Katalin élete nem tűnik túl boldognak. A házassága a szakadék szélén billeg. Vajon van még út visszafelé, vagy csak előre? És mi vár rá, ha lépni mer?
Ha voltál már hasonló helyzetben, és sikerült döntened – vagy éppen, hogy nem – írd meg nekünk!
Harmincöt éves vagyok, van két gyerekem, egy fiú és egy lány. Gyönyörűek, okosak, egyikük óvodás, a másik most kezdte az iskolát. És van egy férjem.
Nem volt valami hatalmas, lángoló szerelem a miénk soha. Legalábbis részemről. Egyetem, kollégium, iszonyat bulik, szerelmek, fellángolások, azután úgy alakult, hogy valahogy egy reggel egymás mellett ébredtünk, és úgy maradt.
Először azért, mert kicsit sajnáltam. Sajnáltam, mert kiderült, ő már régóta szerelmes belém. Azután azért, mert úgy éreztem, jót tesz egy kis pihenő a fékeveszett egyetemi bulikban, a pasizásban.
És mire észbe kaptam, már tökéletesen beleidomultam a kényelmes, nyugodt életbe. Eltelt három év, és én egy vidéki város albérletében hímeztem a keresztszemes könyvjelzőket, közben animal planetet bámultam, és elhordtam a vacsoramaradékot a három utcával arrébb lakó fekete kis kutyának.
Azután egyszer csak besokalltam, és gyakorlatilag pillanatok alatt felrúgtam mindent. Nem érdekelt a család, nem érdekelt ő sem, ki akartam törni ebből a számomra túl nyugodt állóvízből, újra szárnyalni akartam, élni, csillogni, repülni.
Megtörtént. És oltári nagyot zuhantam. És két évvel később megint ő volt az, aki mellém állt a bajban. Annyira fájt, ami történt, ahogy elbánt velem a másik, hogy úgy éreztem, soha többé nem akarok a húspiacon áru lenni. Vágytam a nyugodt állóvizet, a kiszámíthatóságot, az animal planetet.
Kétségbeesetten kúsztam vissza az elhagyott kedveshez. Hozzámentem, majd jöttek a gyerekek, a lakáshitel, felépítettünk egy teljesen kerek történetet. Amiből már nem lehet csak úgy kitörni.
Nem volt valami hatalmas, lángoló szerelem a miénk soha, de megtanultuk becsülni egymást, értékelni azt, amit a másik nekünk nyújtani tudott – még ha sokszor ez nem is volt elég. Nem vágytam már távoli eszményképet, megtanultam szeretni azt, aki igazán szeret. És a legfontosabb: akiben mindenen túl megbízhatok.
Azt hittem, ez elég lesz egy sírig tartó házassághoz. “Vele megelégszem”, ahogy az esküszöveg mondja. De ahogy szétolvadtam a szenvedélyeket csak veszekedésben produkáló, állóvízhez hasonlító házasságomban, úgy olvadt szét mindaz, amiért egykor a férjem belém szeretett.
Először csak az izgágaságom múlt el, de ezt betudtam annak, hogy végül is már férjes asszony vagyok. Talán a párom is megnyugodott, hogy így talán kevesebb eséllyel rúgom fel újra a kapcsolatunkat. Csak későn kaptam észbe, hogy ismét itthon ülő “nyugdíjas lettem”, aki munka után hazamegy, nincs se kirándulás, se spontaneitás, csak a monoton mindennapok.
Amikor megszülettek a gyerekek, már hiába terveztem, hogy majd ide, meg oda viszem őket, nem tudtam kitörni a megszokásból, így leginkább a környéken róttam velük a köröket, ahelyett, hogy megmutattam volna nekik a világnak legalább egy kis részét.
Síelés, külföld? Szóba sem kerültek. És nem azért, mert nem engedhettük volna meg magunknak!
Azután kiveszett belőlem a humor. Egyszerűen már nem hogy nem én voltam a társaság közepe, ha véletlenül összejöttünk a szomszédokkal, ellenkezőleg, csak ültem, ha tehettem, egymagam, és bámultam ezeket az idegen embereket, akik észrevétlenül az életem részévé váltak. Néha riadtan kaptam magamat azon, hogy ide számolom a férjemet is.
A gyerekek születésével a külsőm is megváltozott. Nemcsak, hogy meghíztam, és a túlsúlytól nem tudtam többé szabadulni, hanem az arcom is eltorzult, megöregedett.
