államokat némi gúnnyal „Jesus-landnek” hívják, utalva ezzel lakóinak – többnyire – bigott vallásosságára.

Ami az európai szem és felfogás számára olykor egészen meghökkentő jelenségeket is produkál. A női meztelenség például tabunak bizonyul, már az is főbenjáró bűnnek számít, ha egy mellbimbó „kivillan” valahogy a trikóból. Sőt, már a gyermeket szoptató nők látványát sem képes elviselni az érzékeny amerikai polgár, ám ő, aki felháborodik egy meztelen női test látványán, békésen megvacsorázik, miközben a tévében mondjuk a szíriai háború sokkoló képei peregnek.

A „Szabadságot a mellbimbónak!” mozgalom pont ezekre az aránytalanságokra akarja felhívni a figyelmet. Ahogyan az egyik aktivistájuk megfogalmazta: „ha a szólásszabadságba belefér azt megmutatni, hogy egy nőnek levágják a fejét, az mért nem fér bele, hogy egy nő leveszi a pólóját?”. Azt hiszem, ez azért elég erős kérdés.

A mozgalom hívei azzal tiltakoznak, hogy a nyílt utcán vetik le magukról a trikójukat, és csupasz  felsőtesttel vonulnak – egészen addig, míg a köz erkölcseit éberen óvó rendőrök szépen be nem gyűjtik őket.

Az aktivista nők azzal érvelnek, hogy a férfiaknak is joguk van ahhoz, hogy félmeztelenül mutatkozhassanak, vagyis itt diszkrimináció esete forog fenn, és sérül az egyenjogúság elve.

Eszem ágában sincs megmondani a tutit, mindössze óvatos véleményt fogalmaznék meg, ami valahol középen van a két álláspont között.

Azt azért könnyű belátni, hogy a női mell egészen más jelentéssel rendelkezik, mint egy akármennyire is vonzó férfi mellkas. Valahogy úgy alakult a kultúránkban, hogy a női mell erotikus jelentéssel rendelkező testrész, a férfi pedig sokkal kevésbé. Azokat a testrészeinket pedig, melyek különös vonzalmat gyakorolnak az ellenkező nemre, takargatni szoktuk.

Ki jobban, ki kevésbé; ízlés, felfogás kérdése. Az én véleményem az, hogy a meztelenség nagyon jó élmény, és ha olyan emberek között van az ember, akik ezt felnőtt, kultúrlényként természetesként tudják elfogadni és megélni, akkor nagyon felszabadító dolog meztelenül strandolni például.

Bolygónkon jelenleg potom 7 milliárd ember él, ennek kb. fele férfi, másik fele nő. Márpedig ha olyan testrészeim vannak, amik rajtam kívül még 3.5 milliárd embernél előfordulnak, akkor mégis mi titkolni- és rejtegetnivaló van rajtuk?

Viszont társadalmunkban a női mell még mindig első sorban van a szexuális ikonok és fétisek között. Egy szép dekoltázzsal bármi el lehet adni, és a fogyasztói kultúrában a női test és a női meztelenség is áruvá vált, amiről ráadásul a média is nagyon torz képet sugall.

Biztos nem egyedi tapasztalatom, hogy mennyi beszólást kap az ember lánya a nyári hónapokban a mellére, ha van olyan megátalkodott, hogy átlagosan csinos felsőben járkál az utcán. S mennyi férfi képtelen kultúrlényként viselkedni, ha egy valamennyire is szép női dekoltázs kerül a látókörébe! S akkor még meztelen női mellekről nem is beszéltünk…

Éppen ezért van egy olyan sejtésem, hogy ez a mozgalom könnyen kontraprodkutív lehet, vagyis az aktivisták szándékának éppen az ellenkezője valósulhat meg: a női mell meztelenségének kivonása a cenzúra hatálya alól könnyen azt eredményezheti, hogy puszta szexuális tárggyá, áruvá válik.

Szóval én úgy gondolom, hogy az igazság egyik oldalon sincsen, viszont az, hogy mennyire becsüljük a másik – akár meztelen – testét, az rajtunk múlik. És az is, hogy a saját testünket mennyire merjük leleplezni mások előtt. Ti hogyan gondoljátok?