Az életünk egyik meghatározó élménye: az első csók. Vagy nagyon megható, vagy viccesen bugyuta történetek fűződnek hozzá, rosszabb esetben visszataszít minket az emlék. Az enyém mulatságos.
Moziban ültünk, a srác hívott meg. Fogalmam sincs, mi volt a film, de emlékszem, tátott szájjal bámultam. Ennek köszönhetem, hogy – bár jó előre ráparáztam, hogy lesz, mint lesz – könnyedén átestem az első igazán nyálas, mondhatni tocsogó csókélményemen. Biztos voltam benne, hogy itt valami tévedés lesz, ennyire nem lehet gáz az, amiről annyi film nagyjelenete szól.
Pár héttel később a házunk előtt megcsókolt egy fiú, aki után régóta sóvárogtam. Megmozdult a föld, pillangók röpködtek a hasamban, és megállt az idő. Azóta bánom, hogy azt a filmet nem tudtam csukott szájjal nézni. Ez volt az igazi első csókom. Érdemes lett volna kivárni.
Most meg elém jön ez a videó, és magával ragad. Nincs szikra, nincs szerelem, csak a sors, meg a véletlen, és mégis, mégis érezni a lebegést. Hát hogy van ez? Hahó, és a kémia? Lehet ilyen szerencsés a véletlen? Vagy túl nagy feneket kerítünk az egész “elsősözésnek”?
Mondjuk egy dolgot be kell látni, itt csak egymás közötti első csókról van szó, és nem az a bizonyos első csók. Erre mondják, hogy a rutin, meg az évek.
Húsz idegen, tíz első csók. Te bevállalnád? 😉
És amúgy tényleg, Neked milyen volt az első csók?