„Tíz szülész-nőgyógyászt ítélt a Fővárosi Törvényszék első fokon, nem jogerősen 1,5 és 2,4 millió forint közötti pénzbüntetésre, mert hálapénzt kértek szülés levezetéséért.”
És még mindig itt tartunk. Több ezer(?) törvény kitalálása, előterjesztése, megszavazása, aláírása között nem lett volna úgy tíz perc ezt a kérdést is elővenni? Nem lehetne, hogy az erkölcsi meghurcolás, a büntetőper, a pénzbüntetés helyett legális adóforintokra varázsoljuk át azt a sok-sok milliót, ami a szülés körül dolgozó szakembereknek kifizetünk?
Mert miért ne fizetnénk? Az orvosok sokszor a szabadidejükben, nem egyszer ünnepi asztal mellől felállva sietnek egy-egy meginduló szüléshez. És mivel ezt autóval teszik, így nem isznak a baráti összejöveteleken, nem fogyasztanak alkoholt a születésnapjukon és nem koccintanak szilveszterkor sem.
Folyamatos készültségben vannak, hogy bármikor a rendelkezésünkre állhassanak, ha szükség van rájuk. És ezért megilleti őket a pénz.
Hja, hogy nem minden orvos ilyen? Hogy van olyan nőgyógyász, aki indokolatlan szülésindítással, programcsászárral teszi kényelmessé a nyaralás időszakát? Hogy van, amikor elérhetetlen telefonon, és nem ér oda szülésre?
Bizonyára van emberileg kifogásolható, de egyébként remek szakorvos is, de mivel minden állapotos nő bármely kórházban szabadon választhat magának szülészorvost, és az internet korlátlanul a rendelkezésünkre áll a különböző információk megszerzéséhez – nem beszélve a való életben begyűjthető információkat –, így azt gondolom, mindenkinek megvan a lehetősége, hogy jó előre leinformálja a kiszemelt orvost.
Persze az is előfordul, hogy az orvos finoman vagy határozottan utal az elvárható tarifára, sőt, kifejezett összeget említ, hogy mennyit kér el. Olyan is van, akinek a rendelőjében tételesen felsorolva megtalálható az egyes vizsgálatokért, szülésért, császárért, stb. megszabott összeg. Ez akár még jól is jöhet, az ember legalább már az elején szembesül a realitásokkal, és még idejében tud váltani, ha úgy érzi, számára megfizethetetlen ez a szolgáltatás.
Vannak hálapénzellenzők, akik szerint állami kórházban, állami orvos nem kérhet el pénzt semmiért. Ezek az emberek lehetnek azok, akik elvárják, hogy a gyerekük tanítója akkor tartson matematikaórát, amikor Pistikének éppen számolgatni van kedve, vagy mégis, milyen alapon gondolják azt, hogy a szabad orvosválasztás ugyanakkor ingyenes szolgáltatásnak is kellene lennie?
Persze van olyan orvos, aki akkor is nyúl a borítékért, ha egyébként a saját munkaidejében, ügyeleti idejében vezette le az adott szülést – hogy ez mennyire etikus, valóban megkérdőjelezhető.
Vagy itt volt a dilemmám, hogy az elhalt terhességet lezáró művi befejezést “illik-e” honorálni. Végül arra jutottam, hogy nem teszem, és az orvosom sem tett ezzel ellenkező véleményre mutató utalást. Őszintén megvallva, teljes bizalomvesztéshez vezetett volna nálam, ha csak céloz is rá, hogy ezért pénzt kérne. De a szülésért fizetek.
Hogy mennyit? Nos, a töredékét annak, amiről a nép ajka regél. Nem beszéltük meg előre, nincs tarifája, nincs kitűzött tájékoztató, csak a szóbeszéd, hogy ez az orvos nem pénzéhes. Én nem kérdeztem, ő nem mondta.
Két szülésemet végigasszisztálta már, és továbbra is ugyanolyan lelkiismerettel gondoz, mint az elején. Úgyhogy nem hiszem, hogy nagyon megsértődne az összegen.
Persze, ha a tisztelt mindenre törvényt hozó honatyáink végre rendbe szednék ezt a dolgot, és nem úgy, hogy bűnözővé teszik a plusz szolgáltatásért plusz pénzt elfogadó orvosokat, akkor nem lenne rossz érzés senkiben, abban sem, aki adja, és abban sem, aki kapja, netalán nem kapja a borítékot.
Mert abban mindannyian egyetértünk, hogy egyetlen mesterember sem jön ki csupán karitatív indíttatásból este tízkor megjavítani a lakásunkban tönkrement háztartási gépet, miért épp a szülészektől várnánk el valami hasonlóan vad dolgot?
