Kaparós vallomás házilag

Tegnap este feltettem ide egy sablont, és megígértem, megmutatom, hogy én hogyan használom fel, hogy Valentin-napi ajándék legyen belőle.

Nemrégiben láttam egy nagyon jó kis posztot, hogyan lehet házilag kaparós “sorsjegyet”, képeslapot készíteni, onnan vettem az ötletet. 

Először is kinyomtattam az általam – halál “profin”, paintben – megrajzolt sablonomat egy szép színes kartonra. A kartont úgy kértem az üzletben, hogy tintasugaras nyomtatóhoz biztosan jó legyen.

Utána a legszebb írásommal (…) beleírtam a szívekbe, hogy miért szeretem a férjemet. Tizennégy szívecskét rajzoltam, nemcsak azért, mert ma 14-e van, és az is csak másodlagos, hogy 2014. van, de nekünk idén lesz 14 éve, hogy megismerkedtünk. Bevallom, ennyi év után nem egyszerű tizennégy okot felsorolni, de nagyon jó kis önismereti terápiaként működött, mert olyanok is felbukkantak bennem, amelyekre egyébként nem fektetek a hétköznapokban elég súlyt.

Megvártam, míg a tinta beleivódik a papírba (milyen jó, hogy előtte próbát tettem, és észrevettem, hogy a következő lépésnél elmaszatolódhat az írás!), majd egy fehér zsírkrétával besatíroztam a vallomásaimat. A fent linkelt poszt szerint használhatunk gyertyát is, de abból csak zöld van itthon. 🙂

A zsírkrétázás után piros akrilfestékkel befestettem a szíveket. Annyi rétegben, hogy eléggé jól fedje a tartalmat. Közben a nagyfiam kékre festette a próbanyomat szívecskéit, azt mondta, azért, mert ő fiú 🙂 Talán látható, hogy este csináltam egy főpróbát a kaparásból is:

Amíg a festék száradt, hobbiollóval mintásra cakkoztam a karton szélét, majd elővettem egy másik színes kartont, és ráragasztottam a szívecskés lapot.

Lyukasztóval akasztót lyuggattam a lap szélébe, és belefűztem egy fonalat.

Íme, kész a házi kaparós szerelmi vallomásunk 🙂