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a játszótéren csak nekem köszönnek a járókelők kezét csókolommal, míg mindenki mást nyugodt szívvel letegeznek, én viszont hiába is keverednék bizalmasabb viszonyba a cukrászda fiatal – és szemtelenül jóképű – kiszolgálójával, ő továbbra is, következetesen magáz. Apró dolgok, de ha belül nincs rendben valami, akkor a külső jelek is felerősödnek. Legalábbis én így éltem meg.
Ez persze még csak tovább rombolta amúgy is romokban lévő önbizalmamat.
Aztán egy nap azon kaptam magam, hogy eltelt tizenöt év, és a férjem által imádott álomnőből nem maradt semmi, helyette egy házsártos, unalmas, elhízott nőhöz kell minden nap hazajönnie. És mégis kitart, és mégis még mindig tűzbe tenném a kezem érte, hogy nem lép félre.
Hát itt tartunk most.
Kitartó munkával tönkretettem életem lehetőségét. Először azzal, hogy boldog lehessek egy teljesen idegennel, és visszamenekültem egy egyszer már kihűlt kapcsolatba.
Azután azzal, hogy miután döntöttem, nem tettem meg mindent, hogy boldoggá tegyem őt, és ezáltal magamat is. Tyúk vagy tojás, nem tudom, melyik volt előbb, de ha én odafigyelek magamra, a nőiességemre, a belső harmóniámra, a szükségleteimre, akkor benne is tovább él a vágy, a szerelem, a tűz, aminek fényében talán jobban tetszenék magamnak, így jobban törődnék magammal, a belső harmóniámmal, szükségleteimmel.
Így viszont gyűlölöm magam a szemével látni.
De már nem tudom magam másként nézni, csak az ő szemével.
Nagyon nagy köszönetet szeretnék mondani ennek a nagyszerű embernek, Dr. Alabanak, akinek csodálatos munkája volt, amiért visszahozta volt szeretőmet, aki majdnem egy évre hagyott el engem. Annyira örülök, hogy idejöttem, hogy megosszam ezt a tanúvallomást az emberek számára, hogy láthassák és felkeltsék, hogy visszakapja szeretőjét, vagy bármilyen más problémája merül fel. Felhívhatja Dr Alaba segítségét az e-mailre alabahomeofsolution@gmail.com vagy a CALL / WHATTSAPP: +2348112627960
Nemrég láttam egy bizonyságot valamilyen helyesíróról egy látogatott blogban, ahol kapcsolattartási és randevú-tanácsadási problémákat vettem fel, mert komoly problémák voltak a barátnőmmel, és hat hónapja voltunk randevúban, ő csak hirtelen megváltozott, visszatért a hívásaim, csalni kezdett, oly sokféle módon bántott engem, amire soha nem gondoltam, és gondoltam, hogy talán valamiféle kétségbeesésből kell kipróbálnom .. és felvettem a kapcsolatot velük..Először minden álomszerűnek és hihetetlennek tűnt, konzultációik és megoldásuk egy kicsit könnyű és furcsa volt, és féltem egy kicsit, mert hallottam és hallottam sok történetet a hamis varázslókról, a csalásokról, és soha nem hittem a varázslatban .. játszottam egy kis reménytel és A hit és nekem néhány dolgot elküldtek mindent követően, és úgy működött, mint egy csoda, minden egy új irányba ment, azt hiszem, minden jóhiszeműség késztette, hogy olvastam azt a konkrét posztot abban a hűséges napon..Remélem, hogy másokat is tudnak segíteni az emberek is mint egy kicsit, és mindent megszereztem, amit a feleségemnek, a családomnak és az életemnek kívántam, a címük megtörtént; alabahomeofsolution@gmail.com vagy CALL / WHATTSAPP: +2348112627960
A házasságok nem működnek maguktól. Tenni kell érte. Nem olyan, mint a kenyérpirító, hogy ha nem úgy pirít, ahogy nekem tetszik, akkor kidobom és veszek egy újat, talán az jobb lesz.
Szedd össze magad! Első körben légy újra nő! Változtass az étkezési szokásaidon, és kezdj el mozogni! Ahogy mennek le a kilók, úgy jön vissza az önbizamad, az életkedved.
Döntsd el, hogy mit vársz az élettől! De reálisan! A múl az a múlt. Te is változtál, a körülményeid is. Azt visszahozni nem lehet. És hidd el, már nem is lenne ugyanolyan jó. Erről mindeig egy Bojtorján dal jut eszembe:
“Énekelsz egy régi nótát
S azt mondod, sokért nem adnád
Hogyha visszajönnének azok a szép idők
Amikor még vártak rátok
A lányok és a jó barátok
Esténként egy mozi vagy egy klub előtt
Most képzeld el, hogy visszatérnek
Azok a régi bolond évek
És minden éppen úgy van, ahogyan volt
Éhes vagy és nincsen pénzed
Átcsavarogtál három éjjelt
És mint egy őrült, járod a rock and rollt.
Minden korban van valami
Ami akkor és ott jó
És éppen attól válik széppé, hogy vissza nem hozható
S ha összejönne a régi banda
Hidd el, roppant unalmas volna
Mást gondolnánk és másról volna szó
Azok az évek elmúltak már
Te is eléggé megváltoztál
Bár meglehet, hogy a tükörnek nem hiszel
Ha egy régi lánnyal találkoznál
Tudom, te is csodálkoznál
Hogy’ meghízott s hogy két gyereket nevel.
Minden korban van valami
Ami akkor és ott jó
És éppen attól válik széppé, hogy vissza nem hozható
Megmarad nekünk néhány dal
Ami emlékeztető
Hogy az életünknek nincs refrénje, nem ismételhető
S ha őrzöl is néhány régi nótát
A helyed most már nem találnád
Ó, ha visszatérne az a boldog bolond idő.”
A mában kell boldognak lenned és nem a múltban. Ez a legfontosabb. Ha magaddal elégedett leszel, akkor a körnezetedhez is másként fogsz viszonyulni. Ha egyedül nem megy, akkor kérj segítséget! De ne add fel, mert lehet hogy késő lesz mire rájössz, hogy értékes dolgot vesztettél el, mert nem küzdöttél érte.
Tavaly kézzel-lábbal tiltakoztam az ellen, hogy 31 éves leszek. Aztán érkezett egy felhívás, ami észhez térített. Az egyik ismerősöm unokatestvére elhunyt. Közel azonos korúak voltunk. Onnantól kezdve felvállalom a koromat és örülök, hogy élek. Valahogy szerintem neked is így kéne hozzáállnod: örülj, hogy van férjed, hogy szeret téged és hogy van két okos, egészséges gyereketek. (Ha nem tudsz neki örülni, beszélgess olyanokkal, akik évek óta gyerekre vágynak, illetve olyanokkal, akik egyedül vannak.)
És a többieknek igazuk van: fogyjál le! Tudom, miről beszélek, szülni 20 kg-val többel mentem, és bár diétáztam végig, nem ettem cukrosat, 15 kg-t felszedtem. Most több mint 5-tel vagyok kevesebb, mint várandósság előtt, hajnalban kelek, hogy futhassak és lassan egy éve nem ettem meg semmi olyat, amit igazán szeretek, mert az tele van széndhidráttal. 🙂
És még egy plusz: keress barátokat!!! Neten, akárhogy, fórumokon, de érezd, hogy értékes vagy, van, aki ad a véleményedre, aki nevet a vicceiden és légyszilégyszi olvass el pár humoros könyvet. Hátha visszatér a humorod. Remélem, segítettem. 🙂
Ahogy itt már többen is jelezték, nem a házassággal van itt a gond. És ahogy mások is leírták, van kiút, fel lehet állni, cask össze kell kapnia magát az embernek. Én nem ismétlek, csak annyit szeretnék hozzátenni: hajrá, fel a fejjel, meg tudod csinálni, vágj bele! A gyerekek iskolában, oviban, itt az ideje, hogy foglalkozz magaddal! Ha újra megszereted magad, az az első lépés afelé, hogy másokat is megszeress újra!
Igen, jól látod, a te életed és ez a te felelősséged és szerintem tedd össze a kezed, hogy egy olyan pasi van melletted, aki mindebben kitart melletted.
Szerintem rajtad áll, hogy változtass és kiszállj ebből a posványból és nem itt nem a férjedre gondolok, hanem Rád.
Szerintem az első és legfontosabb lépés, hogy tegyél magadért. Tessék elkezdeni fogyózni, gyalogolni (futni, ha nem vagy olyan duci). Vagy ehhez brámilyen segítséget igénybe venni, de FOGYNI!
Eldönteni, hogy mi érdekel és elkezdeni azt a hobbit.
Engedj meg magadnak csajos kozmetikai kezeléseket stb…..
Én komolyan hiszem, hogy nálad kulcskérdés a fogyás, mert amint karcsúbb leszel elkezdesz nőiesedni és amint csinosabban öltözöl lesznek pozitív visszajelzések, amiből tudsz energiát meríteni.
Ha te változol, akkor a párod is változni fog…. Szerintem nem a házassággal van baj, hanem veled…. Ez nem oldódik meg a válástól…. Tegyél magadért.
És csak az első 2-3 hónap lesz nehéz, utána lekerül rólad a nagykabát és minenki azt mondja majd, hogy HŰHA!
Hidd el, nagy élmény, én már átéltem és megéri. 😉
Menj el dolgozni, mert neked önbitzalomerösitö tevekenyseg kellene. Nincs nagy kihivas az eletedben es belesüppedsz az önmarcangolasba. Mint ahogy az elöttem szolo irta: Unalom a lélek mosléka.
Ha az eletben kapod a pozitiv visszajelzeseket, akkor kivirulsz. Es ezt szeretne a ferjed is.
Ha mas ferfiban probalod megtalalni a lelki egyensulyodat, akkor megint pofara fogsz esni. Belöled kell, hogy sugarozzon az eletöröm, nem belöle. Elöször magadat tedd rendbe.
Amugy a leirasod alapjan en mar egy enyhe depressziora is gondolok.
Sok sikert a kivirulashoz!
Egyet nem szabad elfelejteni.
Mindenki más,és más. Család.Férj.Kutya,macska.Rokonok.Munka. Barátok…és a sor legvégén vagy Te… a NŐ!
A nőt nem találod most magadban,mert igen elveszett. Viszont nem feltétlen kell hozzá rossz döntés. Neked (is) egy férfira van szükséged, Aki ha a hátad mögé áll akkor kiráz a hideg. Sajnos igaz a mondás: ” A jó férjek,nem születnek,nevelődnek!” és ehhez Neked kell tanítónak lenni. A kérdés csak az,hogy Te aki anya és feleség, szerető,barátnő,társalkodónő,tanácsadó,és sorolhatnám még mi mellett,akarsz-e még egy tanítónői szerepet is vállalni? vagy keresed azt aki mellé lehet,hogy már oda vagy rendelve,csak nem látod őt most!? Néha az embernek küzdeni kell azért,ami az övé! Találd meg magadban újra a Nőt,de ehhez kell a Férfi,aki történetesen lehet a férjed is.
Rémes nő, tök normális, rendes férjjel. Nagy mákja van. Mi a kérdés?
Elvesztél, van ilyen. Az élet nehéz és néha még segítünk is neki, hogy még nehezebb legyen. Változtass, nem késő még. Ha egyedül nem megy, keress szakembert! Én az első baba után csúsztam meg. Néhány hónap után már csak az járt a fejemben, én nem ezt akartam…Utáltam az életemet, magamat, a férjemet…Éreztem, hogy baj van. Pszihológushoz mentem és életem legjobb döntését hoztam meg. A férjem segített, mellettem volt, fogta a kezem a kezelés alatt (2 hónap volt) és utána is. Helyrejöttem teljesen, boldog vagyok és elégedett. Szeretem magamat és a családomat. De kellett a segítség, hogy felfogjam milyen szerencsés ember vagyok és milyen fontos a szeretteimnek. Drukkolok nagyon!!!
A szerelem egy illúzió, mindig csak barátság marad belőle. Vagy utálat, és a másik ellökése. Nem kívülről kell keresned a segítséget, meg kell találnod az új önmagad.
Van egy ismerősöm, egy hölgy, aki pont így érzett. Ezért az első gyerek után elhagyta az első férjét. Majd a szeretőjét, majd a második férjét a második gyerek után, majd a szeretőjét, majd a harmadik férjét még két gyerek után, és a szeretőjét, és nem elég, semmi, sose, rengeteg embert tett maga körül tönkre.
A gyerekeid viszont boldog anyát akarnak, de ehhez semmi köze a szerelemnek meg a házasságnak. Egy házasságon belül is lehet munkát találni, hobbit, eljárni sportolni, tanfolyamra. A gyerekek már nem olyan icipicik, hogy ne kezdj el dolgozni magadon, az önismereteden újra. Már nem vagy egyetemista, meg kell találnod magad felnőtt nőként, nem egyszerű…
Ha ennyire kell az izgalom, menj el dolgozni. Egyszerre lesz pénz menni a srácokkal ide oda , emberek és önbizalom. Unalom a lélek mosléka. Csinálj magadnak játszmákat. Aki nem ér rá hülyeségeken agyalni boldogabb.
“Nem lehet igazán szenvedélyt találni, ha kicsiben játszol, ha megelégszel egy olyan élettel, ami kevesebb, mint amire valójában képes lennél.” -Nelson Mandela