Mariposa többször próbált már szerencsét külföldön, mégis megdöbbenten nézi, hány ismerőse, barátja dönt úgy, hogy más országban folytatja tovább az életét – egy pár évig biztosan.
Te elmennél?
El tudod magad képzelni, hogy egy skót marhafeldolgozó üzemben szalagmunkát csinálj, vagy éppen egy walesi csirkefarmon vállalj el egy munkát? Vagy mit szólnál egy holland háromcsillagos hotel takarításához, vagy ahhoz, hogy egy német/osztrák kocsmában legyél pultos?
Higgyétek el, nem akarom lebecsülni, vagy felbecsülni egyik munkát se, mert mindegyiket meg kell csinálni valakinek! Mellesleg, lehet, hogy néha változatosabb az élet ott, mint itthon egy irodában állandóan a négy fal között. Bár már azt is hallottam ismerősöktől, hogy inkább kimegy trágyát hányni, csak tudjon megélni abból a pénzből, amit kap!
Félretéve egy kicsit a kalandozást Európában illetve a munkaerőpiacon, megdöbbenéssel hallottam, hogy az egykori kozmetikusom családjával együtt kiköltözött Angliába. Kívülállóként azt gondoltam, jól megy, nemcsak az ő, de a férje vállalkozása is, illetve – tudtommal – saját ingatlannal rendelkeztek vidéken. Persze, a látszat néha csal.
Nem sokkal ezután az egyik tánciskolában, ahová járok, a tanárnő elbúcsúzott tőlünk, mert külföldre költözött. Mélyen megrendülten álltam és azt kérdeztem: Miért? Már éppen kezdtem megkedvelni, megszokni a tanítási stílusát, amikor itt hagyta ezt a csodálatos birodalmat, amit kollégáival felépítettek és én is a részévé váltam.
Amíg a kozmetikusomnál a megélhetés volt az ok, amiért változtatni kellett lakóhelyet, addig a tánctanárnál a párja kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Na, jó! Tény, hogyha nekem is felajánlanák álmaim állását, akkor lehet, hogy nem hezitálnék, hanem ROHANNÉK! Jelen pillanatban még csak meg se kell kérdeznem senkit, hogy mi lesz a kapcsolatunkkal, ami egy nagyon fontos tényező a döntésben!
Mindenesetre felháborítónak tartom, hogy a fiataloknak el „kell” mennie ebből az országból.
Mi történik itt?
És az a legszörnyűbb, hogy hosszabb távra tervezik a külföldön tartózkodást vagy az is lehet, hogy haza se akarnak jönni.
Mi történik itt?
És az a legszörnyűbb, hogy hosszabb távra tervezik a külföldön tartózkodást vagy az is lehet, hogy haza se akarnak jönni.
A lavina nem állt meg, hanem megint egy újabb ismerőst sodort magával, egész pontosan egy párt. Nekik is Anglia a célpont.
Persze, az is tény, hogy Nagy-Britanniában több az üzletember, mint a szakember. Ezért tárt karokkal várják (vagy legalábbis várták eddig) a szakembereket, akik a bevándorlók nagy hányadát teszik ki.
Mégis gondolkozzunk el azon, hogy miért lehet jó döntés a külföldi munka?
Ha az embernek nem volt korábban lehetősége nyaralni menni, utazgatni, akkor számára kinyílik a világ, és kalandnak veszi a költözést.
Örül, hogy világot láthat, ezt saját bőrömön is tapasztaltam, így van. Az se utolsó szempont, hogy megtanulhatunk egy idegen nyelvet, amit leginkább az élő környezetben, a mindennapi kommunikációban lehet elsajátítani. Mások elmondása alapján az a tapasztalat, hogy hamarabb kerül sor előléptetésre, a szorgalmas, kitartó munka külföldön korábban meghozza a gyümölcsét. Talán könnyebben elérhető, hogy magas fizetés mellett egy magasabb életszínvonalat engedjen meg magának az ember. Sőt, mi több, a hobbit tekintve a lehetőségek tárháza nyílik meg az életében, amit esetleg otthon nem tudott megteremteni magának.
Örül, hogy világot láthat, ezt saját bőrömön is tapasztaltam, így van. Az se utolsó szempont, hogy megtanulhatunk egy idegen nyelvet, amit leginkább az élő környezetben, a mindennapi kommunikációban lehet elsajátítani. Mások elmondása alapján az a tapasztalat, hogy hamarabb kerül sor előléptetésre, a szorgalmas, kitartó munka külföldön korábban meghozza a gyümölcsét. Talán könnyebben elérhető, hogy magas fizetés mellett egy magasabb életszínvonalat engedjen meg magának az ember. Sőt, mi több, a hobbit tekintve a lehetőségek tárháza nyílik meg az életében, amit esetleg otthon nem tudott megteremteni magának.
Ami az egyik ellenérv lehet abban, hogy a külföldi munka mellett döntsünk, az nem más, mint a honvágy.
Akik még nem voltak huzamosabb ideig külföldön, nem tudják, mit vált ki belőlük az, hogy távol vannak az otthonuktól. Sokuk olyan rosszul érzik magukat már rövidebb idő eltelte után is, hogy haza kell menniük. Hiányzik nekik a család és a barátok.
Nem beszélve arról, hogy nem biztos, hogy azonnal a gazdasági igazgató székbe lehet beülni, hanem sokszor szinte a létra legaljáról kell kezdeni a karriert.
Igaz, hogy megvan az esélye, hogy többet keresel, de a lakhatásért a többszörösét kell kifizetned külföldön.
Amíg Németországban 300-800 €/ hónap egy lakás bérlése, addig Nagy-Britanniában ez legalább Ł250-400/hét, persze ehhez még hozzájönnek a rezsiköltségek.
Ne felejtsük el, hogy a közlekedés is sokkal drágább máshol, mint Magyarországon! Mellesleg, ott sincs kolbászból a kerítés és nem fenékig tejfel az élet. Tudom, miről beszélek, hiszen én is tanultam/dolgoztam egy évet Németországban, illetve 4 évet Angliában.
Nulla nyelvtudással szintén nem ajánlanám, hogy valaki szerencsét próbáljon! Bár a szegénylegény is szerencsével járt a mesében.
Összegezve az eddigieket, azt gondolom, hogyha kevésbé lenne Magyarország fővárosközpontú, azaz sokkal jobban odafigyelnének a munkahelyek teremtésében vidékre, akkor egy kicsit kevesebben gondolkoznának azon, hogy külföldre menjenek dolgozni. Nem különösebben mennék bele a politikába, hiszen nem értek hozzá, de az biztos, hogy némi változásra lenne itt szükség, többek között arra is, hogy több megbecsülést (akár pénzben, akár erkölcsileg) kapjon egy dolgozó állampolgár.
Úgy gondolom, hogy itthon is meg kell tudni élni tisztességgel, mégiscsak ez az otthonunk. Én nagyon bízom benne, hogy ez lehetséges. Törekszem rá, hogy így legyen! 🙂
Időközben kiderült, hogy mégiscsak a lakáshitel fedezésére döntött úgy a fiatal pár, hogy külföldön próbál szerencsét. 🙁 Remélem, sikerül nekik!
Már százszor eszembe jutott… Kimenni, és a munkáért pénzt kapni. És korrektséget. Ahol nem kell rettegni, hogy az ember évekig nem talál más munkát, vagy csak havi 40 e-ért pár órára bejelentve… Itthon úgy látom, ez egyre nagyobb divat, mondjuk heti két órára bejelenteni valakit, hogy ne kelljen az őrült adókat és járulékokat fizetni, majd a munkavállalónak is alig adni pénzt, mert nincs miből. Nem tudom, van-e másik ország, ahol egy munkavállaló után több mint 50%-nyi az adó és járulékköltség. A többi adót nem is számítva, ami egy céget terhel… Hogy lehet létezni itthon?… Muszáj. Ha gyerek van, hogy lehet egy gyereket kirángatni innen? És mi van, ha külföldön lesz beteg, ott mondjuk mások a tarifák, mert ott megfizetik az orvosokat is. Nagy dilemma. Maradunk tehát. Még.
Ezen a kérdésen mi is sokszor elmeditáltunk az elmúlt években. Morális, politikai, kulturális és gazdasági okokból.
Pedig nem vágyom másra, mint tisztes megélhetésre, kiszámítható jövőre. Arra, hogy ha meg kell csináltatni valamit, akkor az ne hozzon nehéz helyzetbe, tudjak félretenni, meg néha venni egy új cipőt. Hát, ez nem megy, pedig a férjemmel mindketten dolgozunk, tanultunk is, nem keveset. Arról nem is beszélve, hogy itthon nagyon sokszor az lehet az ember érzése, hogy a mi adónkból fenntartott állam nem értünk, hanem ellenünk van, ott szívatnak, ahol tudnak.
Na, de egyelőre maradunk, bár simán el tudok képzelni itthon olyan szitut, hogy ész nélkül húzunk el innen